Magyar Kurir, 1832. január-június (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-01-31 / 9. szám
folyóvizeken való hajókázásra nézve az igazgatószékek elébe szabott, szembetűnő változást tettek. Meg volt, ugyan is hajdan az a’ jussok az igazgatószékeknek, mellynél fogva azok, a’ birtokaiban eső folyóvizeket az idegen Nemzetek kereskedése előtt bezárhatták. De erről mindnyájan önként mondottak le. Azzal a’ jussal is birtak, hogy folyóvizeik használásáért tetszések szerént szabott adót kívántak. Ezen a’ jusson későbben módosítások létettek. Éppen e’ volt a’ több nemű vámpénz sorsa is. Egyik eltörlődött, másikban pedig változás esett ’s mind ez Európa azon közös princípiumának vettetett alá, hogy a’ hajókázásban akadályok ne legyenek. Ha Hollandia erre nézve a’ Párisi Május 14 ki 1814. Tractatust, a’Bétsi Congressus végzéseit meg nézvén, azokban a’ Belgium és Hollandia költsönös hajókázásait is feltalálja, nem fogja mondani, hogy a’ Conferentzia, midőn az, azon részben tett rendeléseit, a’ nevezett Tractatusokon és végzéseken építi a’ Nemzet jussa ellen tselekedett volna. Legközelébb Máj. 50-kán 1831-ben Maintzban a’ Rajnát és a’ Skaldist öszve kötő vizekre nézve ez a’ rendelés hozódott , (a’ miben a’ Hollandiai Udvar is megegyezett) hogy mikor a’ Rajna partján fekvő Státusok a’ Hollandiával való alkukötésre határozták magokat, ez, azon juss feltartásával ment végbe ha ők, az említett öszvekötő vizek által Antverpiával és Belgiummal közösűlhetnek. A’ honnan nem lehet tévelygés nélkül mondani, hogy a’ Conferentzia , Belgiumra nézve, valami ollyan hasznot gondolt volna ki, a’ mire már magok a’ Rajna partján fekvő Statusok is nem tekintettek volna, midőn Burkus- és Frantzia-Országok, Bavaria, Baden, Hessen és Nassau is kívánták ezen előjólni és bíztatták magokat,hogy arra, szert fognak tenni. Helytelen állítás az is, hogy a’ Conferentzia határozása példa nélkűl való volna, —holott a’ példa itt van, a Hollandiai Kormányszékben, a’ melly nevezetesen kötelezte magát hogy az éppen most említett kikötésekről a’ Skáldison hajókázás felett ne talán elkövetkező alkudozás alkalmával, nem fog el felejtkezni, és Belgium ezen alkukötésből semmi módon sem maradhatott ki. Ezen talán felesleg való szónak, — költsönösen, melly a’ 9-dik tzikkelyben akkor jön elő, midőn a’ Skáldist és Rajnát öszvekötő vizek használásáról van szó, — éppen meg nem engedhető értelmet lehetne adni , ha azt venné fel az ember, hogy a’ Conferentzia azzal azt akarta mondani, hogy azokon a’ vizeken valami független just vesz magának Belgium , vagy hogy a’ Belga igazgatószék megegyezése még idővel szükséges volna arra, hogy a’ nevezett vizekre hollandiai zászló alatt szabad legyen e’ be menni vagy nem ? így gondolkozni okosság ellen volna,— midőn a’ Conferentzia tzélja tsak a’ volt,hogy a’ Skaldist és Rajnát öszvekötő vizeken való hajókázás a’ Belga hajókra nézve mindenkor mérséklett vám alatt legyen, és, hogy addig, míg ezen tekintetben valami közül akaratul leendő egyezés nem lesz, mind a’ belga, mind a’ hollandiai hajók egyenlő jussal birjanak. Ennél tovább a’ Conferentzia nem ment, — szándéka néki az általán fogva nem volt, hogy a’ Rajna partján fekvő Statusok különös jussait sértegesse — ellenben a’ függetlenség annyira szivén feküdt, hogy midőn ezen miítólagos határozásokat tette, azt akarta, hogy a’ 9-dik tzikkely tárgyai a’ Felek közt leendő alkudozások által későbben düstödjenek el. — Ezen közös egyet értésnek kell a’ tsajkák* és a’ tonnák add