Magyar Kurir, 1825. július-december (39. évfolyam, 1-52. szám)

1825-10-14 / 31. szám

■A' fii Tikárnus , és a’ Márton® Ex.)a Püspök­sége alatt mint Nagy Praepost es Gen. Vikárius 4­­ esztendőkig böltsen­des atyás­kodva kormányozta a’ megyét. Durcinói Püspöki titulussal 1819-ben tiszteltetett­­meg. Nyugodjanak hamvai tsendesen. Ugyantsak Posonyban e’ h. 8-kán vé­­gezte életét Méltóságos Eckhard Úr, ki mint Oberster, Felséges Urunk mellett Adjutánsi hivatalban lévén, a’ Sz. Anna Orosz Rend’ 2-dik Classisa; a’ Sz. Móritz és Lázár Rend Nagy; a’ Bádeni Orosz­lány Rend’ Kommandátori, ’s a Bavariai J­raximilián Jó’sef Katonai Rendje Ritteri keresztjeikkel ékeskedett. Életét tsak 55 esztendőkre terjeszthette. Rangjához illő pompával temettetett­ el. Következik Nádor Ispány­a Cs. Fő Herczegségének az Első Ülésben az Or­szág’ Nagyméltóságú Fő Rendjeihez inté­zett Beszéde: — „ Nagy Méltósága Fö Rendek! ^^M­­ennél hoszszabb idő szakasz halla­tott , miólta legutóbb’ éppen ezen­ hely­ben a’ köz jónak előmozdításáról egygyütt tanátskoztunk, annál kellemetessebb ér­zéssel vígasztaltatom, midőn a’ Nagy Mél­tóságú Fő Rendeknek ezen nagy számú Ország Gyűlésén, egésségben ujjólag je­lenlétekkel gyönyörködve szemlélhetem.“ „Hibáznak ugyan köztdünk sok jeles és érdemekkel tetézett­­’érfiak, a’ kik ezen idő közben meghaltak. ” Elköltözött az Örök­kévalóságba, ama fedhetetlen virtusokkal ékeskedő és még most is az egész Or­szágnak tisztelő emlékezetében lévő Kalo­csai Érsek, Gróf Kolonits László, és más jeles nevezetű Püspökök. .­.Megfosztódott kebelünk Örményi Jó’seftől , a’ ki hegy egy­mást sorba követő nagy Ural­kodók alatt való szolgálatjaiban, a’ nemzet boldogsá­gának előmozdításán utolsó lehelletéig hí­ven munkálódott, ’s Ön érdemei által a’ bets és méltóság legfőbb polczára emelte­tett. Elvesztettük Gróf Erdődy Jó’sef’ Ki­rályi Fő Asztalnok Mestert, és Magyar Or­­szágnak Udvari Fő Cancelláriussát; Gróf Széchényi Ferencz Királyi Fő Komornyik Mestert,’a’ki Királyjához való hűségében és Hazája szeretőtében egy a’ legelsők kö­zül való volt, ’s ezt ritka és örökké fen­­maradandó ajándékával ékesítette; — ki­ragadtattak közülünk Gróf Majláth Jó’sef, Almássy Pál, Balogh Péter, és Hazánk’ sok más ollyan jeles Polgári , kiknek Ja­­vallásaik által. Tanátskozásaink a’ fontos dolgokban, hogy hathatósan elő segitlet­­tek, külömben is hálaadatos emlékezetünk­ben vagyon.“ „De kipótolta minekünk ezen Polgár Társainkban tett vesztességünket, a’ mi Kegyelmes Fejedelmünknek véle született Kegyessége, a’ midőn Hazánk’ megürese­dett Igazgató székeit, mindenek felett az ér­demekre tekintvén. Felséges ítéletének vá­lasztása szerint , olly ditsőségesen ismét bétöltötte, hogy körül nézvén ’s tekintvén ő Herczegségére az Ország Primássára, úgy a’ többi legérdemesebb Egyházi Elöl­járókra, az Ország Zászlós Uraira, és , a kikre a’ régi törvényes szabás szerint, az Ország Tartományainak igazgatása ke­­gyelmessen bízva vagyon, a’ Fő ispányok­­ra, és a’ többi Ilaza­ Attyainak koszorú­jára, úgy a’ legjobb reményre serdülő Ne­mes Ifjúságra, valójában annál inkább magam is örvendhetek; mennél érzéken­yebben ezen Hazának boldogságát, mel­­lyet a’ magaménak is tartani megszoktam, óhajtom.“ ^„Mert a’ midőn ezen Ország Gyűlé­se, Ő Felségének kegyelmes akaratjából, mint az Ő Atyai szeretetének és a Magyar Nemzet boldogságára felvigyázó Királyi gondoskodásának ujjabb bizonyítvány®.

Next