Magyar Kurir, 1822. január-június (36. évfolyam, 1-52. szám)

1822-04-09 / 29. szám

ideinek gyűlését. Egészen nyugodtá teszen arról való meggyőzettetésem, hogy az utóbbi Gyűlések’ olta tett rendeléseim, hu­zamos, és egyedül a’ Haza javára függesz­tett igyekezetemnek bizonyos kezesei le­hetnek az U­rak e­lőtt. — Más részről fáj­dalommal tölti­ el szívemet a’ köz­szükség­­nek látása, melly megáldatott Tartomá­nyunkat is nyomja*, de az ezt okozó kör­­jigyi állások , fájdalom­­ az emberi elgon­dolás határain kívül esnek. Azt azonban méltán reménylhetjük, hogy' a’ dolgok’ 'mostani állásának, bár lassan, de napról napra javulni kell. Adjunk buzgó hálákat a’ kegyelmes Isteni Gondviselésnek, hogy édes,Német Hazánknak, s véle együtt Bá­­dennek is, a’ dühösen háborgó­dó’ ferge­­tegi között, nyugodalmat engedett, melly­­ben a’ békesség gyümölcseivel, millióktól irigyeltetvé és szabadon élvén, a’ legbol­dogabb jövendőket várhatjuk. Rendelést tettem, hogy a’miket ezen tekintetből vég­bevittem , vagy behozni szándékozom , az Uraknak eleikbe terjesztessenek. Milyen lépéseket tetettem aziránt, hogy a’ Szövet­séges Tartományokkal folytatott kereske­dés azon bilincsek alól kiszabaduljon, mel­­lyek szabad mozgásának, és terjeszkedé­séne­k mind­eddig akadályt vetettek? a­ Darmstadti és Mainzi alkudozások legtisz­tábban kimutatják. Megértük végre azt a’ szerencsét is, hogy egy múlhatatlanul szükséges, de eddig külföldről hozatott terméknek (a­­sónak) fellelése által jö­vendőre nevezetes Summák m­egkiméltet- Hek. Mindent elkövetek ezentúl is, hogy az én hív népemen s annál fogva atyai szívemen is fekvő terheket apránként alább szállítsam, ha mindent méltó figyelembe veszek, valami csak reménységet nyújt­hat az iránt, hogy általa az én jó Bádeai lakosaimnak boldogságát gyarapíthatom. — Mind a’ két Vallástételt tartó Protes­táns alattvalójimat a’ szeretet és egyesség köteleivel öszvecsatolván, immár ugyan azon oltárhoz gyűlve, fohászkodnak Is­tenhez, a Fejedelem’ és Haza’ boldogsá­gáért. Hasonló szeretettel gondoskodván Catholicus Alattvalóik­mól is, az­­ Egyhá­zi Fejekkel kezdett alkudozássul folyását szíves igyekezettel siettettem. Buzgó öröm­mel jelenthetem az Uraknak, hogy ezen alkudozások, a’ talpköveknek megállapít­­tatása után, szerencsésen közelgetnek az óhajtott véghez, melly az én atyai gon­doskodásomnak minden tekintetben csal­hatatlan tanúja leszen. — Az Érsek’ lak­helye is Tartományunkba rendeltetett. Pol­gári létünkre nézve, a’ legörvendetesebb következéseit várom azon Rendeléseknek, mellyeket az Urak elébe fogok terjesztet­ni. A’ tanácskozás alá jövő törvény­javas­latokban is, nem csak olykor kinyilatkoz­tatott kívánságaik betöltését találják­ fel az Urak, hanem­ azt is el kell ismerniek, hogy a’ mi Törvényes alkotmányunk’ lel­kének naponként inkább élesztésén, szí­vesen törekedem. — Már most Nemes Urak, kedves Barátim ! fogjanak tiszta hűséggel felséges hivataloknak betöltéséhez, olly bi­­zodalmokat helyhetvén igazgatásom’ czél­­jaiba , mint a milyennel én az Urak iránt viseltetem. Dolgozzanak azon igaz Német lélekkel, hogy a’ költsönös bizodalom­mak ezen szép kötete, mind erősebben egybe­­szorittassék, és minden magános tekinte­tek mellőzésével, a’ közjó előmozd­­ására függesztett figyelmek által, édes Hazánk­ban állandóvá tétessék . Én részemről kész segítségemet, szerzetemet és pártfo­gásomat, továbbra is lekötelezem.“ Szardínia. A’ Nizzai Tanács és polgárság enge­­delmet kértek Pápa­­ Szentségétől , hogy Ő Szentsége’ képét a’ Tanácsházban fel-

Next