Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)
1831-08-09 / 12. szám
® 100 könnyebbülését eszközli. — Hasonló módon a’ gyenge tyúkleves is, e’nyavalyában langyos melegen bevéve, már több idők ólta hasznosnak találtatott lenni. A’ lesi’ fájdalminak egyhítésére a’ betegnek gyakrabban nyálkás lágyító klisztírok adahtatnak , mellyek ziliz (Eibisch) vagy korpa főzelékéből tojás’ székével (sárgájával), vagy egy kevés keményítővel készíttetnek. 22. §. Az eddig előadott szereken kívül, mellyeket szorgalmatosan kell alkalmaztatni , és a’ mellyek sok esetekben egyedül is elegendők a’ Choleras betegnek megmentésére, semmit se lehet tovább a’ nem-orvosoknak önnhasználás végett ajánlani. — Főképpen kell pedig őrizkedni attól, hogy tapasztalt Orvos’ tanátísa nélkül soha se ér ne vágattassék, se Caromellát, ópiumot, vagy más hathatósan munkálkodó szert valaki elő ne vegyen. — Ugyan ez nem kevésbé értetődik a’ Bátragról is (Magisterium Bismuthi, Markazít, Wiszmuth), melly Leó Orvos által a’ keleti Cholera ellen olly igen ajánltatik. — Emeszeregy Orvos’ kezeiben , ki ennek hathatós munkálkodását pontosan esméri, ’s ugyanazért ezt megkívántató gondoskodással tudja alkalmaztatni is, e’ nyavalyában nem különben, mint több más görtsös betegségekben, hasznos lehet; de azonban a’ salétrom savany Bájt ragmész a’ gyomrot és ennek érző inait erősen megtámadja; úgyannyira, hogy, gondatlanul élvén vele, vagy épen talán óvószerűt használván, a’ legveszedelmesebb következéseket szülheti. 25. §. Végtére meg kell jegyzeni, hogy az esztendőnek éppen e’ részében nem ritkán szokott a’ Cholerának egy neme, az epéshányásos hasmenet előfordulni. Ezen nyavalyának ugyan, tekéntvén jelenségeit, vagyon valamelly hasonlatossága a’ napkeleti Cholerához; de természetére, okaira és folyamatára nézve ettől tellyesen külömböző. Rendszerént az epés-hányásos hasmenetet néhány napokig a’ tagoknak ellankadása előzi meg, eltűnt élkívánással, keserű sájjal, megfertőzött nyelvel, főfájással, és tagok’borzadásával; a’ hányás más egyébb jelenségeivel e’ nyavalyának, melly nyilvánvaló hidegleléssel van egybekaptsolva, magát igen gyakran a’ már ezelőtt is jelen volt hasmenéssel , vagy vérhassal tsatollya öszve , és ritkább eseteket kivévén , emez epéshányásos hasmenetnek a’ folyamatja hoszszabb, ’s több napokig tart, míg az egybehalmozott epe alap ki-ürüllyön. Tzélaránytalan tartás által, és a’ megkívántatott szereknek elmulasztása miatt ugyan e nyavalya is halálossá válhat, annál fogva illy’ esetekben se kell az orvosi segedelmet elmulasztani. A’ tapasztalt Orvos az epés hányásos hasmenetnek e’ nemét, minden környülállásoknak tekéntetbevevése mellett, illendően tudja megkülömböztetni, és tzélarányosan orvosiam; annak elérkezéséig, a’ kesernyés szájnál és epés fel böfögésnél, igyekezzék az ember az öszvegyűlt epe- és nyálkaalapot, bőven ivott langyos-víz , vagy hársfavirágbea által Széllyel oszlatni ’s kiöblíteni, és egyebet gyenge hús-levesnél ne egyék. Budán 10 dik Júliusban 1851. N. L e n h o s s é k Mihály m. p. A’ Kir. Magyar Helytartó Tanáts Tanátsosa, és Magyar Ország’ Fő-Orvosa. Szerkesztető és Riadó Márton József, Professor. (Landstrasse Nro 315.) Nyomtató: Nemes Haykul Antal, (Obere Blicker-Strasse IVro 755.)