Technika és Közgazdaság, 1924 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-20 / 14-15. szám
technika és közgazdaság AZ IDE SZÁNT KÖZLEMÉNYEK, hírek legkésőbb KEDD ESTE 7 ÓRÁIG (LAPUNK ZÁR- A MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTESZ-EGYLET KÖZLÖNYÉNEK MELLÉKLETE. TAIG) KÜLDENDŐK BE. SZERKESZTI: THOMA FRIGYES. KÖZLEMÉNYEK AZ EGYLETI TITKÁRSÁGHOZ IV. REÁLTANODAUTCA 13-15. INTÉZENDŐK.TELEFON 1. 943. II. évfolyam. Budapest, 1924 április 20. 14—16. szám. TARTALOM: Az osztrák államvasutak újjászervezése. A) Acworth tanulmánya az osztrák szövetségi vasutak átszervezéséről. B) Az osztrák szövetségi vasutak tényleges átszervezése. Láner Kornél: MUNKABÉREK, ANYAGÁRAK. I/B. Építőipari munkabérek. 1/C. Ácsok bérei. KÖZLEMÉNYEK AZ ÉRDEKELTSÉG KÖRÉRŐL: Személyi hírek. — A Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége. — Alkalmazott mérnökök fizetése. — Magyarország államjegyforgalma március havában. — Pályázati hirdetmények. Az osztrák államvasutak újjászervezése. LÁNER KORNÉL: A világháború a vasutakat erősen próbára tette. A vasutak teljesítőképessége tudvalévően nagy kihatással volt a hadműveletek sikeres végrehajtására, mert egy-egy hadművelet eredménye gyakran attól függött, hogy valamelyik vasúti útirányon át meghatározott idő alatt a szükséges csapattesteket a hadműveletek színterére lehetett-e szállítani vagy sem! A fokozott mérvű igénybevétel folytán a vasutak üzemi állapota rosszabbodott, annyival is inkább, merta hosszú ideig tartó háború alatt a személyzet- és anyaghiány miatt, valamint sok más okból a vasutakat nem lehetett rendes állapotban fenntartani. A hosszú háború különösen megviselte Magyarország és Ausztria vasútjait, melyek központi fekvésüknél fogva a legerősebben igénybevett átvonulási útirányok voltak. A háborút követő összeomlás és forradalmi időszakok alatt a vasutak még jobban leromlottak, úgyhogy a békeévekben deficit nélkül működő államvasutak deficites intézményekké váltak, sőt az államvasúti deficitek a legyőzött államokban a költségvetési deficit főforrásává váltak. A közelmúltban Ausztriának juttatott külföldi kölcsönnel kapcsolatos szanálási akció során a Népszövetség által kirendelt ellenőrzőbizottság az állami költségvetést beható tanulmány tárgyává tette. Az ellenőrzőbizottság a költségvetés és az állami adminisztráció, valamint az állami üzemek tanulmányozása alapján egyrészt az állami bevételek fokozását, másrészt az állam kiadásainak csökkentését kívánta. Minthogy a megállapítások szerint az állami üzemek és ezek sorában első helyen a szövetségi (állami) vasutak igen tetemes deficittel dolgoztak, az ellenőrzőbizottság főbiztosa, dr. Zimmermann, az államvasutak kereskedelmi jelleggel való átszervezését követelte. Zimmermann főbiztos meghívása folytán az osztrákszövetségi vasutak szervezetét Sir William Acworth, kiváló angol vasúti szakember beható tanulmány tárgyává tette, kit tanulmányaiban a svájci szövetségi vasutak igazgatóságának egyik vezető tagja, dr. Herold is támogatott. Acworth tanulmányai eredményéről dr. Zimmermann-hoz intézett jelentésében számolt be, amelyben egyúttal részletes javaslatokat tett az osztrák szövetségi vasutak kereskedelmi alapon való újjászervezésére. Acworth tanulmánya ránk nézve is nagyobb érdekkel bír, mert hiszen a külföldi kölcsönnel kapcsolatban, sajnos, szintén a népszövetség ellenőrzése alá kerülünk. Ezért az alábbiakban röviden ismertetnióhajtom Acworth tanulmányát, — valamint az osztrák szövetségi vasutaknak a tanulmánnyal kapcsolatos, —azóta jórészben már végre is hajtott átszervezését. A) Acworth tanulmánya az osztrák szövetségi vasutak átszervezéséről. (Bericht über die Reorganisation der österreichischen Bundesbahnen.) Általános, kereskedelmi és pénzügyi szolgálat. Acworth tanulmányának bevezetésében már hangsúlyozza, hogy a háború kitörése óta úgyszólván mindegyik nagyobb európai vasút hosszabb-rövidebb ideig deficittel dolgozott, — sőt számos nagy államvasút (még győztes államokban is) még jelenleg is deficites. — Az objektív külföldi szemlélő ezen megállapítása figyelemreméltó, amikor a napisajtóban fel-felbukkannak olyan közlemények, amelyek a magyar államvasút deficitjéért elsősorban a vezetőséget hibáztatják, ahelyett hogy a bajok igazi okait kutatnák. Igen gyakoriak az oly vélemények is, hogy az államvasutak deficitje csak a vasút bérbeadásával kerülhető el stb.—Acworth tanulmánya utóbbi tekintetben is szolgál felvilágosításokkal. Az államvasutak eladását, vagy bérbeadását Acworth nem tartja lehetségesnek egyrészt politikai okokból, mert az ország lakossága az ellen kétségtelenül állást foglalna, másrészt tisztán pénzügyi okokból, mert nem képzelhető el, hogy a deficites vasutakat az államra nézve elfogadható feltételek mellett valaki megvegye illetve bérbe vegye. Ha akadna érdekeltség, amely erre vállalkoznék, az kétségkívül minden tekintetben a legmesszebb menő szabadságot és önállóságok sőt bizonyos fokig politikai befolyást is igyekezne magának biztosítani, mely előnyök esetleg az üzlet pillanatnyi anyagi kockázatával felérnének. De ezektől eltekintve, Acworth szerint alig van arra példa, hogy valamelyik nagyobb állami vasút társasági kezelésben hosszabb ideig megmaradt volna, mert azokat rendszerint hamarosan ismét az állam kezelésébe kellett visszavenni a közvélemény kívánságára. Acworthnak az a meggyőződése, hogy az államvasutakat az állam tulajdonában és saját kezelésében kell meghagyni, azonban tisztán kereskedelmi alapon kell vezetni és ennek megfelelően kell átszervezni annak adminisztrációját. Evégből általánosságban az adminisztráció a lehetőséghez képest egyszerűsítendő, a bevételek fokozandók és a kiadások a legmesszebbmenően csökkentendők. A részletekre áttérve, szükségesnek tartja, hogy a kereskedelmi vállalattá átszervezendő államvasút reális pénzügyi mérleggel dolgozzék. A mai mérleg teljesen torz képet ad a vasút pénzügyi helyzetéről, és ha reális mérleg készíttetnék, akkor lényegesen kisebb deficit mutatkoznék. Az államvasúti költségvetésben minden a vasút által beszedett összeget az államvasút bevétele gyanánt kellene feltüntetni és az államvasutak által más állami üzemek részére végzett szolgáltatásokat meg kellene téríteni, valamint bármi címen adott kedvezmények (pl. tisztviselői utazási kedvezmények stb.) megfelelően figyelembe volnának veendők. Ennek jellemzéséül megemlíti, hogy a vasutak által beszedett ú. n. közlekedési adót, (amely a bruttó bevételnek 30%-a) a vasút a pénzügyminiszternek beszolgáltatja és ez a mérlegben nem szerepel, holott ezt is bevétel gyanánt kellene feltüntetni. Ugyanígy a vasút igen költséges szolgáltatásokat nyújt a postakincstárnak teljesen ingyen, ahelyett hogy ezek is megfelelően értékeltetnének és a költségvetésbe felvétetnének stb. Az osztrák szövetségi vasutak 1923. évi költségelőirányzatában a bevételek 2843 milliárd K-val, a kiadások 4161 milliárd K-val voltak felvéve, vagyis az előirányzott hiány 1318 milliárd. Acworth kimutatja, hogy ha a fenti tényezők megfelelően figyelembe vétetnének a költségvetésben, akkor a deficit máris 400 milliárdra csökkenne. A deficit egyéb forrásai pl. a garanciális szerződések alapján magánvasutakkal szemben vállalt anyagi kötelezettségek, a háború után felesleges számban alkalmazott menekültek; nagy anyagi megterheléseket jelent a létszámapasztás is, mert igen nagyszámú alkalmazott nyugdíjellátása hárul az államvasútra. Acworth tervezete szerint az osztrák szövetségi vas