Magyar Kurir, 1826. július-december (40. évfolyam, 1-52. szám)

1826-10-31 / 35. szám

—1 276 e— Val nagyobb sökélletess­éggel űzik a*­sme­­retttek, mint akár mellyik más kaukasu­­si nép. Megjegyzést érdemel, hogy itt egy tő gzöllő annyi bort terem gyakran, hogy egy egész familia beéri vélte esztendeig. Ezen tartomány az, hol a’ régi idők­ben a’Phásis vizén melynek most R­­­o­n a' neve, s a’ mellyen most tsak ki vésett fákból való tsajkákat lehet látni, 100 k iso hidak mentek által, és a’ hol a’ por­tékáknak szüntelen tartó által meg által va­ló szállítása ezen vizet a’ Cyrussal és így a' fekete tengert a’ Káspium tengerrel ösz­­sze tsatólta. Azután következnek a’ Fekete tenger mellett a’ Guriaiak, Guriel nevű tarto­mányban, a’ Phasis déli partján. Ezek a’ hozzájok közel lakó Basák által elpusztit­­tatván , a’ hajózást és halászást félbe hagy­ták; a’ természet’ igen gazdag ajándé­kainak nem veszik semmi hasznát. A’ le­vegőjűk igen egésséges; földjök jó gabona­termő. Klimájok’kellemetességét bizonyít­ják az ott termő tzitrom , narantz-, és olaj­fák Tsak itt jut a’ gyümölts tökélletes ért­­ségre. Tő szomszédja Gurielnek észak felé Mingrélia. Régi városok omladékai, a’ tenger’ partjain találtató régi Török és O­­rosz várak, a’ Török Ország felé által eve­ző, rabszolgákkal ’s szolgáló leányokkal rakott hajók, a’ tartományon ide amoda vándorló Herczegek és Nemesek, kik a’ paraszt lakosokat kiprédálják; férjeiket eláruló aszszonyok, a’ minden faluk kö­zött folyó ellenségeskedések, ’s idegen ár­­mádáknak gyakori beütéseik , e’ vala M­i­n­­greliának átlapolja, addig, míg az Orosz ármádák el nem foglalták. Most ott szoros rend tartatik­ fenn, de nem annyi­ra törvények mint fegyverek által. A­ ra­bokkal való kereskedés békesség’ idején is folyt itt; az Atya eladta tulajdon leá­­nyát, ’s a’ testvér a’maga testvér húgát a’ Török­ és Persa Háremek* számára. Mingreliában a’ helynek nedvessé­ge s hősége miatt a’hideglelés most is éppen úgy uralkodik, mint a' Hippokrates* idejében, ki ezen tartománt C­o­­­c­h is ne­vezet alatt leírta. Nyárban embereket és barmokat egy formán pusztító pestis ter­mészetű nyavalyák uralkodnak benne; ha­nem a’ plánták nagyon buján nevekednek ott; minden féle termések bőséggel talál­tatnak, a’­nélkül hogy a’ fákat beoltás ál­tal kellene gyarapítani; kivévén, hogy a’ gyömölts nem nagyon jó ízű. Gesztenye és fige bőséggel teremnek. Azt ott termő bort nagyon dűtsérik az tüzességiért. Találtatik riskása és köles is. A’ Strabó és Hero­­dot’ idejekben sok féle fábrikai szerzemé­nyekre szolgált a’ Colchisi lakosoknak a’ Len, melly ott termett, most nem ter­mesztenek ott egy szál menet is. Egyetlen­egy gazdasági tárgy, mely­re a’ Mingreliai lakosok valami munkát és gondot fordíta­nak, a’ méhészség. A’ Phásison túl , Gu­­riában, valami olly nemű mézet talált Xe­nophon, melyből a’ kik ettek, bizonyos dühösséget kaptak, melly tulajdonságát az idevaló méznek Plinius azon Rhododen­dron nevű fa’ virágának tulajdonítja , melly azon erdőkben, hol a’ méhek élősködnek, nagy számmal találtatik. A’ Mingrélia­i Fejedelem T­e­n­ge­r* urának titulálja magát, azért, hogy a* Fekete-tenger mellett uralkodik, pedig egy halász tsajkája sints. Szokása szerént egyik helységből a’ másikba jár le ’s fel, kísérő­­jivel együtt,­­s megtelepedésének hellye, mint Lagorics leírja, részint a’ zabolát­lan életnek részint az ínségeknek tanyája. Mingréliát a’ Luánok’ tartományá­tól , melly az E­­ b o r u s n­a­k, a’ Kaukasus’ legmagasabb hegyének szomszédságában van, egy délről északra véghetetlenűl el­nyúló hegy­lántz választja el. A’ S­u á­n ne­vezet tsak magas hegyek lakosait jelenti; a* nép most szabadságban él; a* Georgiái egyéb nemzetekkel nints semmi egybeköt­

Next