Magyar Kurir, 1832. július-december (46. évfolyam, 1-52. szám)

1832-12-04 / 45. szám

séhez. Erre nem tsekély indító okút szolgált a’ Nemzet közvéleménye, to­vábbá egy Burkus seregnek vélet­len elindulása, a’ Piajna mellyétt tá­jak felé, és Német Országnak külömb­­féle részeiben tapasztalt készületek. Londonból Nov. 16-ról ezt ír­ták : Ha tsak ugyan ellenségeskedésre kerül a’ dolog , a minekutánna a’ ha­­dóssereg is egyet ért a’ Nemzettel, va­lóban másról nem leszsz a’ beszéd, hanem a’ kéntelen való engedelmesség­ről. Azonban Leopold Királynak a’ Kamarákhoz tartott beszédje, más szín­be öltözteti a’ dolgot, midőn ezt fog­lalja magában : A’ Hatalmasságok meg­­vagynak a’ felöl győződve, hogy ha tovább késtek volna az erőszakos in­tézetekkel, Belgiumot arra kénsze­­rítették volna ,hogy maga magának sze­rezzen igazságot. Gerard Marschal, és Malc­olm Admirális é’ szerént úgy tűnnek fel, mint Hollandiának ol­talmazó­ B e l g i­u­m ellen­, kik nem igen hajlandók, alattvalóikkal együtt, a’ békességet helyre állítani. F o r­t u g a 1 i i i Nov. 7-kén Lís honából, min­den hátra hagyott katona, Opo­rtó felé indult. Dom Miguel­nek tenge­ri ereje áll: 74 ágyúval megterhelt 2 hadi hajóból, de ezek az utolsó ütkö­zetben annyira megrongáltalak,’hogy lehetetlen vélek újabb próbát kezdeni; — továbbá 4 Corvettből, 5 briggből, és 4 nagyobb általszállításokra készí­tett­­fregálból. A’ Miguelistéák két nehéz battériát állítottak fel a’ város ellen. Dom Miguel Lisbonában tsak a­ Politzia katonákat hagyta, meg van győződve az oda való lakosoknak Maga eránt viseltető jó indúlatjok fe­löl. Most minden erejét öszveszedte, hogy Oportót ostrommal megvehesse. Frantzia Ország. Minekutánna a’ Kamarának Nov. 21-ki ülésében Dupin Ur Kamara Prae­­sidensnek választatott, következendő na­pon , a’ Vicepraesidensekre jött a’sor. — Erre a’ hivatalra kineveztettek B­e­­r­enger Ur, tagja a’ Polignaki Mi­nisztérium Vádlóinak, 270 szavazattal továbbá Etienne, a’ Constitutionnel Szerkeztetöje 255 szóval. D­e J­e­s­s­e­r­­ Benjámin , a’ Frantzia Bank Elölülője , és utoljára Schonen Ur. Ezek után legtöbb szavazatot nyertek : Dupont de Eure (139), Odilon Barrot (74), Tracy (61), Bignon (31). A’ 4 V.Praesidensek mellé, Titoknokok­­nak Cunin Gridaine,Ganneron, Martin, és Felix Real Urak ne­veztettek ki­ A’ Journal des Debatsnak az újonnan kineveztetett tagokról az a’ vélekedése, hogy azon körből a’ Kar­listai felekezet egészen ki van re­­kesztve. Minden, a’ mi a’ Kamarában, vagy ennek körében történik, az 1850- ki Revolutziónak szellemére mutat.(Ha nem mindenkor egyeznek is meg a’ vé­lemények , mégis utoljára tsakugyan egyre térnek, úgy, hogy semmi meg­­hasonlástól nem lehet tartani, annyival kevésbbé valamel­y gondolatlan, és ha­tározatlan lépéstől. Egyedül Félix Real Ur szenved kivételt, mert a’töb­bi érdemes tagok mindnyájan Peri­er Ur gondolkozás­módját követik. Gremieux Israelita ügyvéd ki ez előtt Ranville Urat a’Pairek Tör­vényszéke előtt védelmezte. Deutz­­nak, a’ Berry Hertzegné árulójának abbeli kérésére, hogy betsületét, (Deu­­tzét) mentené meg a’ világ előtt,— ezt küldötte feleletül: „Hallja az Úr! Ne­kem az Úrral semmi dolgom, — én az Urat két óráig kihallgattam, ez elég legyen. Ha törvény eb­ben idéztetett, ’s

Next