Magyar Lányok, 1942 (48. évfolyam, 24-47. szám)
1942-03-14 / 24. szám
BESZÉLJÜNK A MUNKÁNKRÓL! ÁLLANDÓ PÁLYÁZATUNK . "Még egészen kicsi koromban elhatároztam, hogy dokim néni leszek. Vézna, beteges kisgyerek voltam, így sokat fordult meg házunknál egy szemüveges, jóságos arcú, öreg doktor néni, akit szívemből szerettem. Talán ezért határoztam el magamban, hogy ha megnövök, én is beteg kisgyerekeket fogok gyógyítani. Erről a tervemről senkinek sem szóltam, mert általában zárkózott, magamnak élő, csendes apróság voltam. Teltek-múltak az évek, már középiskolába jártam, körülöttem élő társaim mind tele voltak tervekkel és vágyakkal, amelyekről órákhoszszat el tudtak beszélgetni, csak én hallgattam valami néma, befelé sugárzó mosolygással, mert biztos voltam abban, hogy ezek mind csak afféle kislányos ábrándok, hanem az én tervem egész nagyszerűségében meg fog valósulni! Nem vagyunk gazdag emberek. Szüleim éjt-napot eggyé téve dolgoztak, hogy tanulhassak s évekig jártak agyonalakított ruhákban, csakhogy én minden évadban megkaphassam azt, amire az ő szerető gondoskodásuk folytán szükségem volt. Talán kissé el is kényeztettek s én természetesnek vettem mindent, hiszen állandóan azt hallottam, hogy: A gyerek az első! Már érettségire készültünk, amikor úgy éreztem, elő kell hozakodnom tervemmel, hiszen rövidesen sor kerül az egyetemi beiratkozásra. Egy májusi délután valóban odaültem az édesanyám mellé és csendes, halk hangon elmeséltem neki, mire vágyom. Ekkor láttam először anyám ajkán azt a fájdalmas mosolyt, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. Sokáig remegett ez a torz, inkább sírós, mint nevető mosoly anyu ajkán és mikor megszólalt, csak annyit mondott: — Még öt év! Ebben a pillanatban már tudtam, hogy soha, soha nem lesz belőlemkis beteg gyermekek megmentője. Hirtelen, mintha hályog hullt volna le szememről, megértettem szüleim rengeteg munkáját, szenvedését, a hajnali felkeléseket és az átdolgozott éjszakákat. Megértettem, hogy még legalább öt évig kellene egyre gyengülő, drága erejüket énmiattam pazarolni, ahelyett, hogy én segítenék rajtuk. Szeptemberben, mikor megnyíltak az egyetemek kapui, én egy előkelő nagyvállalat forgóajtaján léptem be. Benckés helyett a tollat markolják ujjaimni, furcsa, ismeretlen gyógyszerek helyett a velünk összeköttetésben álló cégek heveit igyekszem megjegyezni. Szeretem a munkakörömet, a beosztásomat, noha csak egészen parányi csavar, vagy szeg vagyok a hatalmas gépezetben, de az én munkámra is szükség van és én igyekszem, hogy az valóban tökéletes legyen. Nem is került sokba ez a lemondás. Csak egy álmatlanul átvergődött éjszakába. De a jutalom érte: nekem mindennél drágább. • Az a boldog, hálás könnycsepp, amely az édesanyám szemében ragyogott, mikor az első fizetésemet az ölébe tettem... C. Erzsébet. Szerkesztői üzenetek Iványi Lenke, Ernőházy Margó, Szabó Márta, Vitái Borbála, Lórencz Judit, Polgár Jolán, Cseh Ilona, Batter Piroska, Nagy Ágnes, Jakab Rozália, Rubinstein Julianna, Kalmár Irén, Bócz Klára, Biró Margit, Pápai Gizella, Bocskay Etelka, Pásztor Emmi, Bajka Erzsébet, Gáli Edit, Gál Julianna, Fónagy Erzsébet, Firó Magdolna, Ragó Klára, Gausz Trudi és Kató, Forrai Bözsike, Loósz Gabriella, Nádassy Ilona, Nagy Éva, Félegyházi Török Julianna, Kárpáti Éva, Grünbaum Mária, Bálint Incike, Zsigmond Jolán, Joó Ilona, Tóth Julianna, Veréb Amália, Németh Mária, Podoba Erzsébet, Burány Mária Magdolna, Wies Mária, Schwartz Brigitta, Fluff Erzsike, Lacika Éva, Jestovics Olga, Péteri Takáts Emőke, Csorvay Gizella, Bózsiny Piroska, Szabados Juliska, Weisz Tilda, Pál Ilonka, Dévényi Mária, Pere Évike, Rápolthy Borbála, Kiss Ida, Wagner Magdolna, Árva Éva, Varga Lujzi, Kopasz Piroska, Fülöp Margit, Kovács Eszter, Málnáss Ilona híveinket kérjük, tolmácsolják köszönetünket hozzátartozóik keddies elismerő soraiért. Kiss Ida: Székesfővárosi leány felsőkereskedelmi iskolák: II. Jurányi-u. tb. VII., Wesselényi-u. 53, IX., Mester-u. 23 és XI., Horthy Miklós-út 27. Leányotthonok közül: Evang. leánym.afi otthon VIII. József-u. 4, Keresztyén Leányotthon XI. Lenke-térnél, Soli Deo Gloria Leányotthon Üllői-út. Az Egymás között rovatban is lehet majd felhívást közzétenni, hátha akad az iskola közelében egy iskolatársnője otthonában jó lakása. Szeretettel köszöntöm Táborunkban. Bubi. Köszönöm kedves buzgóságát, hogy új híveket igyekszik szerezni Táborunknak. Barátnőjével együtt üdvözlöm. Bocskay Etelka: Szeretettel olvastam sorait. Bizony, sok olyan derék hívem van, aki munkájával szívesen enyhíti szülei gondját. A mai viszonyok között azonban a kézimunkákhoz való anyag beszerzése nagy nehézségekbe ütközik s így a munka sem annyi, mint máskor. Majd jönnek hamarosan jobb idők. Azt ajánlom, hogy addig is próbálkozzék lapunkban felhívást közzétenni, hogy kelengyék hímzését vállalja és mindenféle kézimunkát gyorsan és pontosan elkészít. Ugyanilyen hirdetést lehetne betenni a legközelebbi város néhány nagyobb üzletének kirakatába. Ahol ismerős, ott bizonyosan szívesen megteszik. Hátha akad , munka mielőbb. Szívből kívánom, hogy így legyen.Jeftmics Olga: Adott már be kérvényt az Értelmiségi Kormánybiztossághoz? (Budapest, Klotild-u.) Írja meg végzettségét, nyelvtudását és ha jól tud gépírni és nyelvtudása is van, — hiszen mint látom, szerbül, horvátul, szlovénül tud — lehetetlen, hogy el ne helyezkedjék. Menjen be személyesen jelentkezni egy délelőtt, hiszen nem lakik messze Budapesttől. Szívből kívánom, hogy hamarosan teljesüljön kívánságai Balder Piroska. Szeretettel köszöntöm Táborunkban. Kedvesen írt. Remélem, azóta már megerősödött a kellemetlen betegség után, örülök, hogy szereti lapunkat. Bordás Zsuzsika. Szeretettel köszöntöm Táborunkban kis délvidéki olvasómat. Remélem, sok kedves olvasótársat kap majd. Örömmel teljesíteni kívánságát. A helyesírás ne aggassza, majd pótolja gyorsan, amit eddig nem tanulhatott. Zöldkeresztes nővér. Nincs mit tenni, meg kell várni, míg betölti a tizennyolcadik évét. De addig is nem kell tétlenül ülni, hanem amellett, hogy mostani munkáját folytatja, előre meggyőződik arról, lehet-e szó róla, hogy bekerüljön. Nem írta meg, mennyi a képzettsége, de bizonyára tudja, hogy érettségi vagy tanítónői, óvónői oklevél kell a képzőhöz s ettől csak nagyon indokolt esetben tekintenek el. Mostani munkája bizonyosan sokat számít a javára, írjon mielőbb a Nővérképző igazgatóságához (IX., Gyál-út). Kívánom, hogy' szép' féréé' ;sikerüljön. ; ■. -f , /. j , -i