Magyar Kurir, 1817. január-június (31. évfolyam, 1-51. szám)
1817-05-16 / 39. szám
Ka talóniai legujabbnak feje is meg van fogva. Még tsak Milans nem került kézre, a’ ki egy Kataloniai gazdag tulajdonos, Északi Amerika. Végezete az egygyesült Státusok elölülője Monroe’ beszédének (a' mennyiben lehet sanmásan ) „Nékünk el nem lehet figyelnünket venni arra', hogy a’ mi erünknek legjobb fundamentuma a’ belső katonaság (militia). Oly beütések fordulhatnak elő, mellyek rettenetesebbek lehetnek, hogy sem viszszaverésekre, azok a’ mi vízi és szárazi álló seregeink elégségesek lehetnének , a’ mellyeket Országlásunk’ princípiumai szerént tarthatunk, ilyenkor a’ népnek nagy testéhez kell folyamodnunk, melynek ehezképpest minden időben organizálva ’s jól elkészülve kell lenni. Úgy kell elintéztetve lenni a’ dolognak, hogy az Országlószék, a’hazának tüzes buzgóság által elad Vgnített ifid erejűt, mikor kivántalk azonnal használhassa. Tsak igazságos princípiumok szerént organizáltassék ez a’ belső katonaság, nem kell félni, hogy soha elnyomás’ eszközévé legyen. Egy ilyennépnek ilyen organizáltatása mellett semmi külső beütéstől nem félhetünk, mert akármikor fenyegettessünk , mindenkor elegendő számú vitéz emberekből álló sereget küldhetünk ellene. Más fontos tárgyak is találtatnak, mellyek megérdemlik figyelmünket. Ilyenek a’mi országos úraink és hajós csatornáink. Midőn ezek külömbkülömb tartományainknak egymással való közösülésseket könnyebbitik, magános polgáraink’álapetjeit is boldogabbá teszik, országunknak szépségét gyarapítják, sok hoszszú utakat rövidebbekké tesznek, egy szóval mint kötelek, tartományainknak egymásközt való szövetségét szorosabban öszsze fűzik. Maga a’ természet oly sokat tselekedett érettünk , oly sok nagy vizeket, tókat, és tengeröblöket adott országunknak, hogy mind ezek által mintegy ébreszt és nógat arra, hogy az általa elkezdetett felséges munkát tökélletesebbittsük. Lehetetlen, hogy a’ világon valami, erőssebben magára vonhassa a’ figyelmetességet, mint azok a’ tárgyak, mellyek az egygyesült Státusok’ határain belől találtatnak; oly nagy ’s egyszersmind oly jólfekvő, olly hasznos és oly méltóságos tárgyakkal bővölködő vidék, melly a’ mieinket felyülhaladná, nintsen. J Mamifaktúráink is megérdemlik az Országlószék gondos ápolgatását. Mindenféle durva termények földünknek ’s népünk’ munkájának gyümölcse lévén , ezen tekintetben sem kellene oly nagyon másoktól függenünk, mint eddig függöttünk , mivelhogy e’ miatt, egy hadakozásnak hirtelen való kiütése legterhesebb környülállások közzé helyheztethetne bennünket. — „ Az Indus népekkel barátságos életet kell élnünk,’s minden véllekvaló bánásunk’ módjának szelídnek ’s nemes lelkűnek kell lenni, ’s az ő palléroztatássokra intézett munkáinkban állhatatosoknak kell lennünk. az„Jövedelmünknek soksága , kincstárunknak virágzó állapotja, valamint szintén lakosainknak minden terhek hordozására való készsége, teljesen bizonyítják azt,hogy nemzeti segedelemkülséseink minden esetre elégségesek legyenek. Kladatlatható földjeinknek véghetetlen soksága, a’ mellyeknek árra pedig naponként növekedik, egygyik nagy kiterjedésű ’s tartós kútfejét teszi jövedelmünknek. Mind ezek a’ jövedelemkűtfejek telyes módot szolgáltatnak nékünk arra, hogy nemzeti adósságunkat még a’meghatároztatott idő előtt lefizethessük. — „Legnagyobb örömömre szolgál, hogy békesség’ idején vehetem által hivatalomnak folytatását. A'békességes állapot legjobb virágoztatója a’mi boldogságunknak és szerencsénknek. Tiszta szívvel való óhajtásom fog lenni ezen állapotot, a’ mennyiben a’ betöltető hatalomtól fog függe-