Magyar Kurir, 1832. január-június (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-05-29 / 43. szám
ni. (halljuk! halljuk). Ő azt hallotta, hogy ollyan Ministerium fog létetni, melly az angoly Nemzeti nyilvánvalóvá tett akaratjával éppen ellenkezőképpen akar uralkodni, és hogy az a’ Parlament el fog oszlattatni azon reménység alatt, hogy a’ mezővárosok kupetzei majd ollyan alsó házat gyűjtenek, melly úgy járja, a’ mint ők fújják. Az a’ Minister, ki a’ jelen Parlamentet el oszlatná, talán még jól tenne az Országgal. Mert a’ választás bizonyosan ollyan emberekre esnék, kik inkább neki lévén keseredve, mint a’ mostani Országgyűlés tagjai, a’ dolgot hamarább és a’ kupetzeknek nagyobb kárával dűjtenék el.— James Ur ezt mondja: Az a’ híre, hogy első Ministernek Hig Wellington neveztettnék ki. Én, még ebben az esetben sem félnék, mert tudom azt, hogy kard, bagnét sőttömlöttzel sem lehetne a’ házat arra kénszerítni , hogy az a’ sereg fizetésére szükséges pénz helybehagyására, vagy arra, hogy a’ nép adót fizessen valaha, megegyezését adja. (nevetés). Örvendetes dolog volna ez, a’ mezővárosok kupettsei felének , melly talán kész szívvel tsapna fel annak a’ seregnek és a’ népet örömest kontzolná fel. Wr angham inté a’ beszélőt, hogy rendre vigyázzon, — mert a’ Ház tagjait, Tsem lehet azzal vádolni, hogy azok a’ nép felkontzoltatását óhajtanák. Ezen túvűl a’ beszélő azt a’ jegyzést is tette, hogy az érdemes tagot bizonyosan a’ lárma ’s a’ t. indította ollyan kifejezésekre, mellyekkel ő külömben nem élt volna. James ezen észrevételt helybe hagyván, így folytatja beszédét : Reményiem úgy mond, hogy ha Hrg W e 11 i n g t o n első Minister lenne, a’ Nép a’ Ministerium mellé bizonyosan nem állana, és adót semmi esetre sem fizetne (halljuk!). (Oberster Evart és Baring Ur közt folyt szahartz alkalmával az első azt monda , hogy az adó megtagadásáról szólló javaslat nagy buzgósággal fogadódott ugyan el, de azonban , ha a’ Híg első Minister lesz , jusson eszünkben, hogy ámbár annak utolsó tselekedete a’ volt, hogy Londonba a’nép zabolán tartása végett, katonaságot vigyen be, azt mindazáltal nem gondoljuk, hogy ő a’ Minisztériumba leendő ismétlem belépését hasonló tselekedet kezdené. Duncombe, Peel Úrtól azt kérdé, hogy igaz e’ a’ mit a’ köz hír beszélget, nevezetesen hogy ővagy barátjai, új Ministerium formálására lettek volna meghíva, —hogy ők ezt el nem fogadták ’s miért nem? és hogy tettek e’valami feltételeket ? Azt is hírlelik , hogy Wellington, Peeler és Baráti az újításban való megegyezés feltétele alatt fogadták el a’ Miniszterséget. Mindezekre Peel így szólt: A’ miilyen a’ kérdés, ollyan lesz a’ felelet is: Én Uraim! semmi hivatalt sem vetek meg, mert nekem egyet sem is ajánlottsenki. Én itt úgy vagyok mint hivatal nélkül való ember, és úgy ajánlhatom mindennek az attól való őrizkedést, hogy a’ fundamentom nélkül való hírek terjesztése által, a’ közönséges mozgást ne neveljék. Ha igaz volna az a’ hír, a’ mit James mond, — hogy Hig Wellington neveztetett volna ki első Ministernek, úgy a’ lázzadás mindég tsak nevekednék — de annak (hírnek) ellene mondani senkinek sints jussa. A’ mi a’ katonaságnak, Londonba való tzélzott bevitelét illeti, annak oka én és nem Híg Wellington volt — én azáltal a’ nép és politzia közt lévő viszszavonást igyekeztem kikerülni. — A’ Manchesteri kérő levélnek igen sok allalmazói lévén, az felolvastatott és ki is nyomtattatott. Minekutánna Ebrington, mel-