Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)
1825-03-22 / 23. szám
‘tengeren egy hajóról datált, olvastatottfel. Ezen esdeklő írásnak kezdő szavai illy módon hangzanak: —„ „Atyafiak! Engem’ halálig is idének azon okra nézve, a’ mellyekről a’ Historia tehet részrehajlás nélkül való ítéletet. Charakteremet mindenek esmerik; a’ Státus’ legnagyobb tiszteletet érdemlő emberei és katonái valának mindenkori barátaim. Én tehetek most nem kívánok egyebe bet, hanem csak egy olly megállapodásra való bátorságos hellyet, asylumot, hol azt a’ szempillantatot elvárhassam, a’midőn egy részre nem hajló nemzeti gyűlés, melynek öszszehívattatását én kívánom, ’s a’ melynek ítélete alá magamat bízni kész vagyok , ügyemről a’ maga ítéletét kimondja , ’s a’ t.“ — Ezen könyörgő írás alatt a’ Nikita’ neve is ott volt. A’ Gyűlés becsülettel és részvételnek nyilatkoztatásával felelt, azonban azt is egyenesen kimondotta sajnálkodással, hogy a’ Tanács , minekutánna egyszer, mint feljebb említők, mind azokat, kik magokat az Országlószéknek ellene szegezték, büntetésre méltóknak lenni közönségesen kinyilatkoztatta, tehát már most legfeljebb is csak annyit tehet, hogy csak közbenjárásképpen veszi fel a’ Könyörgők’ ügyét. Hogy, fogé, és ha fog,mikor fog nemzeti gyűlés tartatni, abból ezen magános Gyűlés még most semmit se’tud ,’s a’Könyörgőket a’ kik hazájokból elfutottak , csak olly feltétel alatt fogadhatja be, hogy őket a’ Direktóriumnak , mihelyest kívánni fogja, azonnal által adja, ’s a’t. Ezen Congressus, ha így nevezhetjük , Jan. 5-dik napjáig folytatta a' maga' tanátskozásait, a’ midőn Maurokordátó kijelentette annak, a’ mit addig senki nem tudott, hogy őtet a’ Direktorium Napoli di Romaniában már az előtt néhány hónapokkal a’ maga Fő Titoknokjává nevezte, hogy ezen hivatalt az élta, hogy ő Nápoliban jelen nem lehetett, egy Biztosság folytatta, a’ melly három tagokból állott, kiknek neveik: Spaniolaki, Petala, és Doktor Mayer a’Görög Krónika nevű Újságnak írója. A’ mondott napon illy megillető és rettentő pompával rekesztetett be a’ Congressus’ tanátskozása. Az egész Gyűlés a’ Szent Szűz’ templomába menvén ott Trikupi Spiridon nevű Pap és Senátor prédikátziót tartott, és sok szép ’s épületes intéseket tett, ezek lévén berekesztő szavai: —„ ,,A’ szegény semmivé tétetett nép nem zúgolódik; ő még azt se’ kívánja, hogy a* Török emberek , hanem csak a’ Török-bánás-módok törőltessenek el, ’s hogy az igasság tétetődjék a’ Thronusra.“ —Ezen szavakat alig hogy kimondta a’ Pap, ’s azokra egyszeriben olly rettentő főldingás következett, melly miatt a’templom nagyon megrázkódott, ’s a’ Pap ezzel semmit nem gondolván a’ beszédhez ismét hozzá fogott ’s e’képpen kiáltott: —■ „ „Az Isten boszszankodik ellenünk! Reszkessetek Istentelenek és Igazságtalanok !” — Ekkor az egész gyülekezet kiszaladott a’ templomból , ’s ezzel a’ Congressus elvégződött. Azon Görög vezérek, kik a’ magok hazájokban a’ polgárok között való hadakozást gerjesztették vala, ’s a’ kik most imitt amott megvettetve a’ hazán kivül lappanganak, Maurokordatónak is legnagyobb ellenségei voltak, kiktől ő e’képpen megmenekedvén, már most ismét kiállott a közönség’ elejébe a’ közös ügy mellett való tusakodásra. Jan. 17-dikén nagy pompával viszsza tért Missolongibol Nápoliba. Senátor Trikupi és Generális Blackopulo egy fegyveres sereggel kísérték el oda. Lengyelország. Az Orosz Császárnak mint Lengyel Királynak néhány Rendelései hirdettetek l.