Magyar Kurir, 1830. január-június (44. évfolyam, 1-52. szám)

1830-05-04 / 36. szám

Indult Bétsből, Kedden, Május 2 4-dikén, Iggó. B­é­t­s. Ő Ts. K. Felsége méltóztatott Apr. 25 dik­én költ kegyelmes végzésében. Mélt. Báró Orczy Lörintz Urat, kit köze­lebb Csanád Vármegye Fő Ispányává kegyelmesen kinevezett, ugyan ezen rang­ba Arad Vármegyébe általtenni, továb­bá Krassó Vármegyének eddig volt Fö Ispányi Administrátorát Méltos. Báró Forrray András Urat Csanád Várme­gye Fö Ispányává , és Méltos. Losonczi Gy­ürky Pál Urat Nógrád Vármegyé­nek ez előtti Első Al-Ispányát Krassó Vármegyének Fő Ispányi Administrato­­rává kegyelmesen kinevezni. Ö Ts.’ K. Felsége méltóztatott Apr. 23-dikán, Méltos. Beöthy Sándor Úr helyébe, a’ ki Országbírói ítélő-Mes­terré neveztetett ki, a’ Méltóságos Ki­rályi Táblához Méltós. Szerencsy Ist­ván Urat Tábla Bíróvá kegyelmesen ki­nevezni. Az Austriai Beobachter Máj. 2-di­­kán ezeket írja: Egynéhány nappal ez­előtt (1. M. Kurír. 55 Szám) kimondot­tuk, hogy mit tartunk azon czikkelyről, mellyel a’ Journal des Debats a’ Tsászá­­ri Udvar Személyviselői ellen intézett; mindjárt első tekintettel elesmervén azt annak , a’ mi volt. Azolta még inkább felvilágosíttattunk az akkori helyes íté­letünk voltáról, és tökéltetesen meggyő­ződtünk a’ felöl, hogy az a’ tzikkely nem egyéb, goromba költeménynél és rágalmazásnál, mellynek koholására tsak valamelly gyanítható tselekedet sem a­­dott okot. A’ Gazette de France Párisi Újságban Ápr. 24-dikén egy levél ada­tott ki, melly ezen rút megtámadásnak megtzáfolásába bele sem ereszkedvén, tsak azt jegyzi fel, hogy ezen ellensé­ges megtámadás mitsoda lélekkel és han­gon van írva. Menten rágondoltuk ma­gunkat , hogy ezen levelet Olvasóinkal közöljük, melly így következik : „Nagy boszszúsággal olvastam egy czikkelyt a’ Journal des Debats új­ságban, melly az Astriai Nagy Követet illeti. Én Gróf Apponyi Urat szemé­lyesen nem esmerem, és vele semmi ösz­­veköttetésben nem vagyok ; de tőlem, mint Frantziától a’ Nemzeti betsületér­­zés azt kívánja , hogy megszólaljak ; mi­dőn látom hogy egy, a’ legfőbb diplo­matikai rangal felruháztatott férfíiat,­­— a ki ollyan társaságbeli h­elyheztetésben vagyon, melly neki nem engedi, hogy leereszkedvén a’ Journalokkal való lüisz­­dlésbe avatkozzék, — éppen olly illetle­nül, mint méltatlanúl megtámadnak. Mi­nekután na a’ követséget viselő szemé­lyek jussairól, és arról, hogy miként il­lik velek bánni , ’s mitsoda tiszteletied viseltettek erántok eleitől fogva Frantzia országban , hoszszas élőbeszédet ír; a­ Journal des Debats felmenti magát ege- n 1

Next