A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 72. évfolyam (1938)

39-40. szám - Szakirodalom - "Magyar Műszaki Múzeum"

5106 314 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXXII. köt. 39—40. szám. Ezt a melegmennyiséget lehetőleg elosztva kell szétsugá­roztatni, miért is az ilyen fűtésre a villamos energia a leg­alkalmasabb. Legcélszerűbb a­­mennyezetet fűteni, mert így majdnem teljesen árnyékmentes sugárzást kapunk. A fűtés falba fektetett fűtőkábelekkel valósítható meg. Az ilyen villa­mos sugárzó fűtés Németországban és Angliában több eset­ben bevált. (ETZ. 1937. 785. o.) Borús Ferenc: SZAKIRODALOM. Könyvismertetések, bírálatok. Rovatvezető: Dr. LÓSY-SCHMIDT EDE, egyleti könyvtáros A vezetésre hivatott egyéniségek kiképzése és utánpótlása. A Magyar Racionalizálási Bizottság 12. kiadványa. Buda­pest, 1938. 4°, 63­­. A füzet Chorin Ferenc dr. bevezető előszavával azokat a hozzászólásokat tartalmazza amelyek a MRB a címben ki­fejezett tárgykörből 1937 és 1938 tavaszán rendezett vita­estély sorozatán elhangzottak s amely vitának rendezésére Volcsik Lipót tagtársunknak a Közlöny 1936. évi december 6-iki 49—50. számában az 1935. évi londoni racionalizálási kongresszusról közölt, a gyáriparra vonatkozó, ilyen tárgyú beszámolója adta az alkalmat. Bizonyos szimbolikus jelentőséget látunk abban, hogy ez a füzet, mint magyar mérnökök kezdeményezésének és meg­látásainak egyik dokumentuma éppen akkor kerül közkézre, amikor A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatá­lyosabb biztosításáról szóló 1938 :XV. t.-c.-ből folyó kormány­intézkedések forgatagába sodródtunk. Akaratlanul is arra gondolunk, hogy várjon, ha Kossuth géniuszának a jobbágy­ság felszabadítását kiharcoló kitöréseit, Széchenyi józan, a hagyományokat tisztelő haladó politikájának szellemében fogant olyan korszak előzhette volna meg, amely a naturál­gazdálkodás kezdeti formái között élő birtokos nemességet — az ország vezetőrétegét — a pénz- és hitelgazdálkodás fejlet­tebb formáinak s az értékesítésnek titkaiba is beavatja, — váljon ilyen sorsfordulat mellett bekövetkezhetett volna-e az, hogy ez a vezető réteg alig két emberöltő alatt elszegé­nyedve, minden gazdasági súlyától megfosztva, helyét a veze­tésben, a szabadelvű gazdasági felfogás nagyra nevelte olyan elemeknek adja át, akiknek túlhatalma ellen ma ilyen tör­vényekkel kell a társadalmi rend egyensúlyát megóvni? Sőt, tovább mehetünk. Várjon, ha a közjogi fikciók görögtüzes el­képzelései helyett megvalósulhat Széchenyinek a kiművelt agyvelők hatalmáról valott nézete s a nemzet vagyonossá­tételére célzó programja, lezuhanhattunk volna-e Trianon szakadékába s annak minden nyomorúságában? Kénytelenek vagyunk ezeket a kérdéseket ebből az alka­lomból felvetni, mert a vezető állásokra való nevelésinek — igaz, hogy csak mérnöki vonatkozásban — Egyletünkben és Közlönyünk hasábjain, majdnem 30 esztendős múltja van. S csodálatos, hogy a dolog lényegében a közfelfogás még a mérnöktársadalomban sem alakult máig ki s az idézett tör­vény megalkotásakor gyorstalpaló átképző tanfolyamokkal vagyunk kénytelenek a törvényteremtette új helyzethez alkal­mazkodni. Fülünkbe cseng még az a bírálat is, amelyet az 1936. év telén rendezett Országos Felsőoktatási Kongresszuson a jogi és államtudományi doktorátusról, mint a közgazdasági pá­lyára képző legmagasabb grádusról elhangzott s nem tudj­ul ezek után, hogy a törvényalkotás ezzel az alkalommal is nem találja-e készületlenül az életet s nem fog-e olyan negatívu­mokat szülni, mint amilyenek végzetes következményeit már néhányszor megsínylettük. Tollünk hegyére kívánkozik ebbeli kétségünk kifejezése, mert a jogszabályok, ha a fejlődés törvényeihez nem igazod­nak az életet zökkenések nélkül nem befolyásolhatják. A jog­szabályoknak a társas együttélés zavaró tüneteit előidéző em­beri gyarlóságok és elfajulások elhatalmasodásának mérsék­lése, ill. megakadályozása a célja. E szerepében a jogászi te­vékenység a tüneti kezelés módszerével él s beavatkozásra min­dig utólagosan, a bajok jelentkezését és felismerését követően próbál érvényesülni. A ma problémája azonban világszerte az, hogy a tömegek millióinak megélhetését, anyagi és szel­lemi felemelkedését előmozdítsuk s kiragadjuk a társadalmi meghasonlás karjaiból. Ebben a társadalmi erőfeszítésben azoknak kell az élen járniok s irányítaniok, akik a társadalmi fejlődés törvényeit s az anyagi és szellemi boldogulás eszkö­zeit és alkalmazásuk gazdasági és erkölcsi feltételeit ismerik s akiknek egész cselekvési ösztöne így a prevencióra s nem az utókezelésre van beállítva. Akadt a felszólalók között olyan aki ipari és gazdasági téren a mérnökökben látja azt az ér­telmiségi réteget, amelyből a gazdasági élet vezető egyéniségei rekrutálódhatnak, ha egyébként nevelésüket a főiskolán neve úgy irányítják, hogy a fától nem veszik észre az erdőt. Sajnos, a ma dívó részletekbe menő specializáló , az általánosabb összefoglaló, a gazdasági és üzemszervezési feladatokat telje­sen elhanyagoló oktatási rend épp az ellenkező irány felé tereli a hallgatóságot s vajmi kevéssé teszi fogékonyá a vezetői feladatok felismerésére s önképzésének ilyen irányú kiépítésére. A felszólalók között akadtak olyanok is, akik a középiskola humán irányát tették kifogás tárgyává s a gya­korlatiasabb angolszász rendszerben látták a vezető állásokra való előképzés helyesebb útját. Mi éppen most adtuk fel a reál-irányt s tértünk rá középiskolai oktatásunkban egysége­sen a humán oktatási rendre. A vitasorozaton huszonheten szólaltak fel a tudományos és politikai, valamint gazdasági élet leghivatottabb képvi­selői közül. De szóhoz jutottak a fiatalabb nemzedék felkészült tagjai is. A felszólalások közül csak néhány adott határozott választ a feltett kérdésekre. A felszólalók túlnyomó többsége inkább általános szempontokból szólt hozzá a kérdéscsoport­hoz. A hozzászólások mindegyikén megérzett a métter íze, de talán éppen ezért a vitasorozat a feladatot a legsokoldalúbb megvilágításban tárta fel. A társadalomfejlődéstörténeti szem­pont, sajnos, meglehetősen elsikkadt — erről legtöbbet maga a londoni kongresszus tehet — s a legtöbb felszólalás még mindig inkább a laissez faire, laissez passer határai között kereste a megoldási lehetőségeket, az egész kérdés megoldását inkább mechanikus oldaláról, mint a dolgok mélyére markoló organikus fogalmazásában ragadván meg. A felszólások méltatását Volcsik Lipót foglalta nagy tárgyismerettel és biztos ítélettel össze. A vitasorozat sikerült megrendezése Kelemen Móricz tagtársunknak a M­A­B ügy­vezető igazgatójának érdeme. A nyomdai kiállításában is kifogástalan füzet értékes kul­túrtörténeti dokumentum, sőt azt hisszük, hogy a jövő törté­nészei is meríteni fognak belőle, úgy, amint a Felsőoktatási Kongresszus vaskos kötetei is sok súlyos adalékkal szolgál­hatnak a magyar sorstragédia megfejtéséhez. —y— Magyar Műszaki Múzeum. 1921—1938. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede. IV., (ill .Hell-től kezdve I.XXXL) közlemény. A Magyar Műszaki Múzeum részére felajánlott és beérkezett adományok. (Az adományok a Múzeum, ill. a rovatvezető címére: I. ker., Mészáros­ utca II. küldendők.) 122. Gerenday Antal építészmérnök ajándéka. A M. Kir. József­­ Műegyetemi Segítő Egyesület Bizottságának tagjai az 1882—83. tanévben (1 kartonlap 18 arcképpel és pedig Deák Péter, Kakulay Károly, Ujj János, Farkas Kálmán, Krunto­rád Engelbert, Jász Dezső, Schaffer Lajos, Just Ferenc, Zie­linski Szilárd, Gerenday Dezső elnök Zalka Zsigmond, Heves Nemző, Igaz Lajos, Cathry Ede, Waska Albert, Reviczky István, Tolnay Kornél és Bakó István arcképével). 123. Dr. Finály Gábor ny. kir. tankerületi főigazgató ajándéka: olasz, angol, román és magyar gyufadobozok (10 db). 124. A Stádium Sajtóvállalat R. T. és a Pallas Irodalmi és Nyomdai R. T. együttes ajándéka: Fűzőgépek (2 db) per­foráló gép, Typograph Universal szedőgép és egy db Küster­m­ann gyártmányú kézi betűöntőgép, összesen 5 db nyomdagép. 125. Dr. Fábián Gáspár építész, kormányfőtanácsos aján­déka: 1. A Prohászka Ottokár Emléktemplom gipszmodellje 080XT10 m alapterülettel. — 2. Tanulmány az új budapesti Szent Rókus plébánia­templomhoz (125X115 cm mérettel, szén­rajz, 5 cm széles fekete t­akeretben). — 3. A budapesti IX. ker., Haller téri plébániatemplom (színes pasztell, 70X97 cm mérettel ,­5 cm széles fekete t­akeretben). — 4. A székesfehér­vári Ferenc József intézeti polgári iskola képe (szénrajz 138X145 cm mérettel, 5 cm széles fekete fakeretben). 126. Dr. Bresztovszky Béla műegyetemi ny. r. tanár aján­déka: 1. Bánki—Csonka-féle 3LE benzinmotorból átalakított 2LE világítógázmotor. — 2. Dinamometer szíjhajtáshoz. 127. Dr. Lechner Jenő képzőművészeti főiskolai és mű­egyetemi rk. tanár, korm­ányfőtanácsos ajánléka: 1. A Buda­pest Rezső téri, Tisztviselőtelepi plébániatemplom (Ferenc Jó­zsef-em­léktemplom) gipszmodelljei 1:100 arányú léptékben (3 db). - - 2. A kassai Felsőm­agyarországi Rákóczy-múzeum 1:100 léptékű gipszmodellje. — 3. A Királyi Várpalota dísz­termének eredeti rajzai, homlokzatának sokszorosított rész­letrajzai és Lechner Ödön szénrajzai tanulóéveiből: az 1861—

Next