Magyar Lloyd, 1901. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

1901. julius 7. MAGYAR LLOYD Apu- és értéküzleti hirek. Az üzleti helyzet. Junius hó, különösen annak első fele, igen alkalmas volt a nyári üzlet fejlődé­sére, minélfogva konstatálható, hogy a nyári forgalom az igényeknek várakozáson túl megfelelt. Egyes, különösen favorizált cikkek teljesen kiárusítlattak, általában pedig nyári cikkek csak csekély mennyiségben maradtak raktáron. Csupán kottoneriákban léteznek nagyobb mennyiségi f­eladatlan tételek, mely körülmény azonban arra vezethető vissza, hogy külső körülmények az enemy gyártmányoknak nem kedvez­tek. Állítólag egyes gyárak enemű áruikat jelentékeny veszteséggel továbbították, amin nem is lehet csodálkozni, mert nem kíván­ható, hogy a gyárak az új évadnak fenék­­súllyal menjenek neki. A nyári forgalom azonban a júniusi üzlettel jóformán véget ért s most már csak a nyaraló- és fürdőhelyekre szorít­kozik, míg a városokban beállott az üzleti csend, mely szokás szerint augusztus végefeléig tart. Az őszi és téli forgalom miként alakulása problematikus, mert az aratási eredmények felől a közönség, sőt a gabona­kereskedők is merőben téjéko­­zatlanok. Már­pedig a vásárlóképesség ki­fejlődése teljesen az aratás eredményétől függ, mire nézve az előjelek nem éppen biztatók, de a helyzet nem oly sötét, mint aminőnek a pesszimizmus festi. Az utazók becsületes törekvését a téli cikkek elhe­lyezése tekintetében nem koronázta kellő siker, mert az elért eredmény nem felel meg az utaztatási költségeknek. A hetailis­­ták rendkívül tartózkodókká váltak s meg­rendeléseiket a minimumra szállították le. Pedig számos cikkben már árcsökkenés állott be, sőt a gyárak komoly vevőkkel szemben igen előzékenyek s nagyobb téte­lek megrendelésénél szívesen engedélyez­nek mérsékeltebb árakat. Július hó elején jelentékenyen leapadt azok száma, akik megrendelések gyűjtése végett utazzák be az országot. A fogyasz­tókat látogató detail-utazók eltűntek s nem adnak okot a vidéki kereskedőknek amiatt való panaszra, hogy vevőiket elcsábítják. Azt kellene ennek következtében tapasz­talni, hogy a vidéki kereskedők most már nagyobb mennyiségű árut rendelnek, mert nagyobb forgalom elérésére van kilátásuk. A megrendelések azonban mégis majdnem valamennyi szakmában visszaesést mutat­nak, sőt a vidéki kereskedők arra sem látszanak kellő súlyt helyezni, hogy az idegen kereskedők által fel nem kereshető vevőiknek alkalmat nyújtsanak a bő válasz­tásra. Ezekből a vidéki fogyasztók való­színűleg sajnosan nélkülözik majd a nagy­városi kereskedők és gyárosok ügynökeinek elmaradását. Az inkasszó javult s ha nem is felel meg minden várakozásnak, egészben véve tűrhető. A bukások száma aránylag cse­kély s jelentékenyebb esetek alig merülnek fel. A pénzpiac helyzete tudvalevőleg igen kedvező; pénz bőven és olcsón kínáltatik, de a pénzbőségnek a kereskedelem kevés hasznát veszi, mert a rendelkezésre álló tőkéket nem volna képes a forgalomban kellő hasznot hajtólag felhasználni. A nagy ipar is igen mérsékelt összegeket vesz igénybe, mert a gyárak egyáltalán nem hajlandók üzemüket fejleszteni s ez mind­addig igy lesz, amig a gazdasági tevékeny­ség életre nem kel és amig az állam nem kezdeményez nagyobb szabású közmun­kákat. Értéktőzsde. A hét folyamán egymást érték a hírek Német­országból, melyek a Leipziger bank és a hüsszeli törkölyszárkó bukása által előidézett újabb össze­­roskadások eseteit sorolták fel. Nem­ csoda ennél­fogva, hogy az értékpiac folyvást irritálva volt s az időnként visszatért nyugalmat újabb és újabb nyugtalanság követte. A nyugtalanság azonban e hét folyamán már nem annyira az árak esésében, mint inkább az ü­zlettelenségben nyilvánult. A vevőközönség teljesen visszavonult az értékpiactól s átengedte a tért a kontremin­­nek, mely most könnyű szerrel használja fel a németországi híreket az árfolyamok lenyomására. Kivételt csupán a járadékpiac képez, hol élénk­ség, szilárd irányzat s jó vételkedv honol; a közönség különös előszeretettel karolta fel tőke­elhelyezés céljára a járadékokat, ami egyrészt örvendetes, másrészt azonban nem kedvező kö­rülmény az osztalékpapírok forgalmára nézve. A vezető értékek árfolyamai e héten folyvást gyengültek, így osztrák hitel 10, magyar hitel 16 k. veszteséget szenvedett. Osztrák-magyar államvasut 141/2 k.-val áll alantabb, de e külön­­bözetből 6­2 k. a szelvénybeváltásra esik. Rima­murányi, salgótarjáni, közúti vasút és villamos városi szinten gyengültek, ellenben jelzálogbank és leszámítoló emelkedtek, előbbi azért, mert Párisban jelentékeny sikert igénylő pénzügyi tranzakciót hozott létre, melyen a leszámítoló banknak is része van. Ez a tranzakció mindenek­előtt abban áll, hogy a Magyar jelzáloghitelbank a Párisban már korábban bevezetett 31/a°/o-os községi kötvények nagyobb mennyiségben el­helyezése végett egy francia pénzcsoporttal, melynek élén a legelőkelőbb francia bankok állanak, lépett szoros üzleti összeköttetésbe. E csoport 40 millió frank értékű 3V2°/6-os köt­vényt vett át részben fix, részben opcióra. Ugyancsak ez a csoport fogja átvenni a jelzálog­­bank által kibocsátandó 50.000 drb, egyenként 250 frankos részvényt, mi­által a bank alap­­tőkéjét 250 millió frankra emeli fel; végül meg­ Budapest, július 6. egyezés történt arra nézve is, hogy a Magyar­­országon várható mindennemű állami és egyéb nagy beruházások finanszírozását a francia tőke felhasználásával eszközölhesse az a bankcsoport, mely élén a magyar agrár- és járadékbankkal a jelzálogbank, a leszámítolóbank és a bécsi Unionból áll. Az ultima simán folyt le, habár a lebonyolítások eléggé jelentékenyek voltak s az ultima­ szükségletek a kamatláb emelkedését is eredményezték. Ma azonban a pénz ismét bőven s a korábbi kamatláb ellenében áll rendel­kezésre. Gabon­aneműek. Az aratás első hete ezen nevezetes munkálatra nézve nem éppen kedvező idő­járással köszöntött be. Az esőzés, mely­­pár hét előtt áldás lett volna, megzavarta az aratási munkálatokat, kedden, szerdán és csütörtökön az ország nagy részét bő esők áztatták, melyek a kukoricát és más lábon álló terményt felfrissítették, ellenben az aratást késleltették. Némi kárt is oko­zott az esőzés, mert a kényszerérett búza és árpa learatásához már az első héten sok helyen hozzáfogtak s a már learatott kalászokra nézve az eső természetesen nem volt kívánatos. Az enemi károk azonban jelentékenyeknek nem mondhatók s az eredmény menyiségén alig változtat­nak. A hét vége felé az esőzés csökkent s borús, hűvös idő állott be, mely az aratásnak kedvez. Az aratás eredményéről eddig keveset lehet mondani, noha már érkeztek egyes hírek a megejtett próba­cséplésekről, melyek nagyon különbözőek, aminthogy a termés­viszonyok is az ország egyes vidékein nagyon eltérők. A földmivelési minisztérium június 30-iki termésjelentéséről lapunk más helyén van szó, itt csak azt említjük fel, hogy ez a pesszimisztikus jelentés a kül­földön, különösen Bécsben nagyobb hatást idézett elő, mint az országban. Nálunk ugyanis ezek a hivatalos jelentések és becs­lések kétes értéke már rég ismeretes s annál kevesebb súlyt helyez arra a kereskede­lem most, midőn maga a jelentés is azt mondja, hogy az abban foglalt termés­­becslés megközelítő hitelességre is alig tarthat igényt. A nagy gabona­cégekhez beérkező tudósítások is ez évben nem eléggé tájékozók ugyan, de sokkal kevésbbé festik a helyzetet annyira kedvezőtlennek, mint a hivatalos jelentés, sőt nem kevés azok száma, akik még ma is saját tapasz­talataik és a beérkezett értesítések alapján búzában, rozsban és zabban a tavalyi mennyiséggel azonos termés­hozamot he­lyeznek kilátásba s csak az árpatermést becsülik mintegy 12—30 millió mmázsá­­val kevesebbre. Ez a nézet dominált az elmúlt héten egészen a hét végefeléig a 3

Next