A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 25. évfolyam (1891)
1. szám - Kvassay Jenő-Péch József: Megjegyzések Malina Gyula "A Tisza szabályozásáról" című közleményére
Megjegyzések Malina Gyula „A Tisza szabályozásáról" című közleményére.* 1. Nincs arra való időm, hogy Malina Gyulának „A Tisza szabályozásáról" írt közleményére részletesen felelhessek s ezért is szorítkozom csupán azokra az ellenvetésekre vagy félreértésekre, melyeket reám, illetőleg a tőlem közrebocsátott ez irányú művekre vonatkozólag nyilvánított. Annál inkább tehetem ezt, mert egyrészt azt az álláspontot, melyet a földművelésügyi minisztérium kis tanácsának többsége ezekben az ügyekben elfoglalt, a jegyzőkönyveknek legközelebb leendő közrebocsátása után mindenki aki e kérdés iránt érdeklődik, behatóan megítélheti; másrészt az egész Tisza-szabályozás kérdése a jövő év elején a vízépítészeti nagy tanács elé kerül, amikor kinek-kinek módja és alkalma lesz véleményét teljes mértékben nyilvánítani és a javasolt intézkedéseket megbírálni, amennyiben e javaslatok hasonlóképpen közzé fognak tétetni. Észrevételeimben ugyanazt a sorrendet követem, melyben Malina Gyula közleményében megjegyzéseit teszi. 1. „Mederképezés szempontjából különösen fontos hatása van az áradó és apadó víznek. Az elsőnek élénkebb folyása közben a sebességváltozások nagyobb határok közt mozognak, mint az utóbbi esetben; azért és mert áradáskor több hordaléka is van a folyónak, az áradások nagyobb mérvű átalakításokat (kimosásokat és feltöltéseket) idéznek elő, mint az apadó víz. Nagyon téved tehát Kvass ay, mikor a csekély esésű folyók szabályozásáról írt művében azt állítja, hogy a hullámterek feliszapolódását a medrébe visszatérő apadó víz okozza." Régi mondás, hogy : qui bene distinguit, bene docet. Nekem sem jutott soha eszembe azt állítani, hogy a magasabb, nagyobb víz kisebb mérvű átalakításokat okoz a mederben, sem azt, hogy kevesebb hordalékot hajt magával. Én azonban nem helyi iszapolódásokról, lerakódásokról beszéltem hanem a hullámtér általános feltöltéséről, és erről mondtam, hogy nagyobb mértékben történik a víz apadásakor, mint áradásakor, mert az áradó víz sebességének növekedtével tovasodorja a magával hozott, sőt esetleg a már lerakott iszapot is, míg a fokozatosan meglassudó víz lerakja hordalékát abban az arányban, amelyben sebessége fogy. Az apadás idejében lerakott iszapot a következő árvíz nem igen képes már megbolygatni, mert akkorra rendesen már megülepedett és növényzettel nőtt be, úgy hogy a víz erejének ellen tud állani. * Lásd a Közlöny 1890. évi folyamát.