Magyar Lányok, 1924 (30. évfolyam, 1-36. szám)

1924-04-20 / 12. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRA: Negyedévre...........................................30000 korona Jugoszláviába negyedévre .... 40 dinár Romániába . .... 80 lej EGYES SZÁM ÁRA 4000 KORONA. Budapest, 1924. április 20. XXX. évfolyam. 12. szám. MIKOR NAGYMAMA FIATAL VOLT. REGÉNY FIATAL LEÁNYOK SZÁMÁRA. IRTA : TUTSEK ANNA. (Folyt.) De aztán megérkeztek Irén és Vilmos, s ek­kor egy csapásra megváltozott megint minden. Már az első nap körül voltunk véve a sok ismerőstől, ebédelni és vacsorázni a legnagyobb vendéglőbe jártunk, ahol éjfélig szólt a cigány­zene és minden este táncolt a fiatalság a nagy teremben. Magam sem vettem észre, s benne voltam ismét a mulatozásban, éppen úgy, vagy talán még jobban, mint Pesten. Péter pedig újra visszavonult, sohasem jött velünk sehova, magányos sétákat és kirándulá­sokat tett, s a kis vitorlás csónakon néha egész napra elevezett valamerre. Nem törődtem vele. Nekem most csak egy gondom volt: hogyan fogok pénzhez jutni? Mikor elmondtam Vilmosnak az esetet, rög­tön láttam az arcán, hogy nagyon kellemetlenül érintette őt a dolog. — Hát neked olyan kevés pénzed volt? — kérdezte csalódott arccal. — Én azt hittem, leg­alább százezer forintod van! Hiszen mindig a nagy birtokról beszéltetek! — A birtok meg is van, csakhogy az az édes­anyámé, — feleltem én. — Azaz hogy a haszonélvezet, — világosí­tott fel Vilmos. — Az egyedüli örökös te vagy. Neked tehát teljes jogod van annyi előleget föl­venni reá, amennyit csak akarsz. Ezt nem értettem meg jól; egyáltalán min­den praktikus meg üzleti dologban olyan járatlan és annyira tudatlan voltam, hogy hiába magya­­rázgatott Vilmos bármit, én nem tudtam tisztába jönni semmivel. Csupán annyit értettem meg, hogy ha alá­írok egy olyan cédulát, mint amilyent eddig is aláírtam néhányat Vilmosnak, hát én is kaphatok arra pénzt. Még azt sem tudtam, hogy ezt a cédulát vál­tónak hívják. Abban az időben nem tanultak még a leá­nyok ilyesmit, — engem meg az én német gouver­nantjaim éppenséggel nem tanítottak praktikus dolgokra ... — És mennyi pénzt adnak erre? — kérdez­tem Vilmost, ide-oda forgatva kezemben a váltót, melyet ideadott, hogy kitöltsem. — Töltsd ki húszezer forintra, — mondta — abból hatezer forint lesz az ügynöke, aki meg­szerzi a pénzt, körülbelül kétezer forint lemegy még kamatra, s neked marad tizenkétezer fo­rintod.

Next