Magyar Kurir, 1830. január-június (44. évfolyam, 1-52. szám)
1830-04-30 / 35. szám
Pesten App. 12 dikén, Tekintetes Tudós Haliczsy András Ur, Böltselkedés* Doctora, és a’ Királyi Universzitásnál a’ Német Nyelvnek sok esztendeig volt Professora, és Kir. Könyvvizsgáló, életének 77-dik esztendejében gulaütésben meghalt. A’ boldogult több tudós munkái, és némelly valóságos classica deáksággal készített emlék írásai által, híressé tette nevét. Hivatalában szerzett jeles érdemeit . Felsége nagy arany-érdem-pénzzel jutalmazta meg. Nyájas, és szelíd társalkodása, valamint egyenes szíve általa’jó öreg mindenek’ szeretetét megnyerte. — Dicséretesen követi a’ derék atyát a’ tudományos pályán egyetlen fia Tekintetes Tudós Haliczky Antal Ur, igen jeles tudományi, ’s a’ régiségekben jártas hazafi , a’ Magyar Nemzeti Múzeumnál a’ Pénzek’, Régiségek’, és Drágaságok’ gyűjteményének Őrzője. Csíazai ’s Kál. Tud.) Tokaj, April. 18-dikán. — E’ tavaszi szerentsétlen víz-áradások a’ Tisza és Bodrog vidékein is nagyon dühösködnek. (Illy szerentsétlenség éré bennünket Nagy-Pénteken, elsőbben is a’ Bodrognak emberi emlékezetet feljűl múló idő ólta még nem történt hirtelen sebes áradása által, melly a’ szokott rendes áradása mellett egyszerre rémítő zúgással megérkezvén , és a’ Tiszának árjával egyesülvén, városunk’ alsó részét, a’Királyi Só-házat, Szál-partot, és egész Kis- Tokajt végső veszedelemmel fenyegette. Ámbár a’ Hegyallyai Járásbéli Fő Szolga-Bíró Teli. Ns. és Vitézlő Szemerei Szemere Péter Ur bölts rendelései által, (ki mind nappal, mind éjjel több lámpásoknak világosítása mellett személyesen a’ törés’ tsináltatásában maga is fáradozott) a’ Kir. Sóház, és Szál-part a’ végső veszedelemtől szerentsésen megoltalmaztatott, ’s azt tökélletes bátorságban ,hagyván, mint igaz Hazafi, és az ínségben lévőknek valóságos gyámattyák, a’ veszedelemben lévő ember társaihoz sietett; minden embert a’ veszedelmes árvíz által megrontsolt töltéseknek tsinálására újonnan serényen buzdított, azokhoz az egész Hegyallyai Járásból több száz embereket, marhásszekereket Tokajba beparantsolt,’s a’mármár kétségbe esettek’ vagyonainak megszabadításával foglalatoskodott, ’s hivatalos kötelességét , nagyon elgyengűít egéssége , ’s ereje felett is, a’ helybeli Nemességet magához meghíván, azoknak segedelmével minden módon telyesíteni iparkodott; — de fájdalom mind ezen fáradhatatlan szorgalmatossága mellett is a’ víznek rettentő erejével nem bírván, Ilusvét után való Szerdáig három helyen nagy dühösen a’ töltést kiszakítván, Nagy-Tokajnak két alsó útszám 50 háznál többet lerontott, többet dűlőfélben hagyott, az egész Kis-Tokajt pedig végképpen lakhatatlanná tette, ’s lakosait marháival együtt a’ végső ínségre juttatta; — félő hogy az éhség miatt marha-dög ne legyen. — Ezen rettenetes hír füleibe hatván Megyénk As Ispányányának Mélt. Báró Vajai Vay Miklós Úr Ő Nagyságának, azonnal Április 17-dikén mint kegyes atya, a’megszomorodottaknak látogatására, vigasztalására és bajaiknak lehető orvoslására a’ Járásbeli Tiszt Urakkal megjelent, ’s több hathatós rendelései között az igen nevezetessé lett, hogy Szombat lévén, a’ töltésen sétáló,’s vérrel izzadt szegény adófizető népek’ munkálkodásait néző Zsidókat mindjárt munka alá fogatni, ’s az egész, és szomszéd Járásból is őket több napokra a’ töltéstsináláshoz beparantsolja. Amint is a’ Zsidó Község még mai napig is számosan folyvást dolgozik.