Magyar Kurir, 1815. január-június (29. évfolyam, 1-52. szám)

1815-04-14 / 30. szám

tolt parantsont szerét , a’ Bentivagliói tsatorna megett és a’ Pó vizének Borgoforténál lévő hídját fedezi sántzokban, helyheztette Blisba seregeit." Egy Jegyzés. Megjegyzésre méltó, hogy a’ Napoléon’ Parisba lett viszszajövetelétől fogva Mártz. 31-dik napjáig tsak három írás jött ki az itt elő forlott történetekre nézve, holott tavaly a’ Mártzius 31-dik napját követett 1© napok alatt több ki jött Napoléonról ’s az ő tselekedeteiről két száznál. A’ mostani hármak közzűl az egygyiket, a* melly 30 lapokból áll , Jacques Juge nevű Prókátor irta , ilyen dim alatt : Du gouvernement de Louis XVIII, eut le causes de la sournée du 20 Mxrs 1815 (Tizennyoltzadik Lajosnak Orszaglásárol avvagy okai az 1815 ik esztendő 20-ik Martziusának). A’ Journal de France kiadta ezen könyvnek rövid summáját, ’s egyebek között a’ következő darabotskákat 13. —“ „Kétségbe hozhatatlan az, hogy a’Napóleon országlása alatt temérdek viszszaélések történtek , de ő viszsza jött, azért, hogy azoknak emlékezetét elmossa. Az ő nagy elméssége, nagy lelke, és szerentsétlensége, nékünk ezért kezességül szolgálnak. Egy Monarkha , ha a’ maga hibáit megjobbitja, nagyobb, mint a’melly nagy volt akkor, midőn azokat tette. Midőn ő a’ maga szigetjének közepette az elmúltakról gondolkodott, nem lehet, hogy éles látásában meg ne fordúlt volna az, hogy az ő szerentsétlenségét a’ miénk vonta vala maga után ; nagy tanúság ez a’ Monárkháknak, a melly azt mutatja meg nékiek, hogy az’ szerentsejek elválhatatlaúl öszszeköttetett azon alattvalóknak szerentséjekkel, a’ kiken uralkodnak! Ott, Elba szigetén , szabad Léván azoknak a’ hizelkedőknek udvaroktól , kik a’ Hatalomnak tömjénnel füstölnek , ’s a’ kik az ő alatsony hizelkedések által még a’ legnagyobb Országlókat is megrészegítik . Ott juthatott el ő hozzá az igasság a’ maga egész fényességében , minekutánna azt a’ hazug fátyolt széllyel szaggatta, melly azt eddig az ő szemei előtt eltakarta vala. Meg kellett azt néki esmerni, hogy egy megvilágosodott, ézékeny, elmés, fennrepdeső gondolkodású nép, a’ milyen a’ Frantzia, szükségesképpen ellensége a’ megkötöztetésnek. — „Ő meg is mutatta, hogy ezt jól általlátta, a’ midőn Frantzia országba való viszszatérésekor ezen igéző szókat küldötte el maga előtt: Haza és Szabadság! Ő azt a három színű, a’ Frantziiknak ily betses zászlót, a* melly ő közöttök oly ditsőség emlékezeteket elevenített fel , kifüggesztette. Ez az ő függetlenségeknek ’s a* despotismuson és tyranaismuson vett győzedelmeknek czimere ez az ó valóságos nemzeti zászlójok. Midőn ő ezt a’ maga szigetéről viszsza hozza, úgy tettzik, hogy e’ képpen szóll hozzánk: — „A haza és szabadság véllem egygyütt számkivetettek vala, ’s én ezeket magammal egygyütt viszsza hozom nektek. Béts. A’ Károlyi Cs. Fő Hercegsége úti kísérői éiikben útnak indultak Mognicia felé. "