Magyar Kurir, 1818. július-december (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-12-29 / 50. szám
feljebb megemlítettük, hogy még eddig semmi baja se’ lett). Frantzia Ország. A’ Király a’ két Kamaráid gyűlésének kinyikódása előtt, már még Dec. 5- dikén, Kerülő bábotsátott vala a’ Párisi papi fő Káptalan Vikáriusaihoz, megkíván őket, hogy ahoz, ki a’ Királyok' munkájit kormányozza, ’s a’ ki ezeknek jó munkájikat alattvalójik szeretete ’s boldogsága által jutalmaztatja meg, fohászkodásaikkal járuljanak, kérvén, hogy a’ nép’ képviselő gyűlését böltsességgel ’s mérséklettséggel áldja meg ; e’ mellett, hogy ugyan ezen czélra nézve a’ nép közt közönséges imázságot hirdessenek, ’s a’ képviselők’ első ülését megelőző napon szent Misét tartsanak, mellyen a’ Király is a’ maga egész Familiankal ’s a’ nemzet’ Pairjeivel ’s követjeivel egyetemben meg fogna jelenni (mint ezen ájtatos pompát már más ízben, a’ gyűlés kinyittatása’ pompájának leírásával egygyütt elő adták). A’ beszéd, mellyel a’ Király ezen gyűlés’ üléseit kinyitotta , e’ volt. — “ ,,Uraim! Az utolsó ülések’ kezdetén, a’ hazánkat még nyomó szenvedésekből jövő kedvetlenség mellett is abból örömöt meríthettem, hogy nyomorúságaink’ végét, mint közellévőt úgy adhattam elő. Egy nagy szívű maga megszorítás, — mellynél (nemes büszkeséggel mondhatom) — egy nemzet sem adott soha szebb példát — engem azon állapotba helyheztetett, hogy ezen reménységet tökélletességre vihessem. Ez már be is telt. Minden erősségeink az én seregeimtől vagynak elfoglalva ; ’s egy a’ fiaim köztül, ki oda sietett, hogy a’ megszabadult tartományok’ örömének első kiömléséből részt vehessen, tulajdon kezével, a’ nép örvendező felkiáltása közt, ütötte fel a' Frantzia zászlót a’ Thionville falaira, ma az egész Frantzia földön tsak ez a’ zászló lebeg. „Azon nap, mellyen gyermekeim, kik illyen erős lélekkel hordozták egy több mint három esztendeig tartó elfoglalás’ terhét, attól megszabadultak, egy, életem legszebb napjai közzül, ’s az én Frantzia szívem , nem kevesebb örömöt érzett szenvedéseik’ elvégződésén, mint a’ haza megszabadulásán. Azon tartományok, mellyek a’ mai napig gondolataimat fájdalmasan foglalatoskodtatták,megérdemlik hogy a’ nemzet is gondosan emlékezzen felőllök, a’ melly velem együtt, ezeknek nagy lelkű magok feláldozását bámulta: „Szíveitek’ és gondolataitok’ nemes egyezése, mellyet megbizonyitottatok, midőn tőllelek kérem azon eszközöket, mellyekkel kötelezéstetéseinknek eleget tehessünk, a’ Francziák haza szeretete, ’s a’ nemzetnek a’ Királyba vetett bizodalma’ kitettző bizonysága volt — ’s Europa Franczia Országnak örömmel adta viszsza az őtet illető rangot. „Az a’ nyilatkoztatás, melly a’ Világ előtt felfedezi az öt Hatalmasságok egyesülését megfundáló princípiumokat, eléggé bizonyítja az Uralkodók közt fennálló barátságot. Ezen boldogító , az igasság lelkétől vezéreltetett, ’s a’ Vallás és erkölts által erősebbé tétetett egyesülésnek czélja , az Alkuk’ fenntartása ’s a’ fennálló jósokért való kezesség vállalás által, a’ háború ínségét eltávoztatni, egy hoszszas békességre tarthatunk ez által számot, mellyet ez a’ Szövetség Európának ígér. „Hallgatva vártam el ezen boldog időpontot, hogy azon nemzeti inneppel foglalatoskodhassam, midőn a’ Vallás a’ nép és Király közt fennálló kötetet megszenteli. Midőn a’ Királyi felkenést ti köztetek elfogadom, az Istent, ki által a’ Királyok uralkodnak, bizonyságul fo-