Magyar Lloyd, 1899. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. Budapest, 1899. január 1. 1. szám MAGYAR LLOYD Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Rottenbiller-utcza 34. ,4 «Magyar Kereskedők Lapja» rendes ingyenmelléklete Előfizetések és hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA, MAGYAR KERESKEDELMI MUZEUM, MAGYAR LLOYD ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ együtt: egy évre 8 forint, félévre 4 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. «Magyar Lloyd» rendes mellékletünk tartalma . A műborgyártás. — Üzleti hírek. — Vegyes hirek. (A főlap hírrovatainak folytatása.) — Szállítás és vállalkozás. — Ingatlanok árverése. (10,000 írt becsértéken felül.) — Helyeszközlő rovat. — Hirdetések. A műborgyártás. Az Engel-féle borhamisítási ügyben másodízben megindított vizsgálat eddig is tetemes hamis bort konstatált. Úgy halljuk, hogy a vizsgálatot a bizottság legközelebb befejezi s ekkor részletes jelentést fog közzétenni. Valószínű, hogy ezzel az ügy hivatalosan el lesz intézve s marad minden a régiben. Ami nem helyes, sem a közönség, sem a borkereskedelem szempontjából. A borüzlet országos fontossága ismeretes: efelett nem kell vitatkozni; ennek a nagy üzletágnak a létkérdése a borhamisítások erélyes meggátlása, nem szenzáczióhajhászó hírlapi közlemények által, melyek csak a közönséget riasztják, hanem czélirányos intézkedésekkel. Hogy mennyire felzaklatta az Engelféle eset az egész borkereskedelmet, azt mi sem mutatja jobban, mint a czikkek és panaszos felszólalások özöne, melyeket e tárgyban kaptunk. Mind ugyanazt akarják : felülről kérnek segítséget a baj ellen, gyökeres reformot. Egy-két beérkezett panaszos levelet, amelyek a legjobban kifejezik a borkereskedelem óhajait, lenyomatunk az alábbiakban: A borpiaci és a borhamisítások. Jóllehet a borüzlet ez időszakban rendesen csendes szokott lenni, az idén a szokottnál is nagyobb, rendkívüli nyugodtság észlelhető, melynek oka a borfogyasztás országszerte tapasztalható csökkenésében keresendő. Többször fordult már elő, hogy a forgalom a kedvezőtlennél kedvezőtlenebb konjunktúra miatt szenvedett, de hogy a fogyasztás és az export ily rapid megszakadt volna, alig lehet rá emlékezni. Ezen visszaesés pedig nem éppen az általános forgalmi konjunktúrának, hanem annak róható fel, hogy a közönség már fél bort inni, a külföld pedig tőlünk bort vásárolni, s tulajdonképen ezen nem is igen lehet csodálkozni, a lapok egy napot sem mulasztanak el a borhamisításról, borvizsgálatról stb., néha — nem tagadjuk — igazságon alapuló ugyan, de legtöbbször képtelen híreket kolportálni s mi ennek a kifolyása, mint hogy a fogyasztó laikusok és a külföldnek is önkéntelenül bár, de azon hitben kell élni, mintha nálunk már egy csepp tiszta bor sem volna. A világért sem akarnók azt a benyomást kelteni, hogy mi a borpancsolókat védjük, sőt inkább örömmel üdvözöljük törvényeinket, melyek az utólagosan kiadott rendeletekkel együtt, Európa legszigorúbb törvényei közé tartoznak, tehát örömmel üdvözöljük ezen törvényeket akkor, midőn látjuk, hogy az illetők ellen szigorúan alkalmaztatnak is, ami minden tisztességes embert, ki a hazai borügygyel vagy borüzlettel foglalkozik, csak elégedettséggel tölthet el, azonkívül még előnyére is válik; mindazonáltal a hatóság eljárását nemcsak hogy károsnak, de sok esetben igazságtalannak is találjuk, amennyiben hivatalos buzgóságukat talán hogy, a nyilvánosság előtt demonstrálják ténykedésüket, a nagy harangra kötik, illetve minden egyes mozzanatot az újságokban kikürtölik, ezen eljárás miatt nemcsak a borfogyasztás s a kivitel szenved, de a tisztességes bortermelőket, kereskedőket és korcsmárosokat is érzékenyen károsítják, emellett meg éppen törvényellenes. Az 1893. évi XXIII. t.-czikk végrehajtó rendeletének 33. §-a világosan előírja, hogy a borvizsgáló bizottságok mindenkor kellő óvatossággal és tapintattal járjanak el, egyrészt, azért, hogy a gyanúsított egyének az ellenük tervezett eljárásnak neszét ne vegyék, de másrészt azért is, hogy alaptalanul senki se gyanúsíttassék. Ebből kiviláglik, de magától értetődik, hogy senkit sem szabad előbb pellengérre állítani, míg bűnössége meg nem állapíttatott. Mert azzal hogy X, vagy Y-nál hatósági vizsgálat volt, még nincs mondva, hogy X vagy Y bort gyártott, vagy hamis bort hozott forgalomba. De ilyen híresztelések befolyása alatt a laikusok az illetőket már elitélik, sőt megbélyegzik s megkárosítanak még akkkor is, ha a gyanúsítás alaptalannak nyilvánult, már most kérdjük, hogy rehabilitálják magukat, illetve miként lesznek kártalanítva, az ilykép pellengére állított üzletemberek. Mindenesetre rendjén van, sőt kívánatos is, hogy a termelők s a borral üzérkedők szigorú felügyelet alatt álljanak, de a foganatosítandó vizsgálatot, mint valami gyanúsító aktust nem volna szabad mindaddig nyilvánosságra hozni, míg a bűnalap nem kézzelfogható. Ha azután valakit bűnösnek találtak, akkor büntessék irgalmatlanul, s állítsák intő példaként pellengérre. Darányi dr. földművelésügyi miniszter érdemeit csak növelhetné, ha resszort minisztertársainál odahatna, hogy ilyen előzetes, mondhatni puhatolózó vizsgálat a nyilvánosság elé ne kerüljön, mert ezen szakadatlan újsági lárma az országos fogyasztást nagyon befolyásolja, de a tisztességes termelőket, kereskedőket és korcsmárokat is folytonosan károsítja, sőt ezen közhírre adást, a külföldi lapok is reprodukálván, nagy nehézséggel felszínen tartott kivitelünket is veszélyezteti. Helytelen felfogás azt hinni, hogy a lapok borhamisításról s borvizsgálatról hozott állandó rovatai alkalmasak lennének a magyar bor hitelét megerősíteni, ez megtévesztése a hatásnak és a következményeknek. Németországban távolról sincsenek oly szigorú törvények mint nálunk, de ezeket nagy szigorral, tapintattal s a körülményeknek megfelelően alkalmazzák, nem is olvashat az ember a német újságokban borhamisításról, vizsgálatról semmit, az ítéletet azonban a legszélesebb körben publikálják. Kammermayer Károly és társa: Csábítás a borhamisításra. A «Borászati Lapok» 49-ik száma 849-ik oldalán, előfizetőinek azt tanácsolja, hogy megfeketedett bor orvoslására borkősavat használjanak. A kereskedelemügyi miniszter 53850/1897 szám alatt kiadott rendelete értelmében, a borkősavnak használata szigorúan tilos és azon bor, melynek kezelésénél borkősav használtatik, mesterséges bornak tekintendő. Már most azt kérdezzük a «Borászati Lapok»tól, mi történik abban az esetben, ha előfizetői e rossz tanácsot megfogadják, boraik savtartartalmát a tanácsolt módon borkősavval emelik és feladják a borkereskedőknek ? ! Mi megadjuk erre a választ. A borkereskedő készpénzért jóhiszeműleg megveszi a termelőtől a bort és eladja 4—6, sőt 12 havi hitelre a korcsmárosnak. Ha a bor odaérkezik, jön a hatóság, mintát vesz, és a vegyelemzés kimutatja a borkősavat. Ekkor megjelenik a «Borászati Lapok» és hasábjai tele vannak bombasztikus jelszavakkal. «Óriási borhamisítás.» «Ismét a lelketlen hamisítók.» «Egy milliomos borhamisító leleplezése» stb. stb. S a kereskedő, ki nyugodt lelkiismerettel esküdnék meg arra, hogy ő borkősavat nem tett a borba, mint közönséges hamisító el lesz ítélve, amely rendszerint anyagi tönkrejutását vonja maga után. A tényleges borhamisítók ellen igenis indokolt országos akciónak teszünk szolgálatot, ha az illetékes körök figyelmét a hamisításra való bujtogatóra tereljük, aki, mint a büntető tör