Magyar Kurir, 1831. január-június (45. évfolyam, 1-51. szám)
1831-03-01 / 17. szám
127 **— thronus más Monarchára várakozik. Ez a’ vakmerő elfelejtése minden jussoknak és esküveseknek , ez a’ megátalkodás a’ gonosz érzésben, tellyessé tette a’ gonoszságnak mértékét. Itt a’ szempillantás, hogy a’ gyalázatosok ellen komolyságot vegyünk elő és — a’ tselekedeteknek ’s tzéloknak legfőbb bíráját segítségül hívan — parantsoltuk hív Seregeinknek, hogy a’ pártosokra induljanak. Oroszok! Ebben a’ fontos órában, midőn a’ Mi az Atyának bdsúlásával, de egyszersmind a’ kötelességét tellyesítö Fejedelemnek nyugodt állhatatosságával fegyvert vonunk Uralkodói székünknek betsülete és sérthetetlensége mellett, egyesítsétek Ti is buzgó imádságaitokat a’ Miéinket a’ mindentudó igaz istennek Oltára előtt. Áldja meg fegyvereinket magoknak ellenségeknek javára; háritsa el hamar gyözedelem által az akadályokat, mellyel« az ő jobbja által Reánk bízott népek megnyugtatása nagy ügyének gátot vetnek, és segítsen Bennünket — mihelyt a’ pártosok által Orosz Országtól rövid időre elszakasztott birtok ismét viszsza lesz szereztetve — annak jövendő sorsát erős alapokra állítani, mellyek a’ mi birodalmunk szükségeinek és javának megfeleljenek, és a’ külön válásról álmodozó roszsz érzésűek ellenséges koholatjainak örökre véget vethessenek. Hív jobbágyok! Ez a’ tzél méltó tzélja a’ ti fáradságitoknak és erölködésleknek. Mi érettünk és a’ Hazáért nem irtózni azoktól, nektek szokástok. — Költ Sz. Pétervárban Jan. 25 kén Kr. U. szület. 1851-dik Uralkodásunknak 6 dik esztendejében. (Aláírás) Miklós.“ Ezen Nyilatkoztatásból világos, hogy a’boldogtalan Lengyel Országot az Orosz Udvar, mihelyt meggyőzi, az Európai Országok sorából örökösen ki akarja törleni és az Orosz birodalommal, meghódított tartomány gyanánt, egyesíteni A’ Pétervári Journál ennek a’Tsászári Nyilatkoztatásnak néminemű magyarásatjárúl a’ következő tzikkelyt teszi utánna: ,,A’ Tsászár mindent elkövetett, minden tanátsló és reábeszéllő eszközöket megpróbált, hogy Lengyel Országnak békeszerelő lakosit a’ spártütés szül’,séges következésének a’háborúnak ínségeitől megkéméllye. De nagy lelkű tzéljainak minden próbatételei hasztalanok voltak, jósága és kegyelme el nem esmértetett. — Cége kimutatta jóakaró gondolkozását mindjárt a’ Prevolutio kiütésének elsőpillantásaiban. Maga eleibe botsátván Lubeczki Hertzeget és Gróf Jezierski Országkövetet, kik mind ketten Varsóból jöttek, hogy az Ország tsendességét olly váratlanul és kegyetlenül megháborító lázzadásnak történeteit környülállásosan elöterjeszszek Üégének. Az ezeknek adatott kegyelmes válaszban a’ Tsászár a’ törvényes rendnek viszszaállítását és a’ fő bűnösöknek megbüntetését kívánta, feltartván Magának ezekre nézve a’megkegyelmezés jussát, mellyet a liberaliter fogott volna gyakorlani. Azt nem engedi koronájának betsülete, hogy Goncessiokra egyezését adja, kivált mikor azokat fellázzadva és fegyveres kézzel kérik tőle. Ha a’ Lengyelek Orosz Ország ellen felfegyverkeznek és Fejedelmek ellen hartzra kelnek, akkor ők magok az okai hazájok elpusztulásának, és az ő ágyúlövéseik azok, mellyek Lengyel Országot lerontják. — Ezzel a’ válaszszal ment el Országkövet Jezierski Dec. 25 kén (Jan. 6-kán) Pétervárból. Míg a’ Tsászár Pétervárban illy nemes és törvényes hangon szóllana, az alatt Varsóban egy kitüldöttsége az Országgyűlésnek egy heves Nyilatkoztatást készített Oroszország ellen.