Magyar Kurir, 1831. január-június (45. évfolyam, 1-51. szám)

1831-03-22 / 23. szám

­yességgel nem akarom roszszra tsábit­­ni az Urat. Gazdaságot én az Úrtól nem kívánnál«. Hasonlóan nem akarok időt szabni,, a’ mi alatt nékem elhatározását Uraságod megjelentse. Gondolja meg ezt jól. A’ betsület, a’ hazájához és Mo­narchiájához való kötelesség ki fogja szab­­ni az Úrnak, miképpen tselekedjék. — Bártsak megoszthatná vélem az Ur a’ meggyőződést azon Viseletre nézve , mel­lyet Lengyel Ország Magától vár azon fontos szolgálatra nézve , mellyet nekie mutathat. Vitézsége és talentoma által az Ur ditsöiti hazáját, éh bár megmen­tené példája által az örvényből, melly­­be azt némelly megromlott polgárok buk­tatták. Annak van igazi bátorsága, ki legelsőben ellene meri magát szegezni a’ forró fejüek veszettségének. — Bar­­tsak minél elébb alkalmatosságot nyúj­tana Oberster Úr nékem reá, hogy mely tiszteletemet megbizonyítsam. Müosna Mart. 3-kán 1831. Diebits-Sabalkanski. II.) Válasz. — „Feldmarsal Ur! Minthogy O Tsászári Magosságának G­e­­sarevits Nagy Hertzegnek Adjutánsa Oberster Kiel nem várakozhatott a’ fe­leletre, mellyet én írásban akarok ad­ni; vagyon szerentsém azt ma Főhad­nagy Szobieski által Feldmarsal Úr­nek elküldeni. Azon hódító szavak, mel­­lyekkel Nagyságod engem, mint privát­embert, megtisztelt reám nézve igen hí­­zelkedök; igyekezni fogok rajta ’s va­gyon reménységem h­ozzá, hogy egy illy jeles hadivezérnek tiszteletét és jó véle­kedését további viseletemmel tellyes mér­tékben megérdemeljem. A’ Modlini vár őrizetnek, mellynek Kommandánsa lenni szerentsém vagyon, lelkét és gon­dolkozását jól ismervén, nyilt szívvel bizonyossá tehetem Nagyságodat, hogy az, semmi tekintetben nem áll hátrább a’ tábornál, mellynek Vitézségének az igasságot megadni Nagyságod méltozta­­tott. Jóllehet én nem visgalom Nagysá­god levelének foglalatját, és nem fejte­getem benne kiváltképpen azokat a’ he­lyeket, mellyek a’ nyertségröl szólla­­nak, a’ miket az Orosz tsászári tábor 19 dikben és 25 dikben hiszi, hogy ki­vívott; mindazáltal meg kell vallanom, hogy minekünk okaink vagynak ama napoknak történeteit más szempontból tekinteni. De ha ollyan volna is a’ mi tá­borunknak állapotja, mint a’ minémü­­nek tetszik Nagyságodnak azt festeni, ha már nem tehetnénk is egyebet annál, hogy magunkal a’ Nemzetszabadság an­nyi ezer áldozatjainak számát növeljük, még akkor is kész lenne a’ Modlini Várőrizet a’ katonai készületet jó lé­lekkel megtartani , és polgári feláldo­zásának bizonyságait adni tudni, meglé­vén felőle győzettetve, hogy tsak ezen az úton tarthatja meg magának a’ kö­zönséges tiszteletet, még Elnyomóinkét is, és tsak ezen az úton tehet eleget min­den népek Intereszszéjének , kiknek óhaj­tásai és reménységei a’ mi Vitéz felke­lésünket egyesittettek. •­ Vagyon sze­rentsém Feldmarsal Urat köszöntem, és tisztelettel maradni Modlinban Mart. 5- diken 1851. Mo­dlin várának Kommandánsa Ingenieur Oberster Gróf Ledochowski.fr Frantzia Ország. Pár­is Mart. 12 kén. „Nem igen találkozik ma két ember öszve Párisban — mondja a’ Temps — a’ nélkül, hogy ezzel a’ kérdéssel ne köszöntenek egy­mást : „M­i lesz belőlünk?“­— Rö­videbben es jobban találva alig lehet a’ Párisiaknak félbékételen es a’ dolgoknak mostani állapotával elégedetlen gondol­kozását festeni. Egyik eki a’ háborút

Next