A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 65. évfolyam (1931)
13-14. szám - Pogány Sándor: Esztétika és gőzlokomotív
1931. III. 15. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 79 részeik gyártása ipari, kézműves munka, ami esztétikai hatásra való törekvés nélkül tisztán célszerű formaképzésben merül ki. Ez a mélyen gyökerező balhit eredményezte, hogy a gépekben a szépet nem keresték és így meg se láthatták. Kezdetben a gépek alakja valóban nyers volt, üres és sivár; az anyag minőségére, helyes kialakítására súlyt nem helyeztek, az összbenyomás sem ragadhatta meg a szemlélőt. Később azonban, midőn a gőzgép fontosságát a művelt ember felismerte, a gépeken is — miként az épületeken — különféle díszítéseket kezdtek alkalmazni, vagyis ornamentikával óhajtottak hatást elérni. Elszászban 20 évvel ezelőtt egyik tanulmányutam alkalmával, a grafenstadeni lokomotivgyárban egész véletlenül régi, kiselejtezett esztergapad alapöntvénye ötlött szemembe. Az öntvény merevítő bordái delphinekként voltak alakítva (1. ábra). A müncheni Deutsches Museum-ban dr. Albart gőzgépének oscilláló hengere pontosan négy dór oszlop szegélyezte terület közepén van elhelyezve. A filadelfiai állami pénzverő számára 1840 körül épült gőzgépet ugyancsak görög szilü oszlopokra helyezték, ezekben voltak a csővezetékek elrejtve; az etrusk amphoraszerű részletről még sejteni sem lehetett, hogy a gőzelágazószelep kézi kerekét helyettesítette (2. ábra). A Freud-féle berlini fúvógép centrifugál regulátorának dísze: a porosz sas 50—60-szor fordult percenként saját tengelye körül (3. ábra). Még csak a potsdami vízművet említem fel. A Borsig- féle gyárban készült gőzszivattyú a sandzloucin nyaraló kertjének öntözésére szolgáltatta a vizet; a gépház belseje már stílusban épült, mecsetszerű géphelyiséggel, kéménye a minaretet utánozza. önkénytelenül is Horatius ars poeticájának kezdő sorai jutnak eszembe: spectatum admissi, risum teneatis amici; e naiv díszítések nemcsak mosolyra készítetnek, de alkalmazásuk műszaki értelemben is hely* telen, mert ezek a bonyolult alakok megannyi törések, repedések előidézői lehetnek és a piszok, por és olaj* lerakódások valóságos fészkei. Az építész az épületbe azáltal lehel életet és szépsé* get, hogy feldíszíti, viszont a géptechnikában az egy* szerű, sima, nyugodt formákat öltő szerkezeti komoly* ságban találunk örömet. A gép nem tűr ornamentikát és cifraságot. Célszerű formák, helyesen megválasztott anyag, egyenszilárdságú alkatrészek, harmonikus össz* működés jellemzik a modern gépek szépségét és szellemét. A gépek nem azért szépek, mert vonalvezetésük, kontúrvonaluk talán valamely szépészeti törvényt követ, hanem, mert a jól megválasztott anyagból készült formákban rejtett erőket és lendületet érzünk, látjuk a gépek szépséges mozgását, az erőknek a gépben nyilvánuló lenyűgöző hatalmát csodáljuk. A gépnek esztétikai értéke eszerint annál nagyobb lesz, minél inkább hasonlít az élőhöz és mozgása minél inkább kelti fel az önkéntelenség látszatát. A gép tökéletesítését célzó törekvés ezúttal az esztétikai kifinomodásra való serkentés is. A modern konstruktőr nagy hatásfok elérésére törekszik. Ostwald energetikus imperativusa lebeg állandóan szeme előtt. Vergende keine Energie, verwerte und veredle sie. Ennek megfelelően kerüli az erőtékozlást, mindent elkövet, hogy az erő lehetőség szerint veszteségmentesen, könnyedén és választékos módon érvényesüljön. Ez okból az erőforrást (gőz, gáz, villamosáram, víz, levegő, stb.) lehetőség szerint mindig vezetékekbe, hengerekbe stb. rejti úgy, hogy az erő a mozgás szépségében nyilvánul és szinte a csoda bűvöletével hat. Lokomotív. Az előadottak alapján vizsgáljuk már most meg, váljon a lokomotív, a szárazföldi gépkirály, megfelel*e az esztétika újabb alapelvének, hogy a célszerűség tökéletes kifejezése — szép*e. A lokomotív-építés tulajdonképen nem egyéb, mint szilárd anyagokkal való térképzés. A lokomotiv*alkotásnak lényeges szabályai pedig a következők: 1. a konstruktőr formaérzékével kifejezésre juttatja a célt, melynek szolgálatára a gép (gyors*, tehervonatú, stb.) épült. A gyorslokomotivot a tehervonatúval összehasonlítva, már a formán azonnal észrevesszük, hogy az egyiknél nagy sebességre, a másiknál nagy vonóerőre törekszenek. A formát a cél állapítja meg. 2. Az alkotásban a sztatika törvényei uralkodjanak, azaz az egyes alkotórészek az igénybevételeknek megfelelő méretűek legyenek, sem gyengék, sem túlmérete* zettek nem lehetnek, mert első esetben a törés, máso* dik esetben a szépség rovására a feleslegesség képzetét ébresztik bennünk. 3. A konstrukciónak művésziesen alakított formájá*val és vonalrendszerével, célszerűséggel párosult egy* szerűségével esztétikai gyönyörűséget kell ébresztenie. 4. A mozgásbeli szépségnek akként kell megnyilatkoznia, hogy érezzük, milyen könnyedén és biztosan győzi le a száguldó lokomotív akár viharban, vagy emelkedésben az akadályokat. Jellemző vonása a felhalmozott erő, mely harmonikus, ritmikus és eleven mozgást termel. Az esztétikai hatásokra való törekvés folyton mélyre* hatóbb eredményeket szült. Ma már a modern lokomo* tiv a jelenkor formaérzékének célszerűségre és eszté* tikai hatásra törő vágyának valóban méltó és igaz kifejezője. Lokomotivs szerkesztők már tudják, hogy az összhatásra Szent Ágoston tétele: omnis pulcllitudinis forma unitas: az egység elve a sokféleségben, a mértékadó. A lokomotív különleges szépsége abban van, hogy imponál, midőn mozgásban van, rejtett erőinek komponensei működésükkel a csoda erejével hatnak. A lokomotív a dynamikai szépség igazi szimbóluma. 1. ábra. Egy régi esztergapad alapöntvényének emlékezetből rajzolt képe. 2. ábra. Görög stilü oszlopokra helyezett gőzgép, az 1840. év körüli időkből. 3. ábra. Régi fúvógép regulátorán alkalmazott porosz sas.