Magyar Kurir, 1814. január-június (28. évfolyam, 1-51. szám)
1814-06-10 / 46. szám
MAGYAR KURÍR A’ FELSÉGES CSÁSZÁR ÉS APOSTOLI KIRÁLY KEGYELMES EFGEDELMÉRŐL . .* ** C ' • * ' Az Indúlt Bétsből, Pénteken, Junius l6-dik napján, 1814'sok esztendőben. Frantzia Ország. Paris körűl Május 24-diken jótskán hullott a’ hó. Parisban sok uttzáknak neveik, mellyeket az új időkben kaptak vala, letöröltettek, es a* régiek írattattak fel azoknak hellyekbe. A* IV.iparon első felesége Josephina Frantzia volt Császárné, torokfájást kapván, az orvosoknak minden iparkodássok mellett is Május 29-dikén meghalálozott. Közönségesen sajnáltatik. Jósága által mindeneknek sziveket megnyerte volt. A’fia Eugénius és a’ leánya , a’ Hollandiai volt Királyné, St. Lenben nyomúltak meg. . Az a’biztosság, melly a’ Frantzia Constitutziót készíti , minden nap ezen dolgozik. Mint mondják, Május 27-dik napján készen kellett vélle lennie. Jelonsieur már néhány napja , hogy beteg, ’s Május 27-dikén újabban kilelte a’ hideg. A* Senátus meghatározta, hogy 10,000 Frankot adjon azon gyűjteményhez, mellyből a’ 11-dik tieinrich álló képét fogják helyre állítani. Azt a’ nevezetesen írásairól esmeretes Staelné nevű asszonyságot, kinek az utóbbi országlás alatt Frantzia országot sietve oda hagynia kellett vala, a’ mostani Udvar nem tsak maga eleibe bébotsátotta, hanem nagy kegyességgel is fogadta. Május 27- dikén ugyan ezen aszszonyságot, társasági gyűlés’ alkalmatosságával, Sándor Császár is meglátogatta. A’ Frantzia Institutumnak bizonyos személyekből álló Deputátzióját ő Austriai Cs. K. Felsége magához audientziára méltóztatott botsátani, melynek Elölülője Lacratelle ilyen beszédet intézett ő Felségéhez: — Mire! Ha mi azon napokban, mellyek a’ mi mostani új állapotunkra előttünk utat nyitottak, Felségedet a’ két más Monarchák , a’Felséged’ Fels. Szövetségesei mellett nem szemléltünk (minthogy ő Felsége későbbre ment Parisba, mint az Orosz és Prusztus Monarchák), annyival mélyben éreztük a’ Felséged jelen-nem-léted a’ Felséged határozasainak nagy lelkű, - gel’„Európának állandó és közönséges békessége vala a’ Felseged’ áldozattételeinek tárgya : óhajtjuk, hogy az, ezeknek jutalmost is lehessen. A’ mi örvendezéseink megelőzték a’békességnek innepeit. Melly szépen kelletik hangzani Felséged előtt a’ mi rég óhajtott Királyunk erant való szereetink’ kinyilatkoztatásának, azért, hogy ezekben azon szeretetnek kinyilatkozását *s feltálja Felséged, a* melly minden Státusaiból eleibe foly Felségednek. — •o #A’ Frantzia Institutum’ tagjainak van»