Magyar Kurir, 1825. július-december (39. évfolyam, 1-52. szám)
1825-12-23 / 51. szám
544 ■««*£ tett Tála, hogy azt Desaguederóig fogja folytatni, a'Kolumbiai sergeknek szabadsági felbuzdulása által egész Tupitzáig kiterjesztetett. „Egyébiránt itt, az é n Potosibol tett utóbbi tudósításomtól fogva, semmi nevezetes dolog nem történt. Mindenek méily tsendességben vagynak. Mindeneket legnagyobb buzgóság lelkesít a’ szabadság eránt. A lakosoknak szájából nem folyki Kolumbiának neve szeretetnek, tiszteletnek, szívbéli örvendezésnek nyilatkoztatása nélkül, azon jótéteményekért, mellyeket nékiek az ő rokonaik az Őrnőit é vidékekről illy meszsze hoztak. Illy indúlat uralkodik Felső Perunak mind az öt Departamentjeiben. Megesmeri ezen Ország , azt a’ szolgálatot, mellyet mi néki tettünk. „Én e" folyó Ápr. Jodikán Chochafoambába fogom innét utamat venni, ’s onnét La Pátzba, a’ hol Libertádor ő Excellencziával öszszetalálkozunk, ki arra határozta magát, hogy ezen tartományokat bejárja, ’s mint nékem jelentette, junius’ elején ide a’ Desaguadera vidékeire meg fog érkezni. — ., „Sucre, Fő vezér. B o d i Spanyol Generálist , a 11 a ó várának kommandánsát, némelly levelek nem győzik eléggé magasztalni azon katonai eltökéltenségiért, hogy ezen erősséget a’ Boi vár’ sergeinek nem tsak hogy még eddig fel nem adta, hanem, ha mind igazak, a’ mik az itt következő levélben találtatnak, mostanság fel se fogja adni. A’ levél ez: — „ „C ala a olly keskeny földön fekszik, a’ melly egy lapályos nyelv formára nyűibe a’ tengerre. Van mellette egy olly magas erősség, melynek közönségesen fellegvár nevezetet szoktak adni (Citadella). A’ háború előtt 4000 ember lakott a’v városban. A’ fellegvár négy bástyákból áll, mellyek ige legnagyobb szerű ágyuk által védelmeztetnek, mellyek a’ városra , a’ kikötőhelyre, ’s ezen föld nyelvnek minden részeire elszolgálnak. A’ bástyák legmassívabb vártörő ágyugolyóbisoknak ellentálló ’s olly résüt fekvésű falakból állanak, mellyekről a’ golyóbisok kártétel nélkül elsikámlanak. Legméllyebb és nagyon széles árkok által vágynak körűl vetettéivé, mellyen régi felvonó Frantzia módi hidak találtatnak; ezen erősségeken kívül pedig a’ föld mindenütt egész a’várfalakig sűrön meg van battériákkal és minden nemű sántzokkal rakattatva, mellyeket közönségesen külső erősségeknek szoktak nevezni. ,,A’ bástyáktól valami három fertály mértföldnyire bírnak az ostromló sergek Bel Favista nevű kisded várost, de a’ mellyet már úgy öszsze rontottak a’ várbeli ágyúgolyobisok , hogy tsak egy ház is alig találtatik benne, melyben lakosok találtatnának ; az ostromlók az öszsze omladozott falak megé vonták meg magokat, hogy a’ várból jövő golyóbisok ne érjék őket. Az egymásra való ágyúzás három hónapoktól fogva tart majd minden szünés nélkül. A’ várbeliek’ ágyúzása sokkal rettenetesebb, mint az ostromlóké; azok egy lövésre svzel felelnek ezeknek. A’ levélnek írója azt erőssíti, hogy ő a’ várnak minden részeit visgálódó szemekkel bejárta, ’s erre nézve, mint szemmel látó tanú úgy írhatja, hogy az ostromlók még eddig legkissebb nyílást sem tudtak törni a’ vár’ falain. Berontással megvenni ezen várat, lehetetlen , annyival inkább hogy itt a’ míg a tsinálást a’ téld’ tulajdonsága nem engedi; a’ mi pedig az árgyaztatást illeti, e’ már elég régen tart híjába. „Már fél esztendeje telt el, így szólt továbbá az író, hogy a’ Függetlenek Peru’ fő városát Limát másod versben elfoglalták, s ők akkor olly hiú vétóké-