Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)
1831-10-11 / 30. szám
reség részünkön van. Mint neki készült Hollandia a’ háborúnak ’s még is elébb mentek a’ mi seregeink Brüsselbe. A Bernadotte erei, Bonaparte Lajos, Murat ’s legközelebb maga Leopold győznek meg bennünket a’ felöl, melly könnyen elfelejti elébbeni Nemzetiségét egy Ilertzeg, mihelyt Thronusra ült. A’ mi Belgiumból való kijövetelünk, minekutánna t. i. oda lett menetelünknek tzélját tökéletesen elértük, éppen ollyan természetes dolog volt, mint az, hogy azt más Hatalmasságok érzékenyen vették. Ha a’ Frantziák helyett, a’ Burkusok mentek volna Belgiumba, és azt katonasággal azután is megrakva akarták volna tartani, mikor már a’ Hollandusok kitakarodtak,—bizony Uraim! azt mi sem hagytuk volna szó nélkül. — Nem leven ok, a’ következésnek is meg kellett szűnni. A’ ki azt gondolja, hogy a’ Belgium Neutralitása által az Anglus tiltott portékákkal való kereskedésnek Belgiumon keresztül könnyebb út nyittatott, tudja meg,hogy Belgiumnak már ma sokkal gazdagabbak tulajdon Manufacturái és Fábrikái, hogy sem mint azokra nézve Angliára szoruljon. A’ Lengyelek dolgára nézve, előre botsátván a’ Beszélő magának ezen szerentsétlen Nemzet sorsában való nagy részvételét, azt mondja, hogy olly sokat sopánkodnak és sápítanak az emberek ezen tárgyról, hogy nékik egy előítéletektől ment és értelmes megvizsgálásra eltvnulhatatlanúl szükségek van. Továbbá a’ Ministerek tselekedetét oltalmazza, még pedig ollyan erősségekkel, mellyeket e Lengyel Országnak geographiai fekvéséből, a’ szomszéd Státusoknak tulajdonságából és elintézéséből, a’ históriából felhozott darabokból, és magának Napóleonnak tekintetéből vesz, a’ ki hidegvérrel tette ezen nyilatkoztatást, hogy Lengyel országnak előbb utóbb Muszka kézre kell kerülni. Megtzáfol minden szemre hányásokat, mellyek a’ Ministereknek tevődtek. Megmutatja nevezetesen, hogy Frantzia Országból Lengyel Országba pénzt és fegyvert küldeni éppen ollyan lehetetlen mint haszontalan dolog lett volna, — és nyilván tagadja , hogy a’ Lengyel Generalissimus holmi hijában való ígéretekkel ketsegtettetett volna. Ennek az előre látó és hazáját szerető hadi Vezérek, a’ mi még egyetlen egy eszköz volt a’ szabadulásra , szándéka a’ hadnak húzásában halasztásában állott, a’ mit a’ Varsói Szalmavitézek (a Centrumon, nagyon derék!) éppen nem akarván, azta’ Generalissimust) hivatalából elkűldötték, és bizonyosan ezek voltak azon lépések, mellyek semmivétették a’ Fővezérnek azon planumát, hogy hazáját az erópai politikával kezet fogva szabadítsa meg. Ezek a’ mi politikánk ellenzői, egészen elfelejtkezvén a’ haddal járó veszteségekről és tsak egyedül a’ gyözedelemröl ábrándozván, Belgiumban , Olasz, és Lengyelországban mindenütt hadat akartak. Nem meglehet e’, hogy a’ Júliusban állított Igazgatószékünket egy háború lerontása, a* Frantziákat ezerenként öldökölte és pusztította volna ’s ez utoljára talán még is az elébben rettentő Igazgató széket hozta volna ismét kezinkbe. Frantzia Ország darabolá had nélkül el a' Németalföldi Királyságot, Frantzia Ország deríté ki papját egy néhány pillanatig Lengyelországnak . Frantzia Ország miatt mentek ki Olaszországból az Ausztriaiak. Mikor vitt egy Nemzet háborúnélkül több dolgot végben? Frantzia Ország állította fel a’ szabadságot, ha az egész világon nem is, legalább az Alpesektöl a’ Tengerig, a’ Pyrenaeumi hegyektől a’ Rajnáig. Ha szinte mind az nem Frantzia Ország is, de legalább mind szabad.