Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)

1825-03-04 / 18. szám

le­­ gyen,­­és hogy az a’ línca, melly a’ Ka­binetet bizonyos dolgokra nézve megosz­latja, nem egyenes, hanem kígyó formával bír. Azonban — . ,.A’ mi Irlandiát illeti, nékem úgy lát­szik, ’s én azt hiszem, hogy ezen Ország se’ nem a’ Ministereknek se’ nem az ott most élő embereknek hibája által jutott arra a’ zűrzavaros állapotra, a’ melyből etet nem könnyű dolog kifejteni. Úgy lát­szik, hogy ez csak úgy eshetik­ meg, ha az Izlandiai részrehajlás’ systemája telye­­sen elhárittatik ’s egy tökélletes egyesség­­gel bíró Ministérium állittatik lábra. Ha­nem egy illy Ministerium az Országnak mostani gondolkozása mellett nem for­­máltatódhatna azon oldalról, melyről én kívánnám, hanem arról, melyről én­­nem kívánnám , hogy legerőssebbé legyen. Ha én a’ tisztelt Orátor tanátsát követném ’s a’ Ministériumból kilépnék, úgy ő meg­érné azon örömöt, hogy én ne legyek Mi­nister , de azt telyességgel nem, hogy a’ Catholikusok’ felszabadulását végre hajttsa (halljuk ! halljuk!). „Csak azt kívánom, hogy gondolják­­meg ezen ház’ tagjai, mennyiben kötelez­ze a’ Király’ Kinyitó Beszéde a’ Parlamen­­tumot. A’ Király így szólíott: „Izlandiában „olly egyesületek állanak­ fenn , mellyeknek „intézeteik a’ Constitútzióval ellenkeznek, „félelmet ’s nyughatatlankodást gerjeszte­tek , ’s e’­képpen a’ nemzeti boldogság­nak gyarapodását gátolják. A’ Parlam­en­­­tum fontolja­ meg a’ dolgot, ’s határozzon „segedelmet a’ veszedelemnek elhárittatá­­­sára.“ — A’ Ministerek pedig már most így szállnak ezen ház’ tagjaihoz: „Igérjétek­„meg a’ Királynak, hogy tanácskozni fog­­atok a’ szükséges eszközök eránt.­ — Lehet-é ezt meg nem ígérnetek ? Nem a kívántatik, hogy feltétel nélkül fogadjátok­­el a’javalltatott eszköznek meghatározását; csak arra kell magatokat elköteleznetek, hogy meg fogjátok a’ rosznak elhárittatá­sára szolgáló legjobb eszközöket fontolni. Ennél kevesebbet nem tehettek, ha csak egyenesen meg nem akarjátok engedni, hogy a’ Dublini Catholikus Egyesület, egész erővel és hatalommal fenn ne álljon.“­­— (Még tovább is terjed a’ Minister Beszéde, de most nem tért ide). Angliában a’ kereskedés’ állapotának szabadabbá­ tétetődé­se kettőzött lépésekkel siet előre. E’ napokban említettük vala, hogy az Országlószék meghívta volna az Angliai legrégibb kereskedő társaságot az úgy nevezett L­evantei Kompániát, hogy a’ maga Privilégiumát adná viszsza. A’ társaság’ Igazgatóji Febr. 11-dikén ezen meghívás felett tanácsot tartottak, ’s Lord Grenville, a’ Kompánia’ Kormányozó­­ja hoszszas Beszéd által megmutogatta, hogy melly sok féle tekintetben hasznos legyen a’ kereskedési telyes szabadság, ’s arra intette a’ társaságot, hogy telyesíttsék önként való megegyezéssel az Országlószék’ kívánságát. A’ gyűlés elfogadta a’ maga Kormányozójának jovallását, ’s meghatá­rozta , hogy a’ Privilégiumot viszsza fog­ja adni. Most kezd felvilágosodni, melly nagy czélzás az, mellyet az Ánglus Országló­szék az Avai Király ellen való hadakozás által munkába vett. Az a’ Rangoun ne­vű város, mellyet az Ánglusok még tavaly elfoglaltak P eg­u nevű tartományban fek­szik, így ők nem soká a’ tulajdonképpen vak. Avai birodalomra is kiterjesztik a’ magok hatalmát. Szörnyű sok kintsre ta­láltak itt már csak most is az Ánglusok. Rangoun városa mellett volt egy Pa­­goda (templom forma pogány épület.) A’ neve Digou. Csak ebben véghetetlen kints volt elrejtve. Ez egy felettébb régi, nagyon szentnek tartatott , teke formájú épület; sem ajtaja sem ablakai nintsenek. Csak a’ hegyin találtatott egy lyuk, mely

Next