Magyar Lányok, 1923 (29. évfolyam, 1-36. szám)

1923-01-01 / 1. szám

Igen, az ő anyja­«a legjobb s legboldogtalanabb anya». Végtelen báj és jóság tükröződik a költő min­den sorából, melyet az édes­anyjának szentel. Általában a tiszta, nemes érzések azok, melyek költeményeit örökbecsűvé avatják. A hit, mely benne lángolt, a szerelem, mely legigézőbb dalait inspirálta, a legszentebb, legideálisabb vonzalom volt hitvese iránt. Az ő asszonya, a feleségek felesége. Szerettelek lyánkorodban Szeretlek most százszor jobban. Mint nemies patina vonja be édes dalait a hűség. Nincs asszony a földön, kihez szebben szólottak volna, mint Petőfi Júliájához. Minden, amit a nő szive kívánhat, ott él, ott sugárzik a Petőfi verseiben. A vallomások ezer bűbája. Ki nem ismeri a sze­relmi dalok legédesebb­ikét: «Szeretlek kedvesem», hol az imádott asszony minden ékessége, szépsége, erénye örök igékben tündököl. Szeretem lelkednek Magas repülését — Igen, ebből érezni, hogy a feleség méltó férjéhez. És nem kell félni, hogy ez a szerelem valaha veszt fényéből. — Mikor jön­ majd az alkony Szerelmem alkonya ? Ettől ne félj szívemnek imádott asszonya. Ez a szerelem csakugyan egyforma fénnyel és melegséggel élt és világított a költő szivében utolsó dobbanásáig és egyforma fénnyel és melegséggel él és világít verseiben, halhatatlanná téve az asszonyt, akihez íródtak. Petőfi a legmagyarabb költő, gondolkodásában teljesen belekapcsolódott a nyugat demokratikus eszmeáramlatába. A nép gyermeke v­olt. Mindent a népért akart és mindent a népnek. Gyűlölet a zsar­noknak és jogot az embernek, világosság, civilizáció, haladás az isteni, szent szabadság nevében, ez volt a zászló, melyre esküdött, melyért élt és halt. Ez az eszmemenet teljes kifejlődésében elérte a csúcspontot, hová a gondolkozó elérhet és dogmati­kussá válik a világszabadság szent eszméinek hirde­tésében. Ezt a nagy utat, rövid pár esztendő alatt idegen kalauzok vezetésével tette meg a költő lelke. A fran­cia forradalom egészséges, világot újjáépítő eszméi megtermékenyítették gondolkozását. Shakespearet fordítja, Shelley inspirálja, Heine szelleme elra­gadja, Berangert szereti és Thomas Moore meg­hatja. Saint Just és Camille Desimoulius képei ott függnek szobája falán. Egyik rövidke versében így jelzi hivatását, melyet magában érez: Halhatatlan a lélek, hiszem, De más világba nem megy át, Csak itt lenn a földön marad, A földön él és vándorol. Többek közt én emlékezem Rómában Cassius valék,­ Helvéciában Tell Vilmos, Párisban Desmoulius Kamill . . . Itt is leszek tán valami. Erősen hitte, hogy történelmi hivatása teljese­désbe megy. Csüggedést nem ösmert lelke, holott a sors egyik kezével emelte, másikkal sújtotta egész pályáján. Hej öcsém, velem a sors furcsa táncot jár, Köztem s közte folyton folyva tart a háború, Majd lenyom vagy mint a pel­het végtelenbe­­n. De azért nem csüggedünk ám Aki lelke van Szembe szállók 5 kelmével Bátran, sziláján. Ez a törhetetlen hit teszi élenállhatatlan hatá­súvá hazafias költeményeit. Ez a keret lírájának, mi­kor a haza küzdelmeit énekli. A lgsúlyosabb helyze­tekben sem ösmeri, a csüggedést.Az élet szép, mert «Elértem mindent, amit ember ehet el» —, de az eszme örök, amiért nem kár eldoni az életet, mely úgyis csak: «Annyi, mint futó elhőknek árnya a folyón, mint tükrön a lehellet.» Az örök eszme a szabadság Az emberiség fel­szabadulása a zsarnokság alól. sí zsarnok minden, ami lehul, ami béklyóba veri a ondolatot, ami sö­tétséget terjeszt, ami éket ver az e­berek közé, ami elveszi az ember jogát, egyenlősét, gátat vet boldo­gulásának. Ez ellen harcolni ke a világosság, sza­badság, testvériség és egyenlőség­kent nevében. Ezért nem kár semmi áldozat. A világszabadság mindent fogó eszméje egy­szerre kiemeli a költőt egyetlen­­ határai közül és belehelyezi a világmegváltók kór közé. Hazája sor­sát szolgálva belekapcsolódik a emberiség sorsába és népe szabadságáért küzdve,­­ érzi, a népek ösz­­szességéért küzd. Kossuth debreceni szerepe idején lelkesen köszönti a Respublikát, mint­­ az államformát, mely a szabad és felvilágosod nemzetnek legin­kább megfelel: Respublika, szabadságermeke S szabadság anyja, Ki bujdosol mint a lócziak, Köszöntelek a távolba előre Az 1848-iki szent láz rangó víziói ezek a sorok: Nagy idők. Beteljesi­z írás Jóslata ! Egy nyáj, l­akol, Egy vallás van a föld­szabadság ! Aki mást vall tettei lakói. Régi szentek Mind elestek, Feldúlt szobraink k.51. Uj, dicső egyház és S a kék eget vesszboltozatnak S oltárlámpa lészemne a nap. Mindaddig, mig az embezdeni kénytelen a haladásért, a szabadságért, middig, mig az eszme világosságát a sötétség háta fenyegeti. Petőfi a csillag, mely a küzdő sereg éját és az útját jelzi. Vándor Iván: Megjelent! Cikike mint asszony. Regény fiatal leányok számára. Irta­nik Anna.

Next