Magyar Kurir, 1828. január-június (42. évfolyam, 1-51. szám)
1828-05-16 / 39. szám
gor ,,Fö Méltóságú Jóakaró Barátunk! Midőn mi az Excellentziád egésségének és barátságos gondolkozásának fenmaradásáért való kívánságainkat jelentjük, jelentjük egyszersmind, hogy a’ Fényes Porta és az Orosz Udvar közt szerentsésen megkötött Akkerraanni Egyességnek, melly által a’ két Udvar közt a’ barátságos Egyetértés még inkább megerösítetett, következésében, az igen érdemes Ribeaupierre, a’ ki mint a’ Tsászári Udvarnak rendkívül való követe és teljes hatalmú Ministere Konstantzinápolyba jött. Felségének a’ Szultánnak egy pompás audentzián, a’ szokott szertartások mellett, Felségének a’ Tsászárnak levelét bényujtotta, ’s Meghatalmazó levelét a’ Magas Nagy Vezéri Hivatalnak által adta, melly alkalmatossággal minden tisztelettel és azon Betsületjelekkel, mellyeket a’ költsönösen fennálló békességes Egyetértés kíván, fogadtatott. Ugyan akkor, midőn ezen Formalitások telyesíttettek, a’ kötött Egyességgel egybefüggő dolgoknak — az egyezés szerént — munkába-vételéről, és azoknak mint más egyéb tárgyaknak is rendben szedéséről is gondolkodtunk.— Az alatt a’ Fényes Portának némelly ártalmas és a’ kötött Egyességre nem tartozó ajánlások tétettek, mellyekre nézve az Ottomanni Porta igazságon és törvényen épült szabad és egyenes feleleteit írásban és szóval több ízben kijelentette. Végre a’ nevezett Ministertöl azt kérte és kívánta, hogy írja meg a’ Tsászári Udvarnak azon erős okokat és igaz mentségeket, mellyek a’ Portát ezen feleletre határozták, és várja el az onnan jövő választ; de ezen Minister, minden várakozásnak ellenére, az Országlószékek jussait és a’ Képviselők kötelességeit tekintetbe nem vévén, s a Fényes Portától előadott okokat illendően meghallgatni nem akarta, és Konstantzinápolyból elmenni készülvén, mindenek nélkül, kérte erre az engedelmet. Azonban a’bizonyos, hogy ha a’barátságban lévő Hatalmasságok Képviselőinél, jelenléte a’ meglévő Egyességek fenmaradását tzélozza, úgy a’ Nemzetek jussa ellen vét, a’ ki e’fele az Egyességekre nem tartozó vitatásokban ereszkedvén, az Fő várost elhagyni készül. Ezen tekintetből az nevezett Ministernek utoljára tudtára adatott, hogy abban az esetben ha Udvarától meg van hatalmazva Konstanszinápolynak ekképpen való elhagyására, úgy néki ez eránt egy a’ kiszabott indító okot előadó is bizonyságúl szolgáló Notát kell a’Fényes Portának bemutatnia, hogy így a’költsönös jussok formalitása telyesíttessék. De ő ezt sem tette; úgy hogy e’béli meghatalmaztatása felől néminémű kétség lehetett. Mikor azonban a’ Fényes Porta, a’ maga részéről kényesen volt az Engedetem adás vagy nemádás közt a’ közép útat választani, a’ nevezett Minister ezen módon magától elhagyta Konstantzinápolyt és elment. Mellynek következésében indíttatik és küldettetik el ezen Barátságos levél, hogy erről Excellentziád tudósíttassék. Ha ennek vételével megfogja érteni Excellentziád, hogy a’ Fényes Portának minden időben egyedül való tzélj és kívánsága a’ békességnek és jó egyetértésnek feltartása, és hogy ez a’ szóban lévő történet egyedül a’ nevezett Minister magaviselet® miatt esett, reményijük hogy Excellentziád a’ barátság kötelességeit minden alkalmatossággal igyekezni fog bé tölteni. Vice - Cancellarius Gróf Nesselrode' Felelete a’ Nagy Vezérhez. Fő Méltóságú Nagy-Vezér! Vettem azon levelet, mellyel Méltóságod a’ multt 1827. Eszt. Dec. 12-ként . *