Magyar Kurir, 1834. január-június (48. évfolyam, 1-51. szám)
1834-01-31 / 9. szám
geszteni, és senki sem fogjamagát abbeli gúnynak kitenni, hogy országának állapotját nem tudná maga is elintézni . Sőt a’ mi több, én azt hiszem , egy nép sem képes inkább magát igazgatni, mint az írlandi. Aligha van csak egy is közöttünk, ki magát az Unió felfüggesztésének ellene szegezné: én senkit sem találtam, ki azt hasznosnak nem tartaná , ha csak egyszer végrehajthatnék, — ollyanokra azonban akadtam, kik a változás veszedelmétől tartanak.(halljuk) Úgy, de hisz az Emancipatio előtt, ugyan az az aggodalom lepett meg sokakat. Emlékezzünk reá, és úgy találjuk, hogy akkor ugyan’ az az alaptalan félelem uralkodott, és még is az a ’nagy Revolutzió, a’ társaság minden megrázkódtatása nélkül ment véghez. Ugyan e’ volt az eset a’ Parlament Reform alkalmával is: nagy, és veszedelmes felforgatásoktól tartottak, ’s még is, egy kevés ideig tartó — természetes súrlódás mellett mindennek vége volt, a’ nélkül , hogy a’ társaságra nézve legkissebb veszedelmet hozott volna, (tetszés) így leszsz a’ dolog az Unióval is, az aszszonyi, és gyermeki aggodalmak azon nyugodalommal, mellyel a’ változás véghez menend, szégyenné fognak tétetni. Az Unió gyömöltsei, legközelebb, a’ kénszerítő bili által, sajnosan mutatkoztak., (tetszés) Az említett bilit Nagy Britanniának reformált Parlamentje tolta nyakunkra. Az Unió felfüggesztene szükségének megmutatására, elég légyen ama bili végrehajtásának módját előhoznom. Némelly Angoly Újságok, nevezetesen a’ Courier azt állítja, hogy Catholicusok Emancipatzióját egyedül az Uniónak köszönhetjük. Ennél nagyobb igazságtalanság soha sem mondatott. Hát az Emancipatzióért 29 esztendeig tartott küzdésünket tsak az Uniónak köszönhetjük? — sőt ellenkezőleg, — az Unió késsélhette azt. — 1794-dik esztendőben az Irlandi Protestáns Parlament majd mindent helyben hagyott, — és mi előtte esztendő lefolyt volna, az Irlandi Parlament felszabadította volna a’ Catholicusokat, de a’ helyett 29 egész esztendeig hurtzolt bennünket az Angoly Parlament. A’ Courier annál fogva hibázik, midőn azt mondja, hogy az Emantzipatziónak tsak Angoly Parlamentben lehetett véghez mennie. Ilyen okoskodáson az Oskolás gyermekek is nevetnének. Erre a’ Szónok abbeli állítást kívánta megtzáfolni, mintha Irlanda, az Angliával való egyességböl valami hasznot húzott volna, sőt inkább amannak kárára, ennek pedig igen is előmenetelére szolgált. Mit tett, úgymond a’ Parlament Izland javára? tsak valamit mondjon valaki, ’s lekötelezettnek érzem magamat. Anglia, és Skótzia, az igaz, jó Reformbillt nyertek, de Izlandra nyomorúl egy bilit toltak. A’ Couriernak , tudom,nem tetszenek ebbeli panaszok , — de szeretném tudni, mit felel, ha kérdem: Mit tett Anglia az Unió ólta Izland javára ? a’kereskedésnek mellyik ágát elevenítette fel, vagy vette oltalma alá? mellyik Fábrikát gyarapította ? mi módon mozdította elő a’ földmívelést ? Megszűntette e’ belső viszálkodásainkat? úgy hiszem,— nem, — mert még mindég gerjesztik a’ meghasonlást az által, hogy a’ Protestánsoknak minden alkalommal elsőséget adnak a’ Catholicusok felett. Azt vetik, hogy a’ Parlament az Unió ólta 12 millióm font sterlinget szavazott Izland javára. Úgy de ki pénze volt az ? a’magunké ! (tetszés) mert az Unió ólta Izland bevétele mindég felül múlta a’kiadást. A’Courier végre avval akar bennünket vigasztalni , hogy Nemzetségünk függése örökségül maradt reánk. Hát valljon a’függés valósággal Örökségünk nekünk ?Xa-