Magyar Kurir, 1815. július-december (29. évfolyam, 53-104. szám)
1815-11-21 / 93. szám
Honnyi Levelek, Tudósítások, és Egyebek. Nro. 63. A’ Magyar Kurír 93-dik darabjához. Magyar Ország. A’ következendő négy Distichonokat, mellyek Károly és Jósef Kir. Fő slertzegeink Házasságok alkalmatosságával egy nyoltzvan esztendős Érdemes és Tisztelendő Férjfiúnak pennájából folytak , ámbár kezünkbe későn jutottak) nem mnulatjuk el Érdemes Olvasóinkkal közleni. Amborum Archiducum connubia prospera fiant, Sint accepta Deo 5 qui tueatur eos. Gonnubialis amor quorum sic connubialis Desinat) ut cepit, Ccnnubialis erat. Vivant Nestoreos annos, et labe carentes! Vivant Magnificum multiplicare genus ! Hocce libamine, Hegnicolae nos , corde litamus Hoc Sacrum votum stet, maneatque precor. Sigism.Ketskeméti P. Polgardiensis et Senior Tr. Peremartoniensis. octuagesimum cum plane ingreditur annum. *#«*• wmvvvv Egy útazó Miskóltzrol October’ 15-dikén ezeket Írja: A’ múlt Szombaton játszódta a’ Pesti Színjátszó Társaság, melly négy hónapoktól fogva, a’ mint értettem itt mulatoz, Hamletét. Engemet,"a’ ki már legalább negyvenszer Hamletét külömbféle nemzetek’ játék színein, előadattal láttam a’ Tzédula figyelmetessé tett, és kívántam, nagyon a’ Darab productioján jelen lenni, tudván bizonyosan, hogy a’ min már harmadfél század ólta a’ Theetrális Critikusok rágódnak, és a’ mit sok jeles Ador a’ maga főbb Stúdiumává tett, egyik , és első próbaköve a’ Játszó mennyiségének Hamletet játszotta Benke Úr. Ez a’ Színtjátszó, a’ mint nékem beszéltették 34 esztendős, némellyek azt a’ megjegyzést tették rolla, hogy igen idős a’ Hamlet Személyére. Ő többnyire nyájas öregeket játszik , és a’ maga fakjában nem utolsó. De Benke, Hamletre nem volt öreg, de játékára nézve sem. O rolléját tökélletesen tudta , de nem csak tudta, hanem tanulta is, azt mutatta rendes felosztása Monológjainak — minden mozdulásában czél volt, előre elrendelte szavait, nem ütődtek öszsze zavarodva gondolatai, igaz érzést , és tüzet mutatott az igazság szájában , a’ bizonytalanságon lebegve hatott keresztül, a’ morál értelmes nyájas meggyőződéssel , ’s szelídséggel hangzott alakain. Egy szóval: ő tudta mit , miért, hogy, és hol beszéli. Itt tapasztaltam legelőször a’ Magyar Hazában, mit tesz a’ Publicummal az Actor. Akár miilyen esztelenül viselte is magát Hamlet, minthogy az idő megkívánta, hogy magát úgy viselje ■— semmi illetlen sikongás, semmi gyermekes zaj őtet játszásában meg nem zavarta. Az vele együtt érzett, ’s annak érzése őtet a’ Játék végével meg is jutalmaztatta. Én mindenik Adornak, ki a’ Hazában vagyon, illyen szampontból kívánnám érdemeit megesmértetni ’s ha szerentsém lesz viszszatérésemkor más Játékot, annyi megelégedéssel látni, mint Hamletet , el nem fogom mulatni a’ Játszó betsét világ eleibe terjeszteni, valamint a’ hibát is a’ publicummal bővebben megesmértetni , ha időm lesz. —