Magyar Kurir, 1820. január-június (34. évfolyam, 1-52. szám)
1820-05-19 / 40. szám
mzékenyitő volt kiváltképpen Thistlewoodnak az iljától való elbúcsúzása! Hétfőre viradó éjjel, fáklyák’ világánál állitottákfel a’ vesztő alkotmányt. Minthogy véghetetlen nép gyülekezett öszsze, ’s azért is, hogy Ings valami olyant talált volt a’ száján kiszalasztani/ hogy néki reménsége volna, hogy az ő megölettetése ifjnyseknek valami népzendülés gátat fogna tenni ? tehát nagy készületeket tétetett vala az Országlószék ; egy közel lévő piaczrás a’testörzö seregnek számos csapatjai kiállíttattak; egy szomszéd hid melléi 8 ágyuk szegeztettek ki; ’s 700 Specialis vagy Polgári politziai katonák vették körül a’ vesztő hellyet; melly,ezen kivül, m kettős palizadákkal (levert ágosokkal) is körül kerittetett vala/ Mikor a’ bűnösöket kihozták, hogy az alkotmányra felvezessék, az alatt/mig lánczaiknak levételével bajlódtak volna s~ hozzájok nyomakodott Wood nevű esmeretes Senátor ’s Thistlewoodhoz férkezvén ,a« Politziai Biztosnak ellenzése mellett is »holmi olyan dolgokat akart tölle tudakozni, mellyekröl reméntette, hogy néki »holmi gyanakodásokban lehető megerössödésre, bizonyságul szolgálhatnak: „Hol esmerkedtetek meg Edwardat ? Mennyi pénzt kaptatok tölle Wu —effélékről kérdezősködött. — ,,Csak egyszer kaptunk (így felelt Thistlewood) egy egy fontos Bankó-nótát“ — ’s ennyi tudakozódással meg kellett elégedni Woodnak, minthogy egyenesen kinyilatkoztatta néki az ott álló Politziai Biztost hogy azt’ hogy ezen törvényes tárgyról^ ily hellyen^ ily módon ^ ’s ily környülállások közötti tudakozódjék'^ meg nem engedheti ] (Ezen fir d w a r d s r ó l a,lább még szollani fogunk). — A’ bűnösöknek’a’ kimondatott ítélet szerény a’ föltődön hurczoltatva kellett volna a’ vesztő helyre kivonczoltatni; hanem ,az öszszecsödülö népre való tekintetből,oly rendelést tett az Országlószék, hogy az ítéletnek ezen része ne hajtattassék végre,• ’s ugyan ezen okból állították a’ vesztő alkotmányt is éppen a’ fogház mellé/ Ezen alkotmány be volt fekete posztóval vonattatva. Legelöl léptetett fel Cotton, a’ Pap* Davidsonnal; a’ kegyesen imátkozó vak Thistlewood mély gondolkodásba merülve követte őket/ Tidd.Tegyéb eránt érzéketlenséget mutatván, sokszor így kiáltott fel: „Feleségem! Gyermekeim! In g sz barbarushoz illő érzéketlenséggel dudorázta a’ nép’ énekét: „Adjatok halált vagy szabadságot.! t.a —» Tiddel legunyolta a fzgulszivüségért. Mérgesen, vagy mondhatni dühösen, csak Brunt viselte magát. Valaki a körülállók közzül tanácsolván , hogy kérjen vétkeiért Istentől bocsánatot, így felelt: Mit vétettem én az Isten ellen? miért kérjek bocsánatot? F.n jó lelkiesmérettel halok meg* Nékem Istenemmel békességem van/ Senki ellen roszszat nem cselekedtem.^ A’ Kristusról beszéltesz’^ nékem, Uram, erről tulajdon magános gondolkodásom van.“ — Mikor Thistlewoodnak a’ kötél már a’ nyakába volt vetve^" így kiáltott hozzá valaki a’ házak fedeléről: Adjon meg a’ mindenható Isten! «■» a’melyre Thistlewood fő hajtással felelvén , Tiddhez ekképpen szóllott: Na, ecsém! nem soká megtanuljuk a’ nagy titkot! Egyenként akasztották fel őket; legelébb Thistlewoodot, a’ ki minden rángolódzás nélkül halt meg/ Öt üres koporsót helybeztettek volt sorba elejekbe,az alkotmányra ; ezeket Brunt vad nevetéssel köszöntötte? A’pór sereg mindeniknek/felfüggesztetésekor / hurrát kiáltott/ de egyébiránt legkissibb zendülést nem csinált/ Fél óra múlva/parancsolatot kapott a Hóhér, hogy egymás után vagdalja le