Magyar Lányok, 1925 (31. évfolyam, 1-36. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Negyedévre................................... 30000 korona. Jugoszláviába negyedévre .... 50 dinár. Romániában .... 150 lej XXXI. évfolyam, 1. szám. EGYES SZÁM ÁRA 4000 KORONA. A százesztendős Jókai. Születésének századik évfordulójára-Két szűk utca házsorai közé szorítva, szerényen húzódik meg Komárom egyforma ősi házai között az egyszerű polgári házacska, amiről akkor, mikor építették, alkalmasint senki sem sejtette, hogy valaha még a magyar nemzet zarándokló kegyeletének oltárává lesz. Az alacsony házacska bizony csak éppen olyan, mint a többi. Mint az egyszerű halászoké, supereké és szekeres gazdáké, akik hétköznap munkában izzadnak azért, hogy vasárnap a templomban pihenhessenek és imádkozhassanak. A keskeny utcákon, amelyek a szélrózsa minden irányában, a híres és dicsőséges koma-romi vár erődítményei felé, Csallóköz bűvös aranykertje felé s a malmokat hajtó ősfolyam, az öreg Duna felé girbe-gurbán kikanyarognak, föl se igen tűnik s ha emléktáblája előtt csodálkozva áll meg a vándor, alig hiszi el, hogy sasfészek előtt áll, melyből a magyar nemzet ékesen mesélő Géniusza röppent ki: Jókai Mór, a magyar mesemondás királyi sasmadara. Az isten, úgy látszik, nem ismeri el a földi kiváltságokat, ő a maga égi kiváltságait oda ajándékozza, ahová jónak látja és örök világrendje szerint szükséges. Hát erre a komáromi ősi kis polgári házra ugyancsak bőséges áldást szórt, jóformán mindent, amit adhatott! Sokszor mentem el ez előtt a házacska előtt, mindig azt éreztem, hogy velem van ő, a nagy, aki ebben a házacskában eszmélt föl, ezen az udvaron játszogatott és akit minden bizonnyal ennek a háznak az emléke kisért változatos életének viszontagságai és képzeletének színesen ragyogó csapongásai között egyaránt. Komárom maga is a mesék városa. Őslakóinak életében és hagyományaiban, szokásaiban, erkölcseiben és természetében együtt van a magyarság lelkének minden sajátos bája, vonzó ereje, patriárkális kedvessége és egyszerű tisztasága, mely odaköti még