Magyar Lányok, 1906 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-08 / 15. szám
- 242 - i szemét örökre; a másik egy ősz, öreg, emberkerülő orvos, aki csalódott, rideg szívvel járja az élet útját, máig is egyedül... A lányok megilletődve hallgattak. Ella hirtelen megcsókolta az apáca kezét: — Soha, soha többé, Katalin testvér, szólt könnyes szemmel. Katalin testvér mosolygott és megsimogatta a lány haját. — Lám, milyen jó az Isten. Az én sorsom már nagyon sok más lányt mentett meg, aki úgy indult el az életbe, mint egykor én. így lett az én nagy bánatom sok öröm, boldog élet forrásává. Ha ez a szomorú történet egy-egy önző, hiú kis leányt a jó útra térni, úgy érzem, dúsan megjutalmazott az ég minden szenvedésemért. Tercsikét, aki elaludt, a karjára vette és elindult vele be a házba. A leányok úgy látták, mintha fényesség járna a nyomában, a fájdalmakban megtisztult önzetlenség és emberszeretet glóriája. Bokor Malvin, Tulipán-kert. Március 15-én egy hölgytársaságban a nemzeti föllendülésről volt szó s a társaság tagjai versengtek a lelkesedésben. Ugyanez a lélek tölt-e el mindenkit az országban a megpróbáltatás e napjaiban ? Ez a kérdés merült föl s szülte a gondolatot, milyen jó volna külső jelét viselni a nemzeti érzés lelkesebb voltának, hogy a testvérek a hazaszeretetben az utcán, a templomban, a szalonban, a színházban, mindenütt egymásra ismerhessenek s legalább egy tekintettel üdvözölhessék egymást. A hölgyek elhatározták, hogy e végből közös jelvényt fognak viselni s viselésére ismerőseiket is buzdítani fogják. Egy művész, Burger Lajos vállalkozott egy jelvény készítésére, melyhez a magyar népies díszítés vezérmotivumát, a tulipánt választotta nemzeti színekben. Az ötlet és kivitele közt az ötletből eszme lett . Nem lehetne-e az ideális mozgalmat az egész nemzetre kiterjeszteni, ez ország minden lakosára rang, nem, osztály, vallás, párt és nemzetiségi különbség nélkül. A művész ajánlkozott az eszme ily kivitelére, a jelvények előállítására és elterjesztésére pedig a magyar nemzeti ipar egyik elsőrendű zászlóvivője, ha a hölgyek hajlandók a jelvények elterjesztésének patronátusát elvállalni A hölgyek erre lelkes készséggel vállalkoztak. Elsőbben is föltűzik maguk a jelvényt és kérnek mindenkit, hogy álljanak be a jelvény viselésével a hazaszeretetnek, a nemzeti vágyaknak, a magyar történeti nagyságok kultuszának, minden magyar ügy: művészet, ipar, irodalom támogatásának, a névtelen, szervezetlen, egységes, általános, eszményi egyeségébe. De a Tulipán kötelez is. Nem alapszabállyal, hanem hazafias eltökéléssel. A hölgyek a következő pontokba foglalták öszsze a Tulipán-kert kötelességét, melynek célja: 1. Tüntető állásfoglalás minden nemzeti eszme, mozgalom és törekvés mellett s minél hathatósabb közreműködés arra, hogy semmi ezzel ellenkező irányzat a Az egykoronás társadalomban érvényesülni ne tudjon. 2. A megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés ápolása a családi életben s főként a nevelés terén. 3. Minden fényűzésnek és nélkülözhető kedvtelésnek mellőzése mindaddig, míg a nemzetre szakadt „nyomor és szenvedés“ enyhítésére van szükség, amennyiben a magyar kultúrtörekvéseknek nem árt. 4. Minden a nemzeti jelleg és önállóság előmozdítását célzó társadalmi, kulturális vagy gazdasági vállalkozás és kezdeményezés buzdító támogatása. 5. Elsősorban saját példánkkal, de egyszersmind minél szélesebb körű agitációval való közreműködés arra, hogy ma, , , . , A háromkoronás, gyárember lehetőleg minden szükségletét magyar termelőktől és iparosoktól, magyar eredetű cikkekből szerezze be.* Mai számunkban közöljük a tulipán-jelvényeket, melyet ma már millió, meg millió ember visel Magyarországon, fiatal és öreg, asszony, leány és gyermek egyaránt — jeléül annak, hogy él a magyar érzés a magyar szívekben.