Technika és Közgazdaság, 1923 (1. évfolyam, 1-44. szám)

1923-01-14 / 1-2. szám

a­ tásukat. Egyik esetben az újonnan elsajátítandó ismeretek nagy tömege, máskor egyéb mellékkörülmények akadá­lyozzák azt, hogy a fiatal mérnök valóban megtartsa mindazt, amit neki a főiskola nyújtott. Sajnos, éppen mű­egyetemi oktatási rendünk jogi és gazdasági irányú tárgyai azok, amelyek iránt a Műegyetem hallgatósága aránylag kevés érdeklődést tanúsít. Ezért fontos, hogy később az életben a hiányok pótlására serkentést kapjanak, aminek kiváló eszköze éppen a jelen folyóirat. További jó szolgálatot a „Technika és Közgazdaság“ azzal teljesíthet a magyar mérnökségnek, hogy a­­hajla­mosak figyelmét a közgazdasági kérdésekre terelve, az eddiginél hatályosabban feltárja azokat a tehetségeket és készültségeket, amelyek e tekintetben karunkban szuny­­nyadnak. Ezzel folyóiratirodalmunk emez új eleme egyszersmind módot nyújthat a társadalomnak az irányító és vezető munkára alkalmas egyéniségeknek karunkból való kiválo­gatására, másrészt hozzájárulhat a társadalomban a mér­nökséggel szemben általában meglevő, a kar állítólagos egyoldalúságát unos-untalan hangoztató, mesterségesen is táplált előítélet megdöntéséhez. A készülő vámtarifa. EDVI ILLÉS ALADÁR, h. államtitkár. Ausztriával kötött úgynevezett szerződéses vámtarifánk, mely az 1907. évi Lili. törvénycikk alakjában jutott a magyar corpus jurisba, 1917-ben lejárt. Az új vámtarifa megalkotására már 1915-ben megkezdődtek a munkálatok, melyeket komplikált az, hogy monarchiánk és Németország gazdasági szövetsége komolyan szóba került, azonban az a preferenciás vámtarifa, melyet akkor a tárgyaló felek el is készítettek, az 1918. év őszén bekövetkezett össze­omlással ad acta került s ma már sem erről, sem az Ausztriával kötendő közös tarifáról nem beszélünk, ha­nem feladatunkká lett a teljesen önálló magyar vámtarifa megalkotása. Jelenleg még az 1907. évi vámtarifa érvényes, melyet Csonka-Magyarország helyzetének megfelelően egyrészt a gabona, liszt, hús és más élelmiszerek vámjának fel­függesztésével, másrészt a vámfejpénzek rendszerének be­vezetésével foltozgatunk. Az előbbi a háborúból maradt reánk örökségképen, az utóbbit pedig koronánk elérték­telenedése, a magyar gazdasági élet speciális követelései és szociális szempontok tettek szükségessé. Jelenleg a vámfejpénz négy kategóriáját különböztetjük meg. Jelesül az aranykoronában megállapított vámnak papirospénzben kifejezve 401, 201, 101 és 26-szorosát. Az 1907. évi Lili. törvénycikktől eltérő intézkedésekre a kormányt az 1920. évi XXII. törvénycikk hatalmazta fel. Közgazdasági életünk megköveteli, hogy ne csak fenn­tartsuk az 1919 októberében felállított vámsorompót, ha­nem olyan vámrendszert is léptessünk életbe, amely az ország mezőgazdaságának, iparának és kereskedelmének legjobban megfelel, vagyis szakítva a múlttal, alkossunk olyan tarifát, mely Csonka-Magyarország testére van szabva. A trianoni békeszerződés az autonóm vámtarifa megalko­tására szabad kezet engedett nekünk, csak azt köti ki, hogy 1922 január 26-ig a jelenlegi vámtarifában érvényes legkedvezőbb szerződéses vámokat nem emelhetjük, sőt egynémely, de jelentéktelen tételekre, jelesül a friss és szárított gyümölcsre, friss főzelékre, faolajra, tojásra, élőszárnyasokra, sertés- és hentesárukra ezt a kedvező elbánást 1924 július 26-ig tolja ki. Ennél a kikötésnél sokkal súlyosabb az, hogy a viszo­nosság elvéről a trianoni békeszerződés diktálói meg­felejtkeztek. Az ententeállamokból érkező árukra egyforma vámot kell vetnünk s ha ezt valamely állammal szemben egyik­másik cikknél csökkentenek, a békeszerződés életbe­léptetésétől számított 3, esetleg 5 évig, sőt büntetésképpen esetleg tovább is, ugyanezt a kedvezményt kell meg­adnunk, minden ellenszolgáltatás nélkül, az entente összes államainak. Ez azt mondja, hogy a szerződéses vámpolitikában gyökeredző gazdasági politikánk egy ideig a kívánt mérték­ben nem érvényesülhet. Az új vámtarifa megalkotására dr. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi m. kir. miniszter kezdeményezésére 1921. év elején a magyar kormány elhatározta, hogy új vámtarifát szerkesztet­t a szükséges munkálatok elvégzé­sével a kereskedelemügyi m. kir. minisztert bízta meg, aki bizottságot rendelt ki, melynek előadója dr. Ferenczi Izsó miniszteri tanácsos. A nagy munka a termelő- és fogyasztóérdekeltség váll­vetett munkájával annyira előrehaladt, hogy a közel­jövőben tető alá kerül. Azt, hogy ezzel a munkálattal a nemzetgyűlés foglalkozni fog-e vagy sem, még nem tudjuk. A kormány bizonyára még ez év folyamán benyújtja a törvényjavaslatot, de a vámtarifát ezzel kapcsolatosan, illetőleg a nemzetgyűlés megadta meghatalmazással ren­deleti úton is életbe léptetheti. A Gyáriparosok Országos Szövetségében — hallomás szerint — az a vélemény kristályosodik ki, hogy a vám­tarifa is belefusson törvénykönyvünkbe. A tervezet szerint a vámtarifának XXXVII tarifaosztálya lenne, 1000 körül ingadozó altétellel. A tarifaosztályokról és azok tartalmáról tájékoztat alábbi kimutatásunk: Tarifaosztályok: 1. Élő, állatok. 2. Állati nyerstermékek élelmezési célokra. 3. Élő növények, levágott friss és szárított növények. 4. Gyarmatáruk és fűszerek. 5. Ga­bona, hüvelyesek és magvak. 6. Gyümölcsök (déli gyü­mölcsök is), vélemények, zöldségek és más növényi nyers­termékek élelmezési és élvezeti célokra. 7. Italok. 8. Az élelmezési és élvezeti ipar más termékei. 9. Az italok készítésének és az élelmezési iparnak hulladéktermékei. 10. Állati eredetű nyersanyagok és hulladékok. 11. Az erdő­­gazdaság termékei. 12. Más növényi eredetű nyersanya­gok és hulladékok. 13. Ásványok és ércek, ásványi és fémtartalmú hulladékok. 14. Savak, alkáliák, sók, csepp­folyósított gázok, mesterséges trágyák. 15. Szén, tőzeg, aszfalt, ásványolaj, továbbá ezeknek, valamint a fának lepárolt és kivont termékei. 16. Zsírok, olajok, viaszok, gyanták és ezek termékei. 17. Keményítő, fehérje, enyv és termékeik; ragasztószerek. 18. Robbantó, gyújtó és világító ipari készítmények; műanyagok. 19. Cserző- és csávázókészítmények; festőkészítmények és festékek. 20. Illő­olajok, illat- és zamatanyagok, esszenciák, illatszerek és kozmetikai készítmények. 21. Finomított vegyi készítmé­nyek és azok nyersanyagai. 22. A faipar termékei. 23. A papiros- és sokszorosítóipar termékei. 24. A fonás-, kefekötő és szitakötaipar termékei. 25. A textilipar ter­mékei. 26.Textilanyagokból konfekcionált cikkek. 27. Szeme- és szűcsáruk. 28. A bőr- és bőrfeldolgozóipar termékei. 29. A kaucsukipar termékei. 30. Az üveg-, agyag-, cement- és kőipar termékei. 31. A vas- és fémipar termékei. 32. A gép- és villamossági ipar termékei. 33. Járóművek. 34. Műszerek, hangszerek, órák. 35. A nemesfém-feldol­gozás termékei; drága- és féldrágakövek s az ezekből készült áruk. 36. Az eddigi tarifaosztályokban meg nem nevezett áruk. 37. Nemes­fémek, ércpénz és más értékek. A jelenlegi tarifának 51 osztálya és 657 tétele van. A tervezet osztályainak kisebb száma a régi tarifa rokon­osztályainak összevonása és a régitől elütő felépítése következtében keletkezett, a tételek számának jelentékeny szaporítását pedig egyrészt az okozta, hogy iparunk min­den ága 1907 óta jelentékenyen fejlődött, úgyhogy a külön meg nem nevezett áruk tömegéből a fontosabbat ki kellett emelni és külön tétel alá helyezni, másrészt pedig az, hogy a vámtarifát a statisztikai kimutatások tételeivel harmóniába kellett hozni. A javaslatba hozott autonóm vámtételek nagyobb része magasabb, kisebb része alacsonyabb a jelenleginél. Meg­állapításuk kulcsául a gyártmányok előállításéhoz szük­séges munkabéreknek és régiköltségeknek olyan százalé­kát vették, melyet az illető gyártmány ipari védelme meg­kíván, számolva a kereskedelmi politika várható fejlemé­nyeivel (szerződéses vámok) is. Az egyes tételeket a termelő és fogyasztó érdekeltség meghallgatása után rögz­­ették a jelenleg sajtó alá ven­ Technika és Közgazdaság I. évfolyam, 1—2. szám

Next