A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 13. évfolyam (1879)

3. szám - Herrich Károly: A tiszaszabályozás és a szegedi válság

EREDETI DOLGOZATOK. VIII. A Tiszaszabályozás és a szegedi válság. N­ERRICZI KÁROLY, miniszteri tanácsostól Egy esemény­nyel állunk szemben, melynek hasonmását csak a franciák élték meg századok óta, és melyhez hasonlót ezen szép országon kivü­l csak messze távol világrészekben: India és China tág térein kell keresnünk. Ez okból osztja veszteségünk Európa egész népessége, áldozik a­mennyit tud, nekem kötelességem ezen szerencsétlen eseményt önök előtt tisztelt szaktár­saim nem ecsetelni, mert az lehetetlen,­­ de előadni mint keletkezett, mint fejlődött, és mint érte el szomorú befejezését — mint ki kezdettől fogva jelen voltam keletkezésénél — közrehatottam, hogy ne fejlődhessék, és képtelen voltam elhárítani akkor, midőn a vész kitört. De hogy önök előtt tisztelt szaktársak érthető és világos lehessek, vissza kell mennem a kezdethez, azaz oly messze időhöz, mikor önöknek többsége még a boldog nem­ lét, vagy talán a beszámíthatlan ártatlan gyermekkor zavar­talan napjait élvezte, azaz vissza kell mennem azon időszakra, midőn a tiszaszabályozás kérdése ezen vállalat-szegény országban, egy általánosan érzett elodázhatlan szükség lett és annak mondatott ki. Szeged romba dőlt — ez szomorú tény, ez siralmas való, ezen ese­mény nálunk katasztrófának lett elnevezve; de hogy ennek be kellett kö­vetkeznie , az szintén egy oly elevenen ecsetelt, 30 évek hosszú során keresztül annyira sokszor ismételt jóslat volt azok részéről kik ezen nagy kérdéssel foglalkoztak, hogy csodálkozni kell épen azon, hogy az országot, hogy épen a tiszavölgy közönségét meglepte. Másutt katasztrófa az, mi váratlanul, képzelhetlenül jelenik meg s fejlődik oda, hova a képzelet, hova az eleven fantázia működése nem képes felhatni, mint p. o. a miskolci vagy egri felhőszakadás k­övetkezményei. Nálunk méltán elszörnyed mindenki, ha a történteket csak hűen ecsetelni hallotta is, de megütköznie azon, hogy az megtörtént, bármily nagy lett légyen is a szerencsétlenség, nincs oka, mivel az unalomig el volt mondva, el volt sorolva, hogy miért kell bekövetkez­ A magy. mérn. és épít.­egyl. közl. 1879. III. füzet. 17

Next