Magyar Kurir, 1834. január-június (48. évfolyam, 1-51. szám)

1834-02-07 / 11. szám

Nyomtató: Nemes Haykul Antal. (Obere Bäcker - Strasse Nro 755.) rada Határozatott nyert volna, nagyér­demű Elölülő Első All-Ispány Tekén­tetes Nemzetek és Vitézlö Kesseleököi M­aj­t­h­ó­n­yi László Ur, ki már e’hó­nap 16 án úgymint hatod évi viselt All- Ispány­ságának napján Tiszti Társaitól, és Hivatalától írásban , ma Nemes Bars- Megyének számosan öszvegyült Tekén­­tetes Rendéitől ékes, szíveket mélyen érdeklő magyar beszéddel birlsút véve. Fájlalták e’ jeles Hivatalától való há­tsóját, köszönték fáradhatatlan e’ Ne­mes Megye díszére szolgáló munkássá­gát Tekéntetes Bot­ka Péter Első All- Jegyző a’ Tisztikar nemeben, Tiszte­lendő Jaross Vintze Verebelyi Al1- Esperest a’ Nemes Megye részéről lel­kes magyar beszédekkel. Látszó volt it­ten a­ legnagyobb mértékben e’Nemes Megye érdemes Kedventzéhez vonzó szeretet, és tisztelet; részént amai sza­kadatlan Éljenből, részént ama kére­lemmel foglalt kívánságból , hogy leg­alább a’ jövendő Építő­szék tartásáig Hivatalát folytatná; részént ama bús szemekből, midőn szándékának változ­­hatatlanságát megilletödve jelentené. Ezeket a­ Tekéntetes Rendek tartandó emlékűi a’ Jegyző könyvbe bé iktatni rendelték , hogy ekképen nem tsak tisz­telőinek kebleikben , hanem ott is nyo­ma lenne Hozzá viseltető, szeretetek­nek, tiszteleteknek, jeles érdemeinek. Légyen boldog, a’ ki egy Nemes Me­gye szeretetét ennyire érdemes vala meg nyerni. P. L­a­d­á­n­y. (Ts. Ns. Szabólts Vár­megyében) Jan. 22 dik napján 1834. Tegnap elött reggel pihent itt által az örök életre Nagy Tiszteletű és Tudo­mányú Bethleni Dániel Ur , az Al­só Szabólcsi és Hajdú Kerületi Nagy Tiszteletű Egyházi Vidéknek, 13 esz­tendeig volt nagyérdemű és munkás szorgalmatosságú Esperestje, a’ P.La­dányi Reformata Szent Ekklé’siának 37 esztendeig szeretve tisztelt felejthetet­len hív Lelki Pásztora híven ápolgatott ’s szívesen szeretett kedves gyermekei­nek áldott emlékezetű jó Altyok — szüntelen a’ közjóra világok­ betses éle­tének 68 dik Esztendejében.—Siratják ötét és szíveikben gyászolják ezen el­hunyt hegyes Áront, — néhai özve­gyet szerelmes négy magzatjain, Tisz­­teletes Vejein — dr­ága menyén , és is­mét nagy érdemű Nemes Vején , és ezek után szemlélt kilentz unokáin kí­vül — minden hív altyafiai, Tisztitár­­sai — jó barátjai — ’s kedvelt Hallga­tói — kiknél, áldásban és örök emlé­kezetben maradánd e’ ditsörítinek ké­pe , ez igaznak hívsége. Az ő utolsó tisztességtételére mindenünnen öszve sereglett és minden Felekezetböl fel­­gyű­lekezett Nagyok és kitsinyek’ tisz­­telkedő sokasága elött, a’ tisztelt Ek­­klé’sia Templomában, a’ ditsőültnek fényes érdemeihez alkalmazhatott, ha­lotti rövid , de érzékeny elmélkedést tartott. T. T. Jó’s a János H. Szobosz­­lai Preformatus Praedikátor, 4 Mo­ses 20, 29 verse szerént; jelesen kidolgo­zott és ékes szokással tellyes beszédet mondott pedig, a’ b. e. Ur felett, T. T. Jakab Antal Tetétleni Lelki Pász­tor, a’ tiszta szívű és világos érdemű hasznos Egyházi szolgáról: „Áldott hamv nyugodt békével! Ditső Lélek élj a’ Menny Ország’örök örömével !­. Szerkesztető és Kiadó Márton Jó’sef, Professor. (Landstrasse Nro 315.)

Next