Magyar Méh, 1934 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1934. október / 10. szám

évek óta nem jártak a csonkaország harmadára zsugorodott földjén. Volt az ismerkedő­ estnek egy csakugyan kimagasló pontja is, amikor a magyar méhészeti írók meglepetésszerűen megünnepelték Héjjas Endrének, a Magyar Méh felelős szerkesztőjének tízéves szerkesztői jubileumát. Erről az epizódról — mint külön érdekességről —­ lapunk más helyén emlékezünk meg. Itt még csak annyit, hogy az egybe­gyűlt méhészek olyan otthonosan, olyan kellemesen érezték magukat, hogy éjfél is elmúlt már, mibe oszladozni kezdett a társaság­ Másnap­­— szeptember 8-án — délelőtt 10 órakor nyitotta meg Eöry Vilmos városbíró az ottani egyesület által megrendezett kiállítást, melyet igen helyesen, néprajzi kiállítással kötöttek össze. A méhé­szeti részen, amely a hatalmas tornatermet egészen megtöltötte, igen sok, kaptárt láttunk. Érdekes,, hogy a kaptárok között szinte túlsúlyban volt a szalmakaptár, noha­­ tudvalevő, hogy szalma­­falas kaptárától már sok rajongója szabadulni igyekszik. A kiállítás második érdekessége az OMMEL vezérképviseletének a kiállítása volt, ahol igen szép elrendezésben az összes méhészeti eszközök sorozatát láthattuk. Érdekes, hogy az egész teremben alig volt méz. Pedig Sárváron magában van annyi méhész, hogy méztermésével egymaga megtölthette volna az egész termet. Ez már csak azért is­ érdekes lett volna, mert az egész kiállításon és kongresszuson ott tartózkodott Briegert Hermann,­ legnagyobb mézexportőrünk, aki vagonszámra szállítja mézünket Németországba. Dél felé haladt már az idő, amikor az Országos Szövetség elnöki tanácsa a városháza nagytermé­ben előzetes ülésre egybegyűlt. Az elnöki tisztet Szentjóby-Staub Elemér látta el, aki lendületes beszédében mutatott rá a Szövetség sikeres mozgalmaira és annak a reménységének adott kifejezést, hogy az Országos­ Szövetség ezúttal sem fog hiábavaló munkát végezni. Ezután D. Nagy Géza főtitkár bejelentette a tanácsnak, hogy a kongresszusra való előterjesztésre 12 indítvány és határozati javaslat érkezett be. Az indítványokat az elnöki tanács külön-külö­t vette tárgyalás alá, hogy azokat a Szövetség választ­mányának — mely délután 3 órakor ült össze — jóváhagyás végett előterjessze. Az indítványokat igérő érdekes és értékes hozzászólások mellett vitatta meg az elnöki tanács, majd később a választmány is. Mind a két ülés lefolyásáról a jegyzőkönyvek bő ismertetése mellett számolunk be olvasóinknak a Magyar Méh legközelebbi számának egyikében. Az V. kongresszust délután 4 órakor nyitotta meg Szentjóby-Staub Elemér szövetségi társelnök. És itt nem mulaszthatjuk el annak a megemlítését, hogy a sárvári kongresszuson nem kevesebb,, mint 400 résztvevő jelent meg. Évről-évre emelkedik tehát azoknak a méhészeknek a száma, akik sorsukat az egyesületekhez és ezeken át a Szövetséghez kötik. Kongresszusról kongresszusra azt tapasz­taljuk, hogy a magyar méhésztársadalom végre magára talált, amikor érdekeinek a megvédését egyesült erővel óhajtja megvalósítani. Tudjuk jól, hogy a méhészek nincsenek sorsukkal megelégedve és sok A kongresszus közönségének egy része.

Next