Magyar Kurir, 1823. január-június (37. évfolyam, 1-51. szám)
1823-04-08 / 28. szám
m 220 //« (A* híres Logotheti, ki Sclo ellen az expeditiót elrendelte, ’s midőn a’ Törökök’ dühe kirontott, futásnak eredett ’s lánczon vitetett Hydrába, módját lelte hogy Számosba viszszamenjen, a’ hol az alatt valami Morali leve hatalmassá. Logotheti most ezzel visel hadat, mellynek számos lakosok levének áldozatjai.) Tudósítás a’ Konstantzinápolyban Mártz. elsején történt égésről. A’ Szerállal által ellenben eső kikötő mellett, csaknem egyenlő lineában azon dombbal, mellynek csúcsán Pera, az alján Galata nevű külső városok feküdtek, egy hoszszú hegyhát emelkedik. Ezen hegyhátat általjában házak lepek el, mellyekben népes familiás Törökök laktak. Mártz. elsején reggeli 9 órakor láng üttéki magát a’ hegy’ közép magassága’ táján, ’s úgy tetszett, mintha valami török ferdő mellett lett volna. A’ heves déliszél a szomszéd házakra verte a’ lángot, s ez olly hirtelenséggel elharapódzott, hogy már fél óra móga több sor házak lángban állottak. A’ Policzáj - és Katonai- Tisztségek, a’ Nagy-vezér’ és Kapudan- Basa’ vezérléseik alatt , mindent elkövettek , de a’ keskeny útszák ’s az erős szél miatt, lehetetlen volt a’ segedelem. A’ hegynek legmagassabb részéig hatott szinte az égés, ’s már csaknem a’ Porával határos épületekbe kapott , midőn délutáni három óra tájban a’ szél hirtelen éjszakra fordúlt, ’s egészen más új részeken terjeszté el az égést. Ekkor valami húsz helyt égett már, ’s annyira elterjedett mindenfelé a’ tűz, hogy gátolása lehetetlenné leve. A’ békövetkezett setét és nevelé az iszonyú tekintetet. Az egész dombot borzasztó lángtenger boritá , mellyből egész tűz - oszlopok emelkedtek fel, az üszköt ’s tüzes szegeket mindenfelé hordá a szél, ’s a’ hova ezek estek, mindenütt újra gyújtottak. Új réműléssel növekedett a’ borzasztó jelenés, midőn az égés a’ tengerparton felnő Paharogas - kaszárnyákhoz és a’ ágyúönyőhöz közeledett, hol mindenkor sok puskapor tartatik. Szerencsére reá érte még is, hogy a’ puskapornak egy részét hajókra rakják; a’ minek eltakarttására pedig idő nem jutott, azt a’ tengerbe szórták, a’ töltött ágyúkat rész’nt kisütögették, részint víz alá merítették. Késő éjjel azonban újra fordúlt a’ szél, ’s a’ tűz belekapott a’ hegy’ alján fekvő házakba is, a’ midőn a’ Perui szállás ’s elébb az Ausztriai Cs. Kir. Követség’ palotája, nagy veszedelmek között valának. A’ Cs. Kir. internuntius még midőn a’ tűz terjedni kezdett, magához kéretett a’ kikötőben álló Ausztriai hajókról száz matrózt , kik az épületnek bizonyos részein ’s a’ tetőkön , oltás végett készen állának. Kezeknek iparkodása menté meg a’ Követségi titoknok’ lakását, melly csupán néhány lépésnyire volt egy égő török háztól, ’s azzal együtt a’ többi épületeket is. A’ Nagy - Britaniai Nagy követ Biord Strangford alig hallá meg hogy Cs. Kir. Internunliusi épület veszedelemben van, azonnal oda sietett pruszszus kir. Biztos Báró Miltitz’ társaságában, ’s a’ legveszedelmesebb helyen őrt maradt mindaddig, míg csak reggeli öt óra tájban,ezen helyen a’ tűznek vége nem szakasztatott, mellynek másfeleiről is a’ tenger és a’ kertek gátat vetettek. Felszámíthatatlan az a’kár, mellyel ezen égés, a’ közönséges épületekben, a portékák’ magazinumaiban, a’ mecsetekben és kaszárnyákban tett. Képzelhetni a’ szerencsétlenséget, ha meggondolja az ember, hogy az égés’ helye, melly a’ Topchana, Fundulki, Salibazar és Kabatasch külső városokat, szinte Dolmabagd-