Magyar Kurir, 1815. július-december (29. évfolyam, 53-104. szám)

1815-07-18 / 57. szám

Most arra ajánlya magát, hogy minden hódoltatásokrol lemond; ez ugyan egy kevés ideig megtörténhetik, de mihelyt az a’ szerentsétlenség, melly őtet a’ megbánásra inditotta , elenyészik, mindjárt elkezdődnek az ő nagyravágyódási. Az ember természetiben fundáltatott, hogy a’ nemzetek a’ tapasztalásokból kevés hasznot szereznek magoknak , mint szinte a’ magános emberek is, és azok az ígéretek, mellyeket ők a’ szerentsétlen órákban tesznek, kevés bizodalmat öntenek az embereknek szivekbe.“ „Meg kell vallani , hogy az utolsó három esztendőkben sok szerentsétlenség érdeklette az ellenséget, még is mindazáltal, hogy ha elegendő kezességet nem nyerhetnek a’ szomszéd Státusok a’ Frantzia uralkodó széktől, mindenkor nyughatatlanságba lehetnek ; az ő számos hadi seregeiknek számát meg nem kevesithetik; mindenkor nagy adó fog rajtok lenni, semmi megjobbitáshoz való planumot nem tehetnek, a’ mellynek végbe vitele időt és bizodalmat kíván, mindenkor hideglelős paroxismusban leszen Európa , és a’ békességnek tsak árnyék képével fog élni.“ „Különös dolog, hogy némellyek arra nagy hajlandóságot mutatnak, hogy mi Frantzia országnak azon feltételeket megengedjük, mellyekkel a’ háború előtt azt megkínáltuk.Ezeket a’feltételeket,Fr.Ország akkor megvetette, olly bizodalommal lévén, hogy a’ szövetséges Fejedelmeket a’ Frantzia fegyvernek ereje megfogja jámboritani. A’ Frantziák el nem várták a’ megtámadást, hanem ők magok kezdették el az ellenségeskedést leg elsőbben. Leg első vágásokat azzal kezdették el, hogy Belgiumot elfoglalták. Ez az ő próbatételek ugyan reájok nézve haszontalan volt, mivel a’ helyett, hogy Brosséit meghódoltatták volna , az ő fővárosok az ellenség kezébe esett. Hogyha a’ szövetségesek az ő nyert győzedelmeik utána megfogják engedni, hogy Frantziák Belggiumnak elfoglalására ujjabb próbát tegyenek , meg verettétesek utána igy szólhatnak a’ szövetséges Fejedelmekhez : „Jól látom, hogy feltett czélommal el nem érhetem, következésképen azokat a’ feltételeket, mellyeket elébb megvetettem, már most elfogadom ? „Valósággal igen bolond nagy lelküség volna ez.“ „Bonaparte kormánya semmi néma formában meg nem egyezhet Európának tsendességével, mástól való nem függésével, ét bátorságával. Egyedül egy eszköz van a’ valóságos békességre , t. i. a’ Bourboniai háznak a’ királyi székbe való ültetése. Ennek a’ famíliának különös haszna a’ több kormányszékeknek kívánságokkal megegyez. A’ Frantziaármáda megveretett, ezt előbbi állapotjába viszsza tenni a’ törvényes kormányszéknek bátorságával ellenkezne ; a’ Fr. nemzetnek hadszerető lelke az utolsó hadi szerentsétlenségek által meglehetősen alább szállott; a’ Bourbonnai házból való uralkodók soha sem fogják azt megeleveníteni igyekezni; ez a’ nemzet apródonként másféle gondolatok és érzékenységek által fog lelkesittetni, akkor osztán Európa is szabadabban fog pihegni, és minden más Státusok szabadabban fogják, azon megjobbító plánumokat folytatni , mellyeket a’ környülállások fognak nékiek javaslani.“ „A’ mi Anglia Országot illeti, az ellen örökös ellenséges szívvel viseltetik Fr. ország, és ezt az érzékenységet az idő sem fogja megváltoztatni. E’ két nemzet közt soha sem lehet jó ügyesség, soha sem lehet szives megbékellés. Mellyre nézve a’ mi boldogságunk azt kivánnya, hogy ez a pártosság eltöröltessen, és igen magunk gondolatlanúl növelnénk , ha azt a’ jó alkalmatosságot, mellyel most birunk , használni nem akarnánk.“ Az Alsó Parlamentumnak 29 -dik júniusi ülésében azt projectálta Jord Castlerough , hogy az utolsó győzedelemnek emlékezetére , a’ melly t. i. I abclie alliance nevezetű helység mellett történt, egy nemzeti emlékeztető oszlop emeltessen fel.