Magyar Kurir, 1832. január-június (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-05-04 / 36. szám
2S2 volt akár a Görögök akár a Belgák ügyében. Vigyázzon Anglia, hogy Orosz Ország kezeit még Indiákra is ki ne terjeszsze. Nem ok nélkül inti a’ beszélő az Anglus kormányszéket ekképpen. Mert hatalmas emberek tették Orosz Országban ezt a’ nyilatkoztatást, hogy Orosz Ország éppen úgy tudná az Indiai dolgokat vinni, mint Anglia. — A’ beszélő ezen vélekedéseit itt a’ ház előtt tenni nyilvánvalókká, szent kötelességének esmerte. A’ Kintstár Kantzellariusa, Palmerston hellyett, ki a’ mai ülésben fontos dolgai miatt jelen nem lehetett, a’ Fergüsson Ur előadott észrevételeire igy felelt: Lehetetlen — úgymond a’ kintstár Kantzelláriusa, még most mélyen beleereszkednem annak előadásába, hogy a’ Kormányszék Lengyel Országra nézve mit akar tselekedni, mert az (a’Kormányszék) a’ lengyel Országban történt utóbbi változások felöl még ekkoráig hivatalosan tudósítva nintsen , — a’ szóban forgó proclamatiót vele az Orosz Udvar még nem közölvén. Ennél fogva nagyon bízik benne, hogy a’ ház néki meg fog engedni, ha a’ kormányszéknek, az említett dologban való tzélját, elő nem adja. (halljuk! halljuk!) A’ Kormányszék védelmezésére mindazáltal annyit mond, hogy azt egyáltaljában nem lehet azzal vádolni, mintha Lengyel Országot az ösztönözte volna a’ közelébbi felkelésre, vagy a’ szolgáltatott volna annak eszközöket, arra, hogy azt (hadat) folytathassa. Minekutánna még egynehányan, a’ többek közt Lord Sandon is azt kívánta a’ mit Fergusson, hogy t. i. a’ Kormányszék vesse közbe magát a’ Lengyelekért, Courtenayer azt kérte, hogy szabad legyen néki Canningnak azon jegyzésére emlékeztetni, mellyel az, a' Frantziáknak Spanyol országba való beütések alkalmával tett. Nékünk, — monda a’ nevezett Minister — valamelly más Nemzet maga viselete ellen éppen nem kell kikelnünk, ha nem akarjuk azt, hogy ezen kikelés után, ha történetből semmi foganatja nem lesz, reánk háború következzék.“ Akármiilyen nagy is Angliában a’ Lengyelek szerentsétlenségeiben való részvétel, arra mindazáltal éppen semmi kedve sintsen a’ népnek, hogy a’ lengyel nemzetiség viszsza állítására hadat indítson. Hihető , hogy in nép után pontosabb feleletet adhatnak a’ Ministerek, nem tsak arról, a’ mit eddig tsináltak, hanem arról is, hogy ezen dologra nézve mit akarnak cselekedni. A’ Times szerint, az Ausztriai és Burkus meghatalmazottak helybehagyása, közelebb Luxemburg felosztására nézve , néhány hivatalos nyilatkoztatásokkal történt meg. Azt mondták nevezetesen Ausztria és Burkus Ország, hogy ők, mint tagjai a’ német szövetségnek, a’ Tractatusnak azt illető részét feltétel nélkül addig el nem fogadhatják, míg abban a’ Német szövetség meg nem egyezik, mellyhez Wilhem Király is, mint Luxemburgi Nagy Oíg hozzá tartozik. Ezen pontnál azonban sokkal fontosabbnak tartja a’ Times ezt, hogy a’ Hollandiaiak Antverpiának még ez ideig mindig birtokában vagynak, a’ mellytöl pedig, ha a’ Tractátus végre hajtatik, azoknak bizonyosan elkell esni. A’ Globe írja: Éppen most halljuk , hogy a belga Tractatus közzé a’ következő foglalatú tzikkely iktatódon be , ha nevezetesen a’ Tractatusnak egyes részei a’ Hollandia és Belga Ország közt való egyesség által módosíttatnak és ezen módosításokat az öt hatalmasságok helybehagyják, ezek a’hoz (Tractatushoz) tóldalékúl fognak adatni, és úgy fog