Magyar Kurir, 1833. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1833-03-22 / 24. szám
192 ellentállása mellett is, a’ lki azt kívánta , hogy tsak 14 nap múlva olvastassák fel. Az olvasás mellett 466-an voltak, ellene pedig 89-en. O’Connell egy Londoni Tavernában, a’ politicai Nemzeti Uniónak Mártz. 2 -án tartott Gyűlésében, ezen beszédet tartotta: ,,Valóban ritkítom azon Hazámfiait, kik a’múlt héten annyit szenvedtek volna, mint én! Nem elég ugyan is , hogy őszinténen vélt barátaim, tőlem meghasonlottak, és meghideglltek, — hanem a’ rabszolgaságnak minden kínjai is éreztettek vélem ; jártamban, nyugtomban hideg borzongatott, búra keltem, ’s azon nyugodtam el. Sokat tűrtem meg kell vallanom , de íme valahára mégis vigasztalásra találtam; ezen tölt terem lelkes férjfiai által való szíves elfogadás ismét lít életet önt már már megaludt ereimbe ’s szenvedelmeimet mint egy elfelejtett velem. (Hangos tetszés). Most tehát már térjünk ismét a’ dologra. Sok mondani valóm van, még pedig olly új dolgokat, mellyek általjában benneteket felettébb fognak érdekelni. — A’ Törik, és a’ Viegbeköszve szűrték a’ levet, (mozgás és suttogás) ez nem költött hír , valóságos igaz; nints már többé két Felekezet Angliában, —* de várjunk tsak, hibázok; — két Felekezet van ugyan még, t. i. az 1-se a’ Torikból és Vieghekből eggyé lett, a’ 2-dik pedig a’ köznép. Egyesültek igen is , de ezen egyesület nem a’ Toriaknak a’ Vieghekhez lett oltalmenetelek által, hanem éppen ellínkesfineg történt. Én azt véltem, hogy a’reform által tzélomat elérem, és .#édt küzdöttem olly hevesen mellette, (Reform mellett) hogy a* Töri részt elfojtsam. Különösen egyes személyek ellen semmi gyűlöletes indulatot nem mutattam, ’s még tsak a’ számat sem tátottam volna fel a’ végett, hogy akár Wellington, akár Péél méltóságokból ki tétessenek; én tsak azon veszedelmes rész’ meggátlásán ’s elsürjesztésén igyekeztem, melly az Ország’ jóllétét ’s szabadságát veszedelmezteti, ’s azt minél elébb eltemetni igyekszik. Én a’ mindenek előtt gyűlöletes Aristokratiát akartam megsemmisíteni, ’s ez által a’ tiszta Democratiának, egy megrendíthetetlen alapot vetni. (tetszés.) Ezen szent tzélt tűztem én ki magamnak, ’s ennek elérésére, éjjel napot egyé tenni, ’s akármelly viszontagságokat is kész vagyok kiáltani; valyon hát ti nem így gondolkoztok e’? (igen is igen is). Én azt hittem, hogy a’ Reformbill a’ Torikát Vieghekike teszi, de miként hűltem el, midőn nem tsak tzélom el nem sült, sőt inkább azt kellett tapasztalnom, hogy a’ Vieghek a’ szabadság ostromlásában, a’ Tórikat felyül múlják. Mikor volt a’ Tóriknak mégtsak eszek ágában is, hogy az Esküdteknek Törvényszékeiket felfüggeszszék ? (soha sem) Én hozzak a’ Bibe ítélletet? én jövendöljek e’ abból? hiszem én nem vagyok Próféta, osztán könnyen is hibázhatok, halulítélhetek, ’s a’ t. De még is tsak őszin-etén kinyilatkoztatom véleményemet; nem bánom bár melly veszedelmes következéseket húzzon is maga után, bár bilintsekbe verettessem (a’mit nehezen is fogok elkerülni) hiszem ebben az esetben úgy is mártiromsághoz hasonlítana fogságom, mellyel a’ nép hevenyébe kikürtölne, hogy halál harangként verdesse azoknak füleit, kik kezeiket reám tenni merésztenék. Reám fog idővel a’ Nép emlékezni, hogy én nem valamelly különös résznek bóldogúlásán, vagy elnyomásán , hanem egyedül a’közjónak ’s a’ Lelki esméret’ szabadságágának fentartásán igyekeztem. Ennek megmutatására elég légyen a’ Protesten soktól bényűl látott, ’s ezen jobbom ál