Technika és Közgazdaság, 1924 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1924-04-20 / 14-15. szám

technika és közgazdaság AZ IDE SZÁNT KÖZLE­MÉNYEK, hírek leg­később KEDD ESTE 7 ÓRÁIG (LAPUNK ZÁR- A MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTESZ-EGYLET KÖZLÖNYÉNEK MELLÉKLETE. TAIG) KÜLDENDŐK BE. SZERKESZTI: THOMA FRIGYES. KÖZLEMÉNYEK AZ EGYLETI TITKÁRSÁG­HOZ IV. REÁLTANODA­­UTCA 13-15. INTÉZEN­­DŐK.TELEFON­­ 1. 9­43. II. évfolyam. Budapest, 1924 április 20. 14—16. szám. TARTALOM: Az osztrák államvasutak újjászervezése. A) Acworth tanulmánya az osztrák szövetségi vasutak átszervezéséről. B) Az osztrák szövetségi vasutak tényleges átszervezése. Láner Kornél: MUNKABÉREK, ANYAGÁRAK. I/B. Építőipari munkabérek. 1/C. Ácsok bérei. KÖZLEMÉNYEK AZ ÉRDEKELTSÉG KÖRÉRŐL: Személyi hírek. — A Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövet­sége. — Alkalmazott mérnökök fizetése. — Magyarország államjegyforgalma március havában. — Pályázati hirdetmények. Az osztrák államvasutak újjászervezése. LÁNER KORNÉL: A világháború a vasutakat erősen próbára tette. A vasutak teljesítőképessége tudvalévően nagy kihatás­sal volt a hadműveletek sikeres végrehajtására, mert egy-egy hadművelet eredménye gyakran attól füg­gött, hogy valamelyik vasúti útirányon át meghatá­rozott idő alatt a szükséges csapattesteket a hadműve­letek színterére lehetett-e szállítani vagy sem! A fokozott mérvű igénybevétel folytán a vasutak üzemi állapota rosszabbodott, annyival is inkább, mert­­a hosszú ideig tartó háború alatt a személyzet- és anyaghiány miatt, valamint sok más okból a vasuta­kat nem lehetett rendes állapotban fenntartani. A hosszú háború különösen megviselte Magyarország és Ausztria vasútjait, melyek központi fekvésüknél fogva a legerősebben igénybevett átvonulási útirányok vol­tak. A háborút követő összeomlás és forradalmi idő­szakok alatt a vasutak még jobban leromlottak, úgy­hogy a békeévekben deficit nélkül működő államvas­utak deficites intézményekké váltak, sőt az állam­vasúti deficitek a legyőzött államokban a költség­­vetési deficit főforrásává váltak. A közelmúltban Ausztriának juttatott külföldi köl­csönnel kapcsolatos szanálási akció során a Nép­­szövetség által kirendelt ellenőrzőbizottság az állami költségvetést beható tanulmány tárgyává tette. Az­­ ellenőrzőbizottság a költségvetés és az állami admi­nisztráció, valamint az állami üzemek tanulmányozása alapján egyrészt az állami bevételek fokozását, más­részt az állam kiadásainak csökkentését kívánta. Mint­hogy a megállapítások szerint az állami üzemek és ezek sorában első helyen a szövetségi (állami) vasutak igen tetemes deficittel dolgoztak, az ellenőrzőbizottság főbiztosa, dr. Zimmermann, az államvasutak kereske­delmi jelleggel való átszervezését követelte. Zimmermann főbiztos meghívása folytán az osztrák­­szövetségi vasutak szervezetét Sir William Acworth, kiváló angol vasúti szakember beható tanulmány tár­gyává tette, kit tanulmányaiban a svájci szövetségi vasutak igazgatóságának egyik vezető tagja, dr. Herold is támogatott. Acworth tanulmányai eredményéről dr. Zimmer­­mann-hoz intézett jelentésében számolt be, amelyben egyúttal részletes javaslatokat tett az osztrák szövet­ségi vasutak kereskedelmi alapon való újjászerve­zésére. Acworth tanulmánya ránk nézve is nagyobb érdek­kel bír, mert hiszen a külföldi kölcsönnel kapcsolat­ban, sajnos, szintén a népszövetség ellenőrzése alá kerülünk. Ezért az alábbiakban röviden ismertetni­­óhajtom Acworth tanulmányát, — valamint az osztrák szövetségi vasutaknak a tanulmánnyal kapcsolatos, —­­azóta jórészben már végre is hajtott átszervezését. A) Acworth tanulmánya az osztrák szövetségi vasutak átszervezéséről. (Bericht über die Reorganisation der österreichischen Bundesbahnen.) Általános, kereskedelmi és pénzügyi szolgálat. Acworth tanulmányának bevezetésében már hang­súlyozza, hogy a háború kitörése óta úgy­szólván mind­egyik nagyobb európai vasút hosszabb-rövidebb ideig deficittel dolgozott, — sőt számos nagy államvasút (még győztes államokban is) még jelenleg is deficites. — Az objektív külföldi szemlélő ezen megállapítása figyelemreméltó, amikor a napisajtóban fel-felbukkan­­nak olyan közlemények, amelyek a magyar állam­­vasút deficitjéért elsősorban a vezetőséget hibáztatják, ahelyett hogy a bajok igazi okait kutatnák. Igen gya­koriak az oly vélemények is, hogy az államvasutak deficitje csak a vasút bérbeadásával kerülhető el stb.—­­Acworth tanulmánya utóbbi tekintetben is szolgál fel­világosításokkal. Az államvasutak eladását, vagy bérbeadását Ac­worth nem tartja lehetségesnek egyrészt politikai okokból, mert az ország lakossága az ellen kétségtele­nül állást foglalna, másrészt tisztán pénzügyi okokból, mert nem képzelhető el, hogy a deficites vasutakat az államra nézve elfogadható feltételek mellett valaki megvegye illetve bérbe vegye. Ha akadna érdekeltség, amely erre vállalkoznék, az kétségkívül minden tekin­tetben a legmesszebb menő szabadságot és önállóságok sőt bizonyos fokig politikai befolyást is igyekezne magának biztosítani, mely előnyök esetleg az üzlet pillanatnyi anyagi kockázatával felérnének. De ezektől eltekintve, Acworth szerint alig van arra példa, hogy valamelyik nagyobb állami vasút társasági kezelésben hosszabb ideig megmaradt volna, mert azokat rend­szerint hamarosan ismét az állam kezelésébe kellett visszavenni a közvélemény kívánságára. Acworthnak az a meggyőződése, hogy az állam­vasutakat az állam tulajdonában és saját kezelésében kell meghagyni, azonban tisztán kereskedelmi alapon kell vezetni és ennek megfelelően kell átszervezni annak adminisztrációját. Evégből általánosságban az adminisztráció a lehetőséghez képest egyszerűsítendő, a bevételek fokozandók és a­ kiadások a legmesszebb­­menően csökkentendők. A részletekre áttérve, szükségesnek tartja, hogy a kereskedelmi vállalattá átszervezendő államvasút reális pénzügyi mérleggel dolgozzék. A mai mérleg tel­jesen torz képet ad a vasút pénzügyi helyzetéről, és ha reális mérleg készíttetnék, akkor lényegesen kisebb deficit mutatkoznék. Az államvasúti költségvetésben minden a vasút által beszedett összeget az államvasút bevétele gyanánt kellene feltüntetni és az államvas­utak által más állami üzemek részére végzett szolgál­tatásokat meg kellene téríteni, valamint bármi címen adott kedvezmények (pl. tisztviselői utazási kedvez­mények stb.) megfelelően figyelembe volnának veen­dők. Ennek jellemzéséül megemlíti, hogy a vasutak által beszedett ú. n. közlekedési adót, (amely a bruttó bevételnek 30%-a) a vasút a pénzügyminiszternek beszolgáltatja és ez a mérlegben nem szerepel, holott ezt is bevétel gyanánt kellene feltüntetni. Ugyanígy a vasút igen költséges szolgáltatásokat nyújt a posta­­kincstá­rnak teljesen ingyen, ahelyett hogy ezek is megfelelően értékeltetnének és a költségvetésbe felvé­tetnének stb. Az osztrák szövetségi vasutak 1923. évi költségelő­irányzatában a bevételek 2843 milliárd K-val, a kiadá­sok 4161 milliárd K-val voltak felvéve, vagyis az elő­irányzott hiány 1318 milliárd. Acworth kimutatja, hogy ha a fenti tényezők meg­felelően figyelembe vétetnének a költségvetésben, akkor a deficit máris 400 milliárdra csökkenne. A deficit egyéb forrásai pl. a garanciális szerződések alapján magánvasutakkal szemben vállalt anyagi kö­telezettségek, a háború után felesleges számban alkal­mazott menekültek; nagy anyagi megterheléseket jelent a létszámapasztás is, mert igen nagyszámú al­kalmazott nyugdíjellátása hárul az állam­vasútra. Acworth tervezete szerint az osztrák szövetségi vas­

Next