A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1882 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1882-05-04 / 18. szám

Műemlékek és régiségek köréből felemlíthet­jük a­ régi plébánia­templomot görög oszlopcsarno­kával és a Wallsee által épített St. Vitusnak szen­telt templomot. Ez utóbbi a velencei „Sta Maria della Salute" templom mintájára készült klasszikus homlokzattal, de azért hidegen hagyja a szemlélőt. Érdekes történelmi nevezetesség a Tersa­to, a várostól 30 órányira, a tenger színe felett 123 m. magasságban levő hegyi kastély, mely egykori családi fészke a híres Frangepánoknak, kik Fiume történetében jelentékeny szerepet játszottak. A kastélyban igen érdekes és gazdag régiségi gyűj­teményt őriznek; a kastély szomszédságában egy barátkolostor, melynek kápolnája egyúttal híres bú­­csújáróhely. A kastély fekvését a Tersato hegy ol­dalában és az innen élvezhető kilátást, mely a várost, a kikötőt és az egész Quarnerot madár­távlatból engedi látni, páratlannak mondják a maga nemében. A kastélyhoz a városból kocsi- és gyalogút vezet. Az újabb Fiuméból kétségtelenül a nagyszerű kikötő-építkezéseket illeti meg a pálma. Az ural­kodó szelek ellen védett fekvése is mintegy prae­­destinálja Fiumét arra, hogy par excellence kikö­tőváros legyen. Mária Terézia volt az, ki legelőször lett figyelmessé Fiume ezen hivatásszerű tulajdon­ságára és ő járult hozzá, hogy ezen rendeltetésének meg is felelhessen. Mi sem sajnáljuk ama millió­kat, melyeket 1807 óta Fiume emelésére fordítot­tunk, és ha végig­járjuk ezen monumentális épít­kezéseket, méltó megelégedés jut értük osztály­részül. Elhagyva a kikötő-építményeket az új város­ban kellemes benyomást gyakorol az Ü­r­m­é­n­y­i­­t­é­r, a te­n­g­e­r­é­s­z­e­t­i a­k­a­d­é­m­i­a épülete, az e század elején épült igen szép szín­h­á­z. Étvágyunk csillapítására és szomjiunk enyhí­tésére többrendbeli modern berendezésű közhasznú intézet, vulgo fogadó, kínálkozik. Ilyenek a „Hotel de la Ville" a vasúti állomás közelében; az „Eu­rópa" szálló, a „Hotel Deák" a Corsi a Deák­on szép kilátással a tengerre. A magyar szóróját itt kizárólag bécsi és gráci sörrel oltják. Fiume iparintézetei közül a a h­e­m­­­a­i gyár, a híres fiumei dohánygyár, mely egy­maga 4000 munkást foglalkoztat, érdemelnek em­lítést. Nem akartuk az iparintézetek sorában fölem­líteni a várostól csekély távolságban fekvő s kis gőzösökkel megközelíthető Whitehead- féle Torpedo-gyárat, mely egyedül gyártja Euró­pában a gyilkos készülékeket és fedözi az egész civilizált (?) világ ebbeli szükségleteit. Kitűnő helyen kell felemlítenünk a Smith és Meynier urak világhírű papírgyárát, a vadre­gényes recinai hegyszakadékban. A Recini völ­gyét a Finmara, hajdan Recina folyócska ha­sítja ketté, melytől a város jelenlegi nevét nyerte. Érdekes továbbá a kikötő vállalat preluccai kőbányája is, melynek meglátogatása szintén fel van véve a kirándulási programul egyik pontja gyanánt. A város alacsonyabb fekvésű környéke gaz­dag: forrásokban, szőlőkben, olaj-, flige-, gesztenye-, borostyán- és gyümölcsfákban, olyannyira, hogy Fiume mintegy virágzó kertben látszik elterülni. A vidékre való kirándulásoknál figyelembe ajánlhatjuk, hogy a homoki viper­á­t­ó­l, mely itt otthonos, kellőleg óvakodjunk. A városból pompás út vezet az egy órányira fekvő Abbázia kirándulási helyre, hol park közepén csinos kéjlak áll. Ъ A jelenleg 1800­0 lakost számláló Fiume mos­tani olasz neve csak a XV­II. században jött áta­­lános használatba; a XVI. századbeli m­agy. tör­vényekben Fiume még Rieka néven szerepel; legrégibb latin neve pedig „Fanum St. Viti ad flumen", melyből a német tudomány „St. Veit am Flaum“-ot csinált. Fiume története meglehetős bo­nyolult és fájdalom évszázadok mulasztásainak és hibájának róhatják fel, hogy még ma sem gyönyörködhetünk irígytelenűl és bizonyos igények hangoztatása nélkül birtokában. Fiume, melyet még III. Béla és Г1.” Endre királyaink a Frangepánok­­nak ajándékoztak, váltakozva ment magyar kézből osztrák kézre és innét vissza. Egész történelme leírhatásáért folytonos verseny a magyarok, osztrá­kok és horvátok részéről. Hosszabb ideig autonó­miája is volt. Mária Teréziának 1779-ben kelt diplomája azon okirat, melynek alapján Magyarország jog­gal magának reklamálhatja mindenkoron e gyö­nyörű várost. Ebben Mária Terézia kimondja, hogy Fiume nem a horvát földhöz, hanem mint k­ü­l­ö­n­álló t­e­r­ü­l­e­t bár, k­ö­z­v­e­tl­e­n i­t Magyaror­szághoz tartozik. P­ó­l­a: Ritka hely, mely oly sokoldalú igényeit tudná kielégíteni az utasnak, mint épen Pola: az archeológus gyönyörködhetik a rómaiak fénykorából épségben fenmaradt emlékeken; a­ki a velencei uralom nyo­mait kutatja Istriában, az fölleli a hatalmas köz 8.

Next