A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 69. évfolyam (1935)
21-22. szám - "Magyar Technikai Múzeum"
A Kossuth közgazdasági pályázat bíráló bizottságának jelentése szerint ez a pályázat a folyó évben meddőnek tekintendő, mert a beérkezett pályamunkák egyike sem felelt meg a pályázat feltételeinek. A pályakérdés egyik ágát alaposan tárgyaló „Mediterrán" jeligéjű pályamunkát a bizottság dicséretre ajánlja, a pályadíj kiadását azonban nem javasolja. Jelentést a közgyűlés tudomásul veszi. Elnök ennek folytán a jeligés levelet felbontva megállapítja, hogy a dicséretre érdemesített pályamunka szerzői Szász Oszkár és Gottfried László dr. miskolci osztálytagok, örömteljes tudomásul szolgál. Az építészeti nagypályázat díjának kiadását az illetékes bíráló bizottság a folyó évben nem javasolja, a pályázatot meddőnek nyilvánítja. Tudomásul szolgál. A Kéler Napóleon-pályázat bíráló bizottsága jelenti, hogy a díjra Benkhardt Ágost és Cserba Dezső munkáját tartja érdemesnek és javasolja a közgyűlésnek ilyértelmű határozat meghozatalát. Közgyűlés egyhangúan hozzájárul. A Wellisch-pályázat nyertesei a folyó évben: Schall József III. évf. építészhallgató és Weltzl János IV. évf. építészhallgató. Tudomásul szolgál. Főtitkár jelenti, hogy a Kir. József Nádor Műegyetem Tanácsától vett közlés szerint a folyóévi Fábián-jutalom nyertese Alaxa Kálmán okf. építész. Tudomásul szolgál. Elnök a pályadíjak méltatása mellett az okleveleket a nyerteseknek kiadja, kiknek nevében Dalmady Ödön mond köszönetet. (A beszédeket lásd a Közlöny 21—22. számában.) Elnök felkéri a főtitkárt, hogy tegyen jelentést a jövő évi pályázatok kiírásáról. Főtitkár jelenti a következőket: A Kossuth közgazdasági pályakérdés az út-, vasút- és hídépítési szakosztály, valamint a vízépítési szakosztály munkaköréből való és szövege a szakosztályok kiküldötteinek közös megállapodásából a következő: „Milyen irányban fejlesztendő közlekedési (út, vasút és víziút) hálózatunk, hogy a szállítás révén terményeinknek jobb értékesítése legyen elérhető". Bemutatja a pályakérdés feladatkörét és egyéb feltételeit. Közgyűlés elfogadja. Az építészeti nagypályázat tárgya a mű- és középítési szakosztályok bejelentése szerint: Fedett tenniszcsarnok. A programot bemutatja. Tudomásul szolgál. A Késer Napóleon pályázat tárgya: „Weekend-ház szerkezeteinek legcélszerűbb megoldásai". A programot bemutatja. Tudomásul szolgál. A Wellisch-pályázat tárgya „Turistaszálló". Tudomásul szolgál. Elnök megállapítja, hogy a közgyűlés a pályázatok kiírásához hozzájárul és azok kihirdetését elrendeli. (A hirdetményeket lásd fent.) Elnök felkéri a szavazatszedő bizottság elnökét, hogy a választások eredményét közölje. Pethe Lajos, a szavazatszedő bizottság elnöke, jelenti a választás eredményét. Elnök a közgyűlés köszönetét fejezi ki a szavazatszedő bizottság elnökének és tagjainak a teljesített munkáért és a folyóévi választások eredményét olyképen mondja ki, hogy az egyletnek 1935—1938. évi mandátummal új alelnöke Ney Ákos, igazgatója Schulek János, háznagya Padányi Gulyás Jenő, választmányi rendes tagjai: Chatel Vilmos, K. Császár Ferenc, Halmy Gyula, Koiss Géza, Magasházy Béla, Mazalán Pál, dr. Mihailich Győző, Pap Ferenc, dr. Quirin Leó, Sándy Gyula, dr. Schleicher Aladár, Szaszovszky Ottó, v. Takács László, Uj Károly és v. Verebély László, választmány pótló tagjai: dr. Barna János, Brestyánszky Tibor, lovag Fehrentheil-Gruppenberg László, Gyenge Tibor, ifj. Haiti Hümér, Kiss Árpád, Kos Jenő, Simkovics Lajos, Szilágyi Gyula és dr. literáti Vágó Pál. Elnök kéri a választmányt, hogy ezeket a választásokat tudomásul vegye és üdvözli az újonnan megválasztottakat, illetve az egylet nevében köszönetét fejezi ki a lelépőknek. (Beszédét lásd a Közlöny 1935. évi 21—22. számában.) Az újonnan megválasztottak nevében Ney Ákos mond köszönetet. (Beszédét 1. a Közlöny 1935. évi 21—22. számában.) Főtitkár jelenti, hogy a közgyűléshez indítvány nem érkezett. Ennök köszöni a tagok és a vendégek megjelenését és ezzel a közgyűlést bezárja. K. m. f. Hitelesítik: Jegyezte: Spur István s. k., dr. Frohner József, egyleti tag, főtitkár. Szigeth Gábor s. k., egyleti tag. Magyar Technikai Múzeum. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede, az Egylet technikatörténeti gyűjteménytárának őre. Megvalósítható-e ezidő szerint a Technikatörténeti Kutatóintézet és azok a szakkulturális intézmények, amelyek létesítésére a Budapesti Mérnöki Kamara legutolsó kétévi jelentésében javaslatot tesz. A Budapesti Mérnöki Kamara, az 1933. évi működéséről szóló jelentésében, a mérnökség érvényesülésének tényezőiről szólva, a kereskedelemügyi miniszter figyelmét Technikatörténeti Kutató Intézet felállításának szükségességére hívja fel és ennek a szakkulturális intézménynek a technikai tudományos és szakirodalmi kutatás elősegítésében várható jelentőségét hangsúlyozva, kéri a kereskedelemügyi minisztert, hogy ehhez az intézményhez karunkat a kultuszminiszterrel egyetértőleg, hozzásegítse. Nagy hiányt pótolna — jegyzi meg a miniszterhez intézett kamarai felterjesztés, — egy ilyen nagyfontosságú intézmény s tekintve, hogy annak létesítése csekély költséggel járna, azt mielőbb fel kellene állítani. A Kamarának legutóbbi, az 1934. évi működéséről szóló jelentésében újból szóba kerül a technikatörténeti kutató intézet, melynek feladatául a Kamara azt jelölné ki, hogy a mérnöki kar nagyjainak életrajzát tanulmányozza és dolgozza fel. Mert — jegyzi meg a jelentés, — egy ilyen életrajzi mű nemcsak oktató és nevelő hatásánál fogva bír nagy jelentőséggel, s a kari érzés és gondolat ápolása szempontjából nagy fontosságú, hanem a kari tekintély szintjének emelésére és boldogulásának előmozdítására is kihatással van. Azonban addig is, amíg egy ilyen intézet a viszonyok javulásával intézményesen életrehívható lesz, célszerűnek tartaná a Kamara ennek az intézménynek társadalmi úton való megszervezését s bejelenti, hogy kartársaink körében máris mozgalom indult meg egy Műszaki Történelmi Társulat létesítésére. Mindenekelőtt a magyar technikatörténeti kutató intézet létesítésének kérdéséhez óhajtok hozzászólni, úgyis mint akinek a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Technikatörténeti Gyűjteménytárának 14 évvel ezelőtt való megalapításával ez a kérdés ügykörömhöz tartozik s a magyar és a nemzetközi technikatörténetnek legkülönbözőbb területein évek hosszú során át végzett módszeres kutatásaimmal és feldolgozásaimmal e téren alapos gyakorlatot és bőséges tapasztalatokat szereztem, de úgy is, mint aki amellett, hogy mérnök vagyok, magamat jogosan történésznek is vallhatom, mert mérnöki oklevelemen kívül filozófiai doktori oklevelet is szereztem s cum laude avattak a bölcsészettudományok doktorává. A magyar művelődéstörténet volt bölcsészdoktori szigorlatom főtárgya, ebből a tárgyból készült disszertációm is és az archaeológia és a magyar irodalomtörténet voltak a melléktárgyaim. Mivel pedig a magyar technika története a magyar művelődés- Budapesti Mérnöki Kamara Közleményei. Budapest, 1934. XI. évf. április 1-i 5—7. sz. 11. 1.: A Budapesti Mérnöki Kamara jelentése Dr. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszterhez az 1933. évi működéséről. I. A mérnöki kar általános helyzete. 3. Hiányzó szakkulturális intézményeink. A Budapesti Mérnöki Kamara Közleményei. Budapest, 1935. XII. évf. április 14-i 7—8. sz. 29. 1.: A Budapesti Mérnöki Kamara jelentése Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszterhez az 1934. évi működéséről. I. A mérnöki karról általában. 4. A Magyar Technikai Múzeum és egyéb szakkulturális intézményeink.