Magyar Kurir, 1819. július-december (33. évfolyam, 1-53. szám)
1819-07-30 / 9. szám
tionéit, hogy a* legfelsőbb pontig űzhessék mesterkedéseiket, tsak azért, hogy a* nép az ő nagy elvetemedéseiktől (extremumjaiktól) megijedvén , annyival hajlandóbb legyen hozzájok (az Ultrákhoz), annyival könnyebben az ő részekre téríledhessék. Hanem az ilyen embereknek legnagyobb ellenségeik az olyanok, kik Á* N a s s a u i Országlás’ kormánya mellett ülnek; kik tudni ülik mind a’ kétféle elvetemedésnek kőszálait elkerülvén , egyenesen mennek a’ polgári szabadságnak ezélja felé, ’s erre nézve minden okos minden jó polgároktól egyenlően esmertetvén, betsültetnek, szerettetnek; kik az affele Próbáló Megjegyzések nevezete alatt hozzájok intéztetett Proklamatziók által, a’ milyenek a’ Nassaui Rendek között is elteresztődtek, ’s a’ mellyekbenezek arra ingereltettek, hogy a’ Német Szövetségben fennálló Constitutziókat fordittsák fel, hogy népgyüléseket tartsanak, népképviselőket válaszszanak, ’s hogy végre osztán minden Státusoknak képviselőikből Frankfurtban egy Constituens Gyűlést formáljanak, melly a’ igémet nemzet java felett tanácskozzék , azt elintézze — megvakittatni nem engedik! ! Ezekkel a’ kifejezésekkel élnek ők a’ magok úgy nevezett Próbáló Megjegyzéseikben, mellyeket a’Históriai viszszaemlékezés, akaratja ellen is a’ Jakobinus gyilkosságok’ ’s több efféléid sorába helyheztet. Kknekutánna a’ Nassaui Rendek az efféle revolútziós meghívásokat magoktól megvetéssel féretaszitották volna, ’s ekképpen a’ revolútzió’ emberei innét semmit se* rementhettek, ekkor támadott az ő oskolájokból egy L ö n ing , ki a* politikai Fanatismus által legnagyobb mértékben elfoglaltatva lévén, a* Státusnak egy nagy emberét, a’ ki egész életét és egésségét a’nép’ boldogittatásának áldozta fel, hogy több ilyeneket is elijesz Sze, az életből gyilkosan kiakará végezni.“ — Végre megemlíti ezen sró azt is, hogy characterére nézve mitsoda ember volt az az ifjú, a’ ki ezen’ nagy gyilkossága elkövetni akarta. Tutin, illik néhány esztendőknek előtte történt, hogy Jönnig egy papnak árva leányát eltsábitván , azazután el nem vette, mellyért való bajában a’ leány a’ gyermeket megölvén , ezen tselekedetért még ma is fényi tő házban szenved. A’ Pruszszia Koronaörökös Princz, Orániai Fridrik Princz társaságában Helvétzia felé folytatván útját, Juh 16- dikán a’ Hohenzollerni Hechingeni Ország jó Hertzeget hreglátogata , ’s ennek ősi, Hohenzollern nevet viselő, famíliái fellegvárán , a’ szabad ég alatt ebédelt, honnét a’ Bodensee vidékein Helvetziába beutazott. * + * Mostanság egy nagy Renomistának pere folyt le Pruszsziában, kinek tamiliai neve Massenbach. Obersterségig emelkedett a’ Pruszszus armadánál. A’ pere 1817 - től fogva volt visgálás alá vétetve ’s most folyt le végképpen. Történeteinek nagyon rövid leirása ez: — Az ő attya Hassiai fő Erdőmester volt, kitől Oberster Massenbach Schmalkaldenben 1757-ben vette származását. Mint Hadnagy Pruszszus szolgálatba lépett 1782- ben ; 1786-ban Kapitánnyá lett; 1787- ben a’ Hollandiai expeditziókor Érdemrend-keresztet kapott, a’ hol meg is sebeseden. Mint Major 1792 - től fogva 1794- ig a’ Frantziák ellen való háborúban szolgált ; 1806-ban mint Oberster és a’ Princz Hohenlohe armadájánál Gén. Kvártélymesteri Hadnagy , Magdeburgból Stettla felé vezette a’ Pr. armadát, melly azonközben oda , minthogy Prenzlaunál kapitulálni kémelenittetett, meg nem érkezett, melly miatt ő, azzal vádoltatván, hogy az ő rosz vezetése miatt fo* u 8 w*t