Magyar Lloyd, 1899. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1899-01-01 / 1. szám

Tizenkilenczedik évfolyam. Budapest, 1899. január 1. 1. szám MAGYAR LLOYD Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Rottenbiller-utcza 34. ,4 «Magyar Kereskedők Lapja» rendes ingyenmelléklete Előfizetések és hirdetések fel­vétetnek a kiadóhivatalban. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA, MAGYAR KERESKEDELMI MUZEUM, MAGYAR LLOYD ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ együtt: egy évre 8 forint, félévre 4 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. «Magyar Lloyd» rendes mellékletünk tartalma . A műborgyártás. — Üzleti hírek. — Vegyes hirek. (A főlap hírrovatainak folytatása.) — Szállítás és vállalkozás. — Ingatlanok árverése. (10,000 írt becsértéken felül.) — Helyeszközlő rovat. — Hirdetések. A műborgyártás. Az Engel-féle borhamisítási ügyben másodízben megindított vizsgálat eddig is tetemes hamis bort konstatált. Úgy halljuk, hogy a vizsgálatot a bizottság legközelebb befejezi s ekkor részletes jelentést fog köz­zétenni. Valószínű, hogy ezzel az ügy hivatalo­san el lesz intézve s marad minden a régiben. Ami nem helyes, sem a közön­ség, sem a borkereskedelem szempont­jából. A bor­üzlet országos fontossága ismeretes: efelett nem kell vitatkozni; ennek a nagy üzletágnak a létkérdése a borhamisítások erélyes meggátlása, nem szenzáczió­hajhászó hírlapi közlemények által, melyek csak a közönséget riasztják, hanem czélirányos intézkedésekkel. Hogy mennyire felzaklatta az Engel­­féle eset az egész borkereskedelmet, azt mi sem mutatja jobban, mint a czikkek és panaszos felszólalások özöne, melyeket e tárgyban kaptunk. Mind ugyanazt akar­ják : felülről kérnek segítséget a baj ellen, gyökeres reformot. Egy-két beérkezett panaszos levelet, amelyek a legjobban kifejezik a borkereskedelem óhajait, le­nyomatunk az alábbiakban: A borpiaci és a borhamisítások. Jóllehet a borüzlet ez időszakban rende­sen csendes szokott lenni, az idén a szokottnál is nagyobb, rendkívüli nyugodtság észlelhető, melynek oka a borfogyasztás országszerte tapasztalható csökkenésében keresendő. Többször fordult már elő, hogy a forgalom a kedvezőtlennél kedvezőtlenebb­ konjunktúra miatt szenvedett, de hogy a fogyasztás és az export ily rapid megszakadt volna, alig lehet rá emlé­kezni. Ezen visszaesés pedig nem éppen az általá­nos forgalmi konjunktúrának, hanem annak róható fel, hogy a közönség már fél bort inni, a külföld pedig tőlünk bort vásárolni, s tulajdon­képen ezen nem is igen lehet csodálkozni, a lapok egy napot sem mulasztanak el a bor­hamisításról, borvizsgálatról stb., néha — nem tagadjuk — igazságon alapuló ugyan, de leg­többször képtelen híreket kolportálni s mi ennek a kifolyása, mint hogy a fogyasztó laikusok és a külföldnek is önkéntelenül bár, de azon hit­ben kell élni, mintha nálunk már egy csepp tiszta bor sem volna. A világért sem akarnók azt a benyomást kel­teni, hogy mi a borpancsolókat védjük, sőt inkább örömmel üdvözöljük törvényeinket, me­lyek az utólagosan kiadott rendeletekkel együtt, Európa legszigorúbb törvényei közé tartoznak, tehát örömmel üdvözöljük ezen törvényeket akkor, midőn látjuk, hogy az illetők ellen szigorúan alkalmaztatnak is, ami minden tisz­tességes embert, ki a hazai borügygyel vagy borüzlettel foglalkozik, csak elégedettséggel tölt­het el, azonkívül még előnyére is válik; mind­azonáltal a hatóság eljárását nemcsak hogy károsnak, de sok esetben igazságtalannak is találjuk, amennyiben hivatalos buzgóságukat talán hogy, a nyilvánosság előtt demonstrálják ténykedésüket, a nagy harangra kötik, illetve minden egyes mozzanatot az újságokban kikür­­tölik, ezen eljárás miatt nemcsak a borfogyasz­tás s a kivitel szenved, de a tisztességes borter­melőket, kereskedőket és korcsmárosokat is érzékenyen károsítják, emellett meg éppen tör­vényellenes. Az 1893. évi XXIII. t.-czikk végrehajtó rende­letének 33. §-a világosan előírja, hogy a borvizs­gáló bizottságok mindenkor kellő óvatossággal és tapintattal járjanak el, egyrészt, azért, hogy a gyanúsított egyének az ellenük tervezett el­járásnak neszét ne vegyék, de másrészt azért is, hogy alaptalanul senki se gyanú­síttassék. Ebből kiviláglik, de magától értetődik, hogy senkit sem szabad előbb pellengérre állítani, míg bűnössége meg nem állapíttatott. Mert azzal hogy X, vagy Y-nál hatósági vizsgálat volt, még nincs mondva, hogy X vagy Y bort gyártott, vagy hamis bort hozott forgalomba. De ilyen híresztelések befolyása alatt a laikusok az ille­tőket már elitélik, sőt megbélyegzik s meg­károsítanak még akkkor is, ha a gyanúsítás alaptalannak nyilvánult, már most kérdjük, hogy rehabilitálják magukat, illetve miként lesznek kártalanítva, az ilykép pellengére állított üzlet­emberek. Mindenesetre rendjén van, sőt kívánatos is, hogy a termelők s a borral üzérkedők szigorú felügyelet alatt álljanak, de a foganatosítandó vizsgálatot, mint valami gyanúsító aktust nem volna szabad mindaddig nyilvánosságra hozni, míg a bűnalap nem kézzelfogható. Ha azután valakit bűnösnek találtak, akkor büntessék irgalmatlanul, s állítsák intő példaként pellengérre. Darányi dr. földművelésügyi miniszter érdemeit csak növelhetné, ha resszort­ minisztertársainál odahatna, hogy ilyen előzetes, mondhatni puha­tolózó vizsgálat a nyilvánosság elé ne kerüljön, mert ezen szakadatlan újsági lárma az orszá­gos fogyasztást nagyon befolyásolja, de a tisz­tességes termelőket, kereskedőket és korcsmáro­­kat is folytonosan károsítja, sőt ezen közhírre adást, a külföldi lapok is reprodukálván, nagy nehézséggel felszínen tartott kivitelünket is veszé­lyezteti. Helytelen felfogás azt hinni, hogy a lapok borhamisításról s borvizsgálatról hozott állandó rovatai alkalmasak lennének a magyar bor hite­lét megerősíteni, ez megtévesztése a hatásnak és a következményeknek. Németországban távolról sincsenek oly szigorú törvények mint nálunk, de ezeket nagy szigor­ral, tapintattal s a körülményeknek megfelelően alkalmazzák, nem is olvashat az ember a német újságokban borhamisításról, vizsgálatról semmit, az ítéletet azonban a legszélesebb körben pub­likálják. Kammermayer Károly és társa: Csábítás a borhamisításra. A «Borászati Lapok» 49-ik száma 849-ik oldalán, előfizetőinek azt tanácsolja, hogy meg­feketedett bor orvoslására borkősavat használ­janak. A kereskedelemügyi miniszter 53850/1897 szám alatt kiadott rendelete értelmében, a borkősav­nak használata szigorúan tilos és azon bor, melynek kezelésénél borkősav használtatik, mes­terséges bornak tekintendő. Már most azt kérdezzük a «Borászati Lapok»­­tól, mi történik abban az esetben, ha előfizetői e rossz tanácsot megfogadják, boraik savtartar­­talmát a tanácsolt módon borkősavval emelik és f­eladják a borkereskedőknek ? ! Mi megadjuk erre a választ. A borkereskedő készpénzért jóhiszeműleg megveszi a termelőtől a bort és eladja 4—6, sőt 12 havi hitelre a korcsmárosnak. Ha a bor odaérkezik, jön a hatóság, mintát vesz, és a vegyelemzés kimu­tatja a borkősavat. Ekkor megjelenik a «Borá­szati Lapok» és hasábjai tele vannak bombasz­tikus jelszavakkal. «Óriási borhamisítás.» «Ismét a lelketlen hamisítók.» «Egy milliomos bor­hamisító leleplezése» stb. stb. S a kereskedő, ki nyugodt lelkiismerettel esküdnék meg arra, hogy ő borkősavat nem tett a borba, mint közönséges hamisító el lesz ítélve, amely rendszerint anyagi tönkrejutását vonja maga után. A tényleges borhamisítók ellen igenis indo­kolt országos akc­iónak teszünk szolgálatot, ha az illetékes körök figyelmét a hamisításra való bujtogatóra tereljük, aki, mint a büntető tör­

Next