Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)

1803-10-14 / 31. szám

Austriában, még mán, u. m. Oktober 14-dikén tűr is, vagy két hétig tartó szép meleg napokra vol­na szükségünk, hogy tsak mi tűrhető szi­retünk legyen. Magyar Ország, Székes,Fehérvár, Octob. dikén.­­ E’ folyó hónapnak 1 só napján hóhémi kötél által vé­gezték szerencsétlen életeiét Molnár Gergely Sümegi születés, ’s Molnár Jósef Apátiról való, pásztorságot viselő ember, kiket a’ Tek. Vár­megyénk álló Törvényszéke (Standrecht) halálra ítélt azoknak rettentő példájokra, kik több ízben is nem csak a’ mi, hanem a’ szomszéd Vármegyék­ben is az útazókat jószágaiktól, de életektől is meg fosztani nem félnek. Bár ne kellene i­lyen pél­dát tenni, mert az emlékezete is borzasztja az em­beri elmét. — Nem sok ideje, hogy Sismándi pusztán az arendásnét több i­ly gonosztévök ki­­rablották. — Tavalyi esztendöbeti két Pázmándi lakóit meg ölvén azoknak lovas kocsijokat el­vet­ték , de leg­frissebb emlékezetben vagyon, midőn egy Sovskiui parasztnak budárol haza jött fiát agyon vervén teh­ét egy árokban elásták. Az em­lített Gonosztévök kéttársaikkal egy gyüt­mölt Sepl. hónapnak 21 ik napján Paksi vásárból vis­sza uta­zó , és summásabban pénzel meg rakott Sáfrános Tótnak Valyó L­u­k­ácsnak útját elállván,azon­nal Molnár Josef földhez vervén őtét bundájával letakarta, ’s száját homokkal be­tömte, ne hogy a’ boldogtalan vagy őket maga szemre vehesse , vagy ügye fogyot voltában emberi segitséget hív­jon, és igy el vévén tőle *465 -.ban álló summa pénzét más javaival egygyütt kínos fájdalmi, és ütései között, mellyeket a’ nyomorultnak egész

Next