Magyar Kurir, 1834. július-december (48. évfolyam, 1-53. szám)
1834-10-14 / 31. szám
ban, hogy az Újságok szélyelküldözését eligazítsák. A’ külső Újságokra vetett szállitásdíjj olly nagy, hogy a’ többek köztt egy frantzia újságért, mellynek Calaisban az ára 15 frank, Londonban 2 font st. 12 sh. és 6 p. kell fizetni. Ezen summát a’ Posta tisztviselők húzzák, ’s természetes, hogy belelle felette meggazdagodnak. September utolsó hetiben, Londonból, Hamburgba 2530 lat arany, Lisbonába 9770 Sz. Pétervárába 4144. O portóba 501. Ezüst Belgiumba 23,582 lat. Lisbonába 554,917. O portóba 687. Sz. Pétervárába 20,000 szállíttatott. Granadából Aug. 1- röl érkezett tudósítások szerint, ezen napon, al Négerek, békételenűl tértek vissza munkájokhoz. A’ városhoz közel 2 jószágon legnagyobb makatsságot bizonyítottak. A’ polgári tisztviselők hathatós rendszabásokhoz nyúltak: a’ fő zenebonáskodók béfogattattak, és a’ pórnéptöl kisértt, ’s betstelenített katonai őrizet alatt a’ Városba hurtzoltattak, ’s rövid úton megfenyíttettek. Ez az elhatározottság a' többieket elijesztette, ’s az egész szigetre kiterjedő öszveesküvést megakadályoztatta. Tobagóban az első 3. nap békében folyt le, úgy szinte St. Vincentben is, hol csak a Négernek nyakaskodtak, midőn kinyilatkoztatták nékiek, hogy az uj rend beállásával, némelly jótéteményektől elesnek. PORTUGALLIA. Dom' Pedro élete, vagy halála felől semmi bizonyos nincs. Egy Lisbonai levelező Sept. 2- ról így ír: Dom Pedrónak már magának sints reménysége , hogy a’ betegségből kigázolhasson, ’s azt mondja, hogy orvosai tsak akkor tudták meg betegségének okát, midőn már késő volt a’ segedelem. Ha rá a több tekintetben Nemzeti szerentsétlenség leend, mert még legalább is egy esztendő kellett volna Dom Pedróhoz hasonló férjfiú, a’ Kormányhoz. Tsak erős character vihette a’ közdolgokat a’ boldogságnak arra a’ fokára, mellyen most szemléljük. Nem tsak testvére ellen kellett küzdenie, hanem tulajdon jobbágyainak előítéletek, és tudatlanságok ellen is. Dom Pedrót nem az után kell megítélni, a’ mi volt Brazíliában, hanem azután, a’ mint Őt Európában találjuk, ’s itt bátran lehet mondani, hogy mindenkor úgy tselekedett, mint Oszágának legjobb barátja. Halálát leginkább, egy Operában, azon tudva lévő történet sietteti. Az eránta mutatott háládatlanságon tsak az tsudálkozhatik, a’ ki a’ Portugallus charaetert eléggé nem esmeri. A’ közjövedelemből, tulajdon személyére fordított summának tsekélysége, mindenkor megtzáfolja azon hamis hirt, mintha ő tsak a’ maga vagyonjának öregbítésén iparkodott volna. A’ Tsászárné a’ jelen kényes pillanatban, körülite leggondosabban forgolódik, ’s olly kedves, minden Házához tartozói előtt, hogy Miatta, a’ legnagyobb szomorúságba merültek. Mihelyt a’ Tsászár 18 -kán veszedelmes állapotját értette, a’kortesekhez a’már közlett iroványt utasította, mellyben a’ Regenségről letesz,’s melly midőn Acevedo Titoknok által felolvastatott a’ Deputatusok Kamarájában, az egész Publicumra nagy bényomást tőn. Rövid tanátskozás után elhatároztatott,a’ dolognak ugyan azon Biztossághoz való utasítása, melly már egyszer a’ Régensség , és a’ Királyné férjhez menetele ügyében munkálódott volt. Ez a’ Biztosság 4 óra után, következendőtudósítását adta ki: „Mint különös Comité, meghialtalván , amelly szerint ezen Királyság Kormányára nézve rend 212