Magyar Kurir, 1830. január-június (44. évfolyam, 1-52. szám)
1830-05-04 / 36. szám
Indult Bétsből, Kedden, Május 2 4-dikén, Iggó. Béts. Ő Ts. K. Felsége méltóztatott Apr. 25 dikén költ kegyelmes végzésében. Mélt. Báró Orczy Lörintz Urat, kit közelebb Csanád Vármegye Fő Ispányává kegyelmesen kinevezett, ugyan ezen rangba Arad Vármegyébe általtenni, továbbá Krassó Vármegyének eddig volt Fö Ispányi Administrátorát Méltos. Báró Forrray András Urat Csanád Vármegye Fö Ispányává , és Méltos. Losonczi Gyürky Pál Urat Nógrád Vármegyének ez előtti Első Al-Ispányát Krassó Vármegyének Fő Ispányi Administratorává kegyelmesen kinevezni. Ö Ts.’ K. Felsége méltóztatott Apr. 23-dikán, Méltos. Beöthy Sándor Úr helyébe, a’ ki Országbírói ítélő-Mesterré neveztetett ki, a’ Méltóságos Királyi Táblához Méltós. Szerencsy István Urat Tábla Bíróvá kegyelmesen kinevezni. Az Austriai Beobachter Máj. 2-dikán ezeket írja: Egynéhány nappal ezelőtt (1. M. Kurír. 55 Szám) kimondottuk, hogy mit tartunk azon czikkelyről, mellyel a’ Journal des Debats a’ Tsászári Udvar Személyviselői ellen intézett; mindjárt első tekintettel elesmervén azt annak , a’ mi volt. Azolta még inkább felvilágosíttattunk az akkori helyes ítéletünk voltáról, és tökéltetesen meggyőződtünk a’ felöl, hogy az a’ tzikkely nem egyéb, goromba költeménynél és rágalmazásnál, mellynek koholására tsak valamelly gyanítható tselekedet sem adott okot. A’ Gazette de France Párisi Újságban Ápr. 24-dikén egy levél adatott ki, melly ezen rút megtámadásnak megtzáfolásába bele sem ereszkedvén, tsak azt jegyzi fel, hogy ezen ellenséges megtámadás mitsoda lélekkel és hangon van írva. Menten rágondoltuk magunkat , hogy ezen levelet Olvasóinkal közöljük, melly így következik : „Nagy boszszúsággal olvastam egy czikkelyt a’ Journal des Debats újságban, melly az Astriai Nagy Követet illeti. Én Gróf Apponyi Urat személyesen nem esmerem, és vele semmi öszveköttetésben nem vagyok ; de tőlem, mint Frantziától a’ Nemzeti betsületérzés azt kívánja , hogy megszólaljak ; midőn látom hogy egy, a’ legfőbb diplomatikai rangal felruháztatott férfíiat,— a ki ollyan társaságbeli helyheztetésben vagyon, melly neki nem engedi, hogy leereszkedvén a’ Journalokkal való lüiszdlésbe avatkozzék, — éppen olly illetlenül, mint méltatlanúl megtámadnak. Minekután na a’ követséget viselő személyek jussairól, és arról, hogy miként illik velek bánni , ’s mitsoda tiszteletied viseltettek erántok eleitől fogva Frantzia országban , hoszszas élőbeszédet ír; a Journal des Debats felmenti magát ege- n 1