Magyar Lányok, 1924 (30. évfolyam, 1-36. szám)
1924-04-20 / 12. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA: Negyedévre...........................................30000 korona Jugoszláviába negyedévre .... 40 dinár Romániába . .... 80 lej EGYES SZÁM ÁRA 4000 KORONA. Budapest, 1924. április 20. XXX. évfolyam. 12. szám. MIKOR NAGYMAMA FIATAL VOLT. REGÉNY FIATAL LEÁNYOK SZÁMÁRA. IRTA : TUTSEK ANNA. (Folyt.) De aztán megérkeztek Irén és Vilmos, s ekkor egy csapásra megváltozott megint minden. Már az első nap körül voltunk véve a sok ismerőstől, ebédelni és vacsorázni a legnagyobb vendéglőbe jártunk, ahol éjfélig szólt a cigányzene és minden este táncolt a fiatalság a nagy teremben. Magam sem vettem észre, s benne voltam ismét a mulatozásban, éppen úgy, vagy talán még jobban, mint Pesten. Péter pedig újra visszavonult, sohasem jött velünk sehova, magányos sétákat és kirándulásokat tett, s a kis vitorlás csónakon néha egész napra elevezett valamerre. Nem törődtem vele. Nekem most csak egy gondom volt: hogyan fogok pénzhez jutni? Mikor elmondtam Vilmosnak az esetet, rögtön láttam az arcán, hogy nagyon kellemetlenül érintette őt a dolog. — Hát neked olyan kevés pénzed volt? — kérdezte csalódott arccal. — Én azt hittem, legalább százezer forintod van! Hiszen mindig a nagy birtokról beszéltetek! — A birtok meg is van, csakhogy az az édesanyámé, — feleltem én. — Azaz hogy a haszonélvezet, — világosított fel Vilmos. — Az egyedüli örökös te vagy. Neked tehát teljes jogod van annyi előleget fölvenni reá, amennyit csak akarsz. Ezt nem értettem meg jól; egyáltalán minden praktikus meg üzleti dologban olyan járatlan és annyira tudatlan voltam, hogy hiába magyarázgatott Vilmos bármit, én nem tudtam tisztába jönni semmivel. Csupán annyit értettem meg, hogy ha aláírok egy olyan cédulát, mint amilyent eddig is aláírtam néhányat Vilmosnak, hát én is kaphatok arra pénzt. Még azt sem tudtam, hogy ezt a cédulát váltónak hívják. Abban az időben nem tanultak még a leányok ilyesmit, — engem meg az én német gouvernantjaim éppenséggel nem tanítottak praktikus dolgokra ... — És mennyi pénzt adnak erre? — kérdeztem Vilmost, ide-oda forgatva kezemben a váltót, melyet ideadott, hogy kitöltsem. — Töltsd ki húszezer forintra, — mondta — abból hatezer forint lesz az ügynöke, aki megszerzi a pénzt, körülbelül kétezer forint lemegy még kamatra, s neked marad tizenkétezer forintod.