Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-08-05 / 11. szám
pen úgy kévékbe rakosgatta az elfekttetve lévő gabonát. A’ föld , melyről a’ rozs ekképpen learattatott, tett 1696 négyszeg ölet, és így kevés hijján egy Austriai 1600 öles holdat. Egész napi munkáját könnyen lehetne eszszerent tenni 6 holdra , tudniillik annyira , a’ mennyit lehet 6 jó munkás embertől kivánni. „Ámbátor (így szólt ezen próbatételnek leírója) éppen oly nagyon lehet kivárni, hogy az Austriai megoldatott Monarkhiában az efféle arató műszerrel való éléshez folyamodni soha nem kelljen, mint reményleni is egész bizodalommal lehet, hogy folyamodni soha nem kell: úgy ítél mindazáltal ezen Mezei Gazdasági Társaság, hogy ő a’ maga hivatalához tsakugyan elég méltó szolgálatot tett a’ gazdálkodó közönségre nézve, az által, hogy a’ mezei gazdaság’ ezen legújabb találmányának alkotmányát, melynek híre az újságokon kapó figyelmetességet közönségesen magára vonta vala, az eredeti rajzolat szerént, mellyel annakutánra a’ Társaság’ modellistája gondos alkotással öszi szeszerkeztetett, lehető pontossággal, a’ közönség’ szemei eleibe a’ megvisgálásra, és a’pallérozott mezei munkálkodásbéli tudománynak gyarapítására, elő állított. A’ mi Hirt úrnak, a’ki ezen alkotmányt készítette , ennek tsinálásában kimutatott tehetségét illeti , erről egyenlő magasztalással való értemneket nyilatkoztatták, a’ munkának mind pontosságára mind tsinos és tiszta voltára nézve, valamint a’ Cs. K. Fő Hertzegek úgy az egyéb jelenlévők is minnyájan.44 Ezen arató mívszerrel való próbatételek, a’ Társaság által kiadatott jelentés és meghívás szerént, az allá több versben megújittattak külömbkülümféle , t. i. zab, árpa, ’s búza földeken, a’ fellyebb megnevezett Cs. K.Famíliái jószágban: Svétzia és Norvégia. A’ volt Frantzia Princz Ponte Corvo mostani Svétziai Koronaőrökön’ fiát Oskárt, a’ Südermanlandi Hertzeget, ki az attyának Királyá való léte után a’ Koronaörökösi nevet fogja kapni , a’ mostan uralkodó Király Julius' 14-dikén a’ Státustanátsba behivatván, maga mellé le ültette, és tudtára adta neki, hogy ennekutánna rendszerént legyen jelen ezen Tanátsnak üléseiben. A’ Princzet az attya vezette be oda a’ Király’ eleibe, ki is ily beszédet intézett hozzá: —44 „U n o k á m ! „Egy nevezetes és érzékenyítő szempillantat reám nézve az, melyben tégedet mellettem azon helyre ülni szemléllek, mellyen néked mint szemlélő tanúnak kell azon tanátskozásokban jelen lenned, mellyek azoknak a’ népeknek boldogságát fogják illetni, kiknek jövendöbéli sorsokat az ég a’ te gondviselésed alá bízta. Koros voltom és gyenge egésségem nem engedik, hogy ezen alkalmatossággal mindent elő beszéllhessek, a’ mit erántad viseltető nyájasságom ’s hoszszas tapasztalásom szerént kinyilatkoztatni kívánnék. Tsak arra emlékeztettek tehát, hogy te valaha két szabad népek’ feje leszel. Múlasd meg az ő jusaid eránt viseltető tisztelet által azt, hogy önnön magad mitsoda tisztelettel kívánod , hogy ők a’ te jusaid eránt viseltessenek. Ezeknek a’ jusoknak egymás között szüntelen fennálló egyenlő mértéke az, a’ mi a’ szabad Státusokban a’ rendet és erőt szüli , ’s az Uralkodónak kötelessége az, hogy igasság, emberszeretet, bátorság, és megvilágosítás által ezt a’ princípiumot a’közönséges boldogságnak legfőbb tárgypontjává tévén, vezérelje, és kifejtegesse. Soha el ne felejtsd, Unokám! hogy te neked én ma még egy más szent és kedves kötelességet is kötök a’ szívedre, azt tudni illik, hogy te akkor, mikor már én a’ világon nem leszek, azt az adóssá- 82