A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 71. évfolyam (1937)
3-4. szám - Egyleti közlemények
1937. II. 7. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1 19 lett sugár 60 m, az elméleti határ 4—5-szöröse. 9. A 0,3— 0.4% vanádiumtartalom növeli a szilárdságot, az anyagot kopással szemben fellenállóbbá teszi, emellett a hegeszíthetőséget is fokozza. Hasonló viselkedésnek az austenites-mangán acélok is. 10. A kerék és sín kölcsönhatását vizsgálja kopásnál. A gyakorlati megfigyelések igen értékes anyagot szolgáltatnak. 11. A hideghengerlés által előálló nagy belső feszültség a megengedhető változó — az üzemből eredő — feszültségek mértékét leszállítja és gyakori síntörésekre vezet. Ilyen törés még a felszültséges osztásban beálló változást is előidézhet. 12. A Spindel-féle próbagép működését ismerteti. A kopás összefüggését a mechanikai tulajdonságokkal és a kémiai összetétel befolyását vizsgálja a szilárdsági adatokra. 13. A japán államvasutak kísérleteiben a görbületekben fekvő síneiket grafitkenőccsel konták, minek következtében a kopás mintegy 75%-kal csökkent is. A belső feszültségek az előadók feltevése szerint nem befolyásolják lényegesen a sínek állandó igénybevétellel szemben mutatkozó ellenállását. 15. A francia államvasutak Sperry-rendszerű vizsgáló kocsijával a sínekben levő rejtett repedések létezését és helyét abszolút biztonsággal meg lehet állapítani. 16. A sínek átvételekor ajánlatos a dinamikus lökésszerű igénybevételre is vizsgálatokat végezni (ütőpróba). 17. A különböző feszültségek áttekintése. A Winkler és a Zimmermann-féle számítási eljárásokat ismerteti és bírálja, majd irányelveket nyújt pontosabb számításhoz. 18. Nemcsak a sínek anyagát kell javítani, de új eljárások szükségesek a felépítmény kivitelére is, hogy annak élettartamát növeljék. 19—20. Váltók nagyobb igénybevétele. A perlites elektromangán acélból készült részek növelik a tartósságot. 21. A bpesti HÉV hegesztett síncsatlakozásainak kísérleti és gazdasági vizsgálatáról számol be. 22. Rugalmasan ágyazott, a hézagmentes, egyenes sínpálya rugalmas stabilitásának matematikai számítását ismerteti. 23. A hosszú sínek hőtágulásának helyszíni mérési eljárásáról és ennek eredményéről ad számot. 24. A Walter-féle hüvely ismertetése. 23. Különböző minőségű sínek hegesztésére vonatkozóan, különböző elektrodákkal végzett, kísérletekről számol be. 26., 27., 28. és 29. A csatlakozások autogénhegesztéséről szól. Leírják a Böhle,r—X csatlakozás kiviteli eljárását és összehasonlítják a csavarozott csatlakozásokkal ütő, hajlító és pulzátor kifáradásikíisérleteik alapján. 30. Villamos kábel összekötések hegesztése sínvégekhez. Autogén- és ívhegesztéssel acél- és rézelektródákkal egyaránt, jó eredményeket értek el. 31. Az olasz államvasutaknak sínhegesztések körül szerzett elektromos ív használatával szerzett tapasztalatairól számol be. 32. A MAV thermit és thermoxid hegesztést alkalmaz. A különböző eljárások összehasonlítása nem mutatta egyiknek sem fölényét. Hogy melyik eljárás használandó, azt a mindenkori adottságok, a hegesztés célja és a gazdaságosság kérdése fogja eldönteni. 33. A különböző eljárásokkal hegesztett csatlakozások hajlítási vizsgálatai. A bpesti laboratórium feszültség mérésére szolgáló berendezéseinek leírása. 34. A felületek mikrostrukturájának hegesztéskor beálló változását mutatja be képekben. Hegesztés előtt a csiszolat perlites, utána martensites lesz. — A név befejezésül az egyes hozzászólásokat közli, majd a budapesti Közlekedési Múzeum anyagát ismerteti röviden. Dr. Tyrman Miklós: Egyleti közlemények. SZEMÉLYI HÍR. A Kormányzó Úr megengedte, hogy Madarász Viktor m. kir. kormányfőtanácsos, nyr. államvasúti igazgatóhelyettes tagtársunknak — nyugalomba vonulása alkalmából — értékes és eredményes szolgálataiért elismerése tudtul adassék. A M. M. és É. E. soproni osztályának meghívására Padányi Gulyás Jenő, egyletünk műépítészeti szakosztályának elnöke, 1936. nov. 5-én előadást tartott A magyar falu építészete, különös tekintettel a helyi adottságok megőrzésére címmel. Az előadás iránt mind a szakkörök, mind a nagyközönség részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg s a Műegyetem elektrotechnikai tanszékének előadótermében nagyszámban megjelent előkelő hallgatóság soraiban helyet foglalt dr. Sopronyi-Thurner Mihály polgármester is. Az előadást Vándor Zsigmond mint tanácsos, a soproni osztály elnöke vezette be, kiemelve, hogy a technikai és különösen az építészeti kérdések a mai időkben egyre nyernek fontosságban. Padányi Gulyás ,Tenő elöljáróban egyletünk elnökének, dr. Wälder Gyula műegyetemi tanárnak üdvözletét tolmácsolta s annak a reményének adott kifejezést, hogy ez az alkalom is szorosabbra fűzi az Egyletnek és a soproni szakosztálynak kapcsolatait. A helyi jellegűek kutatása és érvényesítése az építészetben nem tekint régi múltra vissza — mondotta az előadó — s Kós Károly erdélyi nyomokon tett kezdeményezései nem érték el azt az eredményt, amit érdemeltek volna. A magyar jellegű építészet helyes megítélésére még sokáig zavaróan hatottak a századforduló magyaros szecessziójának művei, melyek nem a nép művészetén, hanem a távol keletnek bizonytalan emlékein alapulva, nálunk gyökeret verni soha sem tudtak. A szecessziót s az azt átmenetileg követő hisztorizáló (főkép barokkos) törekvéseket felváltó irányzat a nyugati áramlatok hatása alatt elvetette a megkötött stílusok gondolatát, egy egészséges tisztulási folyamatot indított meg, de általában nem nyújtott többet, mint az uralkodó külföldi példák többé-kevésbé sikerült utánzatai. Ez az áramlat uralkodó még ma is és például a dessaui Bauhaus hatására az úgynevezett (s szülőhazájában, Németországban már régen félretett) neve, Sachlichkeit sivár formái, klímánknak sokszor meg nem felelő szerkezetei ennek az irányzatnak volt következménye. Ez az irány egyebek közt azzal a hiánnyal is járt, hogy jóformán teljesen ügyeimen kívül hagyta a vidék, s különösen a községek és falvak követelményeit. Az építészet problémái azonban nem határolhatók a városra, a korszerű építészetnek vállalnia kell a nagy és kis feladatokat egyaránt, különösen hazánkban, ahol a népesség jelentékeny része s a tiszta magyar lakosság túlnyomó része a vidéken lakik. Sajnálatos hiánya építészeti kultúránknak, hogy nincs még megírva Magyarország építészetének története, sem népünk építészetét még teljesen fel nem dolgozták. Ez utóbbi téren örvendetes lépést jelent a Balatonvidék népének építészetéről legutóbb megjelent mű, melyet csakhamar követni fognak az ország többi vidékeit feldolgozó kötetek. Előadó számos vetített képet mutatott be a balatoni, sőt a még közzé sem tett sopronvármegyei gyűjtés anyagából, s a bemutatások a hallgatóság legőszintébb tetszését váltották ki. Csak meglévő építészetünk s különösen népi építészetünk megismerése és megismertetése útján lehet megnemesíteni a város és a falu kultúráját; a külföldi minták másolása legfeljebb civilizációnkat javíthatja. A jelenvoltak élénk tetszésnyilvánításokkal fogadták az értékes előadást, melyért Vándor Zsigmond miniszteri tanácsos, elnök mondott őszinte köszönetet, mely után az osztály a Pannónia különtermében szokásos havi összejövetelét tartotta meg. A fehér asztalnál való együttlét kedvező alkalmat nyújtott a kari élet számos időszerű kérdésének, így elsősorban a mérnöki kamara tervezett reformjának beható megbeszélésére. Padányi Gulyás Jenő, aki egyben kamaránk választmányi tagja s a fegyelmi bíróság helyettes elnöke is, részletesen tájékoztatta a soproni osztály tagjait s értékes, a helyi viszonyok nyújtotta iíj szempontokat és érveket nyert a kamarai reform több vonatkozásában, így a vidéki kamarák taglétszámára és szervezetére vonatkozóan, mely szempontok és érvek az ő személyes közvetítésével kedvezően fogják kiegészíteni a soproni osztály eddigi értékes közreműködését. A soproni osztály elnöksége az előadóhoz írt külön iratában is megköszönte az előadást, melyhez hasonló alkalmak valóban hatásos munkálói az Egylet és vidéki osztályai közti kapcsolatok szorosabbra fűzésének. Tudósítás az Anyaegyletben elhangzott szakosztályi ülésekről. A mű- és középítési szakosztályok 1936 nov. 23-án tartott ülésének jegyzőkönyve. Elnök: Padányi Gulyás Jenő, kinek felkérésére v. r. Nászay Miklós megtartja előadását „Építészpolitika" címén. Bevezetőjében az építészpolitika fogalmáról és szükségességéről beszél. Ahhoz, hogy határozott építészpolitikát folytassunk, szükséges, hogy feltárjuk az egész munkaterületet. A feladatokat egyrészt két főcsoportba osztja. (Szervezési, II.) Technikai és művészi csoportba, másrészt pedig — ezeken belül — egyes pontokba foglaltan tárgyalja részletesen az anyagot. Minden tárgykörre két előadót kért fel, akik egymásnak segítve dolgozzák fel az anyagot, de evvel nem szűnik meg szerepük, hanem továbbra is gondozói maradnak e tárgykörbe tartozó összes kérdéseknek és feladatoknak. E munka a szakosztályok elnökségének hároméves programmja, amely munkához a szakosztályok minden egyes tagjának segítségét kéri az előadó Rottmann Elemér felszólalásában hangsúlyozza, hogy nemm csak e programra beváltása, lebonyolítása lesz óriási munka, hanem már maga a programm összeállítása is hatalmas munka lehetett, amiért a szakosztályi tagok nevében köszönetét fejezi ki és kéri az előadót, hogy ennek a nagyfontosságú munkának a továbbiakban is legyen fáradhatatlan szervezője.