Ipari szabványosítás, 1925 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1925-01-25 / 3. szám

II. évfolyam IPARI SZABVÁNYOSÍTÁS A MAGYAR IPARI SZABVÁNYOSITÓ BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYEI Szerkeszti: MARUSAI DEZSŐ. A MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍ­TÉ­SZ-EG­YLE­T KÖZLÖNYÉNEK MELLÉKLETE. Szerkesztőség: a Huivar ipari S­ibvinvosito Girottski titkári hivatala. Bun­past IV, Reiltanoda­ u. 13-15. 1925 Január 25. 3. szám Műszaki rajzokon előforduló jelképek szabványosítása. Műszaki rajzokon igen gyakran találkozunk oly szer­kezeti elemekkel, melyek számtalanszor ismételten elő­fordulnak, és bár egyszerű elemi alkatrészek, mégis teljesen részletes és méret szerinti pontos megrajzolá­suk, éppen gyakoriságuk következtében, sok időt és fá­radságot igényel. Ilyen szerkezeti elemek pl. a csava­rok, rugók, fogaskerekek, szegecsek, csőarmaturák, transzmissziók stb. Idő és fáradság megkímélése céljá­ból szükségessé vált ezen gyakori szerkezeti elemekre pontos ábrázolás helyett minél egyszerűbb jelölési módnak megállapítása. Ennek a jelölési módnak azon­ban minden egyes rajzon teljesen ugyanannak kell len­nie, kell, hogy a szerkesztési irodák mindenütt egy­öntetűen ugyanazt a jelképet, alkalmazzák, hogy a raj­zok olvasása sehol nehézséget ne okozzon. Ezenkívül a jelképnek az illető szerkezeti elemre félreismerhetet­lenül jellegzetesnek kell lennie. A műszaki rajzok szabványosításával foglalkozó szak­­bizottságunk mindjárt legelső feladatai közé felvette a jelképek szabványosítását is, támaszkodva a külföldi szabványosító bizottságoknak e téren kifejtett munkál­kodására. A jelképek szabványosításával először a né­met szabványosító bizottság foglalkozott. A hatalmas né­met ipar szakembereinek rengeteg gyakorlati tapaszta­lati anyag állott a rendelkezésére,­­úgyhogy a mindenki által legjobbnak elismert egységes jelölési módnak a megállapítása különösebb nehézséget nem okozott. A német szabványokat azután jelentéktelen eltéréssel átvették Svájcban, Ausztriában és Olaszországban is. Szakbizottságunk e külföldi szabványok gondos át­tanulmányozása és összehasonlítása után, a 10. és 11. lapon látható szabványtervezeteket dolgozta ki. Szakbizottságok jelentése: 1. Csavarjelképek. A műszaki rajzok szabványosítását végző szakbizott­­ság Láng Károly főiskolai tanár úr vezetése mellett 1922. évi július hó 12-én, augusztus hó 2-án, szeptember hó 29-én és november hó 17-én tartott ülésein tárgyalta a csavarjelképek szabványtervezetét. A szakbizottság tagjai voltak: Bánhegyi Elemér, Fissinger Pál, Földes Gyula, Hargittay Brúnó, Harkányi János, Hauser Adolf, Herr Rezső, Hollerung Gábor, Kanitzer Béla, Stark Oszkár, ifj. Stein Mihály, Stróbl Mihály, Vásár­helyi Ernő és Weiner Emil. Vásárhelyi Ernő a német szabvány alapján elkészített szabványtervezetét mutatja be és ismerteti a német, svájci és osztrák szabványok közt levő kisebb eltéré­seket. Miután a bizottságban elhangzott vélemények­nek a svájci ábrázolási mód felelt meg legjobban, a szakbizottság a csavarjelképek szabványtervezetét a német szabványnak következő módosításaival fogadta el: A csavarmagot nem szaggatott, hanem vékony ki­húzott vonallal jelöljük. A csavar végét nem gömbö­lyűen, hanem csonkakúppal rajzoljuk, a csavarmag vonala csak a csonkakúp alapjáig ér. A csavarmagot alaprajz­ban kihúzott vékony vonallal jelöljük, kb. háromnegyed körív nagyságában. A facsavar jelképek jelölésére a német szabvány kétféle jelölési módja közül csak a másodikat használjuk, amelynél a csavarmenetet vé­kony, ferde, párhuzamos vonalkákkal jelöljük. Hogy a jelölésnél a vonalkák ferdesége a rajz kivitelének szép­sége szempontjából mindig ugyanaz legyen, a csavar­menet hajlását középértékben megadjuk. A szabványlapon levő magyarázó szöveget a szak­­bizottság a német szöveg alapján készítette el, ügyelve arra, hogy a magyarázat rövid és magyaros legyen. A csavarorsó és csavaranya elnevezés helyett a bizott­ság Weiner Emil javaslatára a rúdcsavar és anya­­csavar elnevezésben állapodott meg, minthogy ezt a Műegyetemen így tanítják. Később azonban a csavar­menetbizottság kívánságára, minthogy a csavarmenet­­szabványokon előforduló elnevezéseket egy külön nomenklatúra-bizottság felülvizsgálta és röviden a csa­var és csavaranya elnevezést állapította meg, a rajz­bizottság is csatlakozott a csavar és csavaranya el­nevezéshez. A kidolgozott szabványtervezet a 10. lapon látható. 2. Fogaskerékjelképek. A műszaki rajzok szabványosítását végző szakbizott­ság a föntebb közölt összeállításban 1922. évi november hó 17-én és 1923. évi február hó 20-án tartott ülésein tár­gyalta a fogaskerékjelképek szabványtervezetét. A szakbizottság a tárgyalás alapjául a német szabványt választotta. Tárgyalás közben azonban a német szab­ványlapon több következetlenséget állapított meg és ezért kérdést intézett a német szabványosító bizottság­hoz. A válasz a jelzett hibákat elismerte és kilátásba helyezte a szabványlap új kiadásával azok helyesbíté­sét. A szakbizottság a helyesbítések tekintetbevételével a német szabványlapot fogadta el. A fogaskerékjelképek magyarázó szövegét szintén a német szöveg alapján készítette el a bizottság. A kidolgozott szabványterve­­zet a 11..lapon látható. A fogaskerékjelképek után a szakbizottság a szab­ványlapok számozásának kérdésével foglalkozott. A né­met szabványlapok folyószámozással vannak ellátva, a svájci és osztrák szabványlapok számozása azonban előre megállapított rendszer szerint történik. Ifj. Stein Mihály vállalkozott egy ilyen számozási rendszer ki­dolgozására, egyelőre azonban a szabványlapoknak folyószámok szerinti való számozását határozta el a szakbizottság, úgy azonban, hogy a szabványlapon megfelelő helyet hagyunk a későbbi osztályozó számo­zásnak. Hogy a közölt szabványtervezetekből mindenki által legjobbnak tartott és valóban a köz javára szolgáló szabvány legyen, felkérünk mindenkit, hogy a­ tervezetekre vonatkozó bírálatát, észrevételét és kifogásait a Magyar Ipari Szabványosító bizottság titkári hivatalába (Budapest, IV., Ráb­anoda­ utca 13—15.) február hó 28-ig küldje el. Elektrotechnikai szabványosítás. MISZ* 36, Gumiszigetelésű erősáramú vezetékek. (Folytatás.) e) Erős kivitel, oly alkalmazáshoz, ahol a vezetékek különösen erős szilárdsági igénybevételnek van­nak alávetve (villamos hajtású szerszámok, hor­dozható villamos motorok, mezőgazdasági készü­lékek és hasonlók). 750 volt feszültségig. Megjelölés: GT 750 E vezetékek 15 mm2-től 4 mm2 keresztmetszetig mint Ш-, három- és négyeres vezetékek használhatók. E veze­tékek szerkezete és gumirétegvastagsága azonos a gumi­­zsinór- vezetékekével, azon különbséggel, hogy az egyes ereknél a gumiréteg fölé egy gumizott vászonszalag tekercselendő. Két vagy több ilyen ér összesodrandó és aztán gumival körülsajtolandó, úgy, hogy minden hézag ki legyen­ töltve. A közös gumiköpeny falvastagsága a leggyengébb helyen is 15 mm2 keresztmetszetnél leg­alább Г2 mm. 2­5 és 4 mm2 keresztmetszetnél pedig leg­alább 15 mm legyen. A közös gumiköpenyre egy erős, kétoldalúan gumizott szalag tekercselendő olyképen, hogy a szalag szélei érintkezzenek. Erre egy második, az elsővel egyenlő összetételű és vastagságú gumiköpeny sajtolandó. A külső gumiborításokra ugyanazok az elő­írások mérvadók, mint a GT 1000 w vezetékeknél.

Next

/
Thumbnails
Contents