A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 72. évfolyam (1938)
39-40. szám - Szakirodalom - "Magyar Műszaki Múzeum"
5106 314 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXXII. köt. 39—40. szám. Ezt a melegmennyiséget lehetőleg elosztva kell szétsugároztatni, miért is az ilyen fűtésre a villamos energia a legalkalmasabb. Legcélszerűbb amennyezetet fűteni, mert így majdnem teljesen árnyékmentes sugárzást kapunk. A fűtés falba fektetett fűtőkábelekkel valósítható meg. Az ilyen villamos sugárzó fűtés Németországban és Angliában több esetben bevált. (ETZ. 1937. 785. o.) Borús Ferenc: SZAKIRODALOM. Könyvismertetések, bírálatok. Rovatvezető: Dr. LÓSY-SCHMIDT EDE, egyleti könyvtáros A vezetésre hivatott egyéniségek kiképzése és utánpótlása. A Magyar Racionalizálási Bizottság 12. kiadványa. Budapest, 1938. 4°, 63. A füzet Chorin Ferenc dr. bevezető előszavával azokat a hozzászólásokat tartalmazza amelyek a MRB a címben kifejezett tárgykörből 1937 és 1938 tavaszán rendezett vitaestély sorozatán elhangzottak s amely vitának rendezésére Volcsik Lipót tagtársunknak a Közlöny 1936. évi december 6-iki 49—50. számában az 1935. évi londoni racionalizálási kongresszusról közölt, a gyáriparra vonatkozó, ilyen tárgyú beszámolója adta az alkalmat. Bizonyos szimbolikus jelentőséget látunk abban, hogy ez a füzet, mint magyar mérnökök kezdeményezésének és meglátásainak egyik dokumentuma éppen akkor kerül közkézre, amikor A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló 1938 :XV. t.-c.-ből folyó kormányintézkedések forgatagába sodródtunk. Akaratlanul is arra gondolunk, hogy várjon, ha Kossuth géniuszának a jobbágyság felszabadítását kiharcoló kitöréseit, Széchenyi józan, a hagyományokat tisztelő haladó politikájának szellemében fogant olyan korszak előzhette volna meg, amely a naturálgazdálkodás kezdeti formái között élő birtokos nemességet — az ország vezetőrétegét — a pénz- és hitelgazdálkodás fejlettebb formáinak s az értékesítésnek titkaiba is beavatja, — váljon ilyen sorsfordulat mellett bekövetkezhetett volna-e az, hogy ez a vezető réteg alig két emberöltő alatt elszegényedve, minden gazdasági súlyától megfosztva, helyét a vezetésben, a szabadelvű gazdasági felfogás nagyra nevelte olyan elemeknek adja át, akiknek túlhatalma ellen ma ilyen törvényekkel kell a társadalmi rend egyensúlyát megóvni? Sőt, tovább mehetünk. Várjon, ha a közjogi fikciók görögtüzes elképzelései helyett megvalósulhat Széchenyinek a kiművelt agyvelők hatalmáról valott nézete s a nemzet vagyonossátételére célzó programja, lezuhanhattunk volna-e Trianon szakadékába s annak minden nyomorúságában? Kénytelenek vagyunk ezeket a kérdéseket ebből az alkalomból felvetni, mert a vezető állásokra való nevelésinek — igaz, hogy csak mérnöki vonatkozásban — Egyletünkben és Közlönyünk hasábjain, majdnem 30 esztendős múltja van. S csodálatos, hogy a dolog lényegében a közfelfogás még a mérnöktársadalomban sem alakult máig ki s az idézett törvény megalkotásakor gyorstalpaló átképző tanfolyamokkal vagyunk kénytelenek a törvényteremtette új helyzethez alkalmazkodni. Fülünkbe cseng még az a bírálat is, amelyet az 1936. év telén rendezett Országos Felsőoktatási Kongresszuson a jogi és államtudományi doktorátusról, mint a közgazdasági pályára képző legmagasabb grádusról elhangzott s nem tudjul ezek után, hogy a törvényalkotás ezzel az alkalommal is nem találja-e készületlenül az életet s nem fog-e olyan negatívumokat szülni, mint amilyenek végzetes következményeit már néhányszor megsínylettük. Tollünk hegyére kívánkozik ebbeli kétségünk kifejezése, mert a jogszabályok, ha a fejlődés törvényeihez nem igazodnak az életet zökkenések nélkül nem befolyásolhatják. A jogszabályoknak a társas együttélés zavaró tüneteit előidéző emberi gyarlóságok és elfajulások elhatalmasodásának mérséklése, ill. megakadályozása a célja. E szerepében a jogászi tevékenység a tüneti kezelés módszerével él s beavatkozásra mindig utólagosan, a bajok jelentkezését és felismerését követően próbál érvényesülni. A ma problémája azonban világszerte az, hogy a tömegek millióinak megélhetését, anyagi és szellemi felemelkedését előmozdítsuk s kiragadjuk a társadalmi meghasonlás karjaiból. Ebben a társadalmi erőfeszítésben azoknak kell az élen járniok s irányítaniok, akik a társadalmi fejlődés törvényeit s az anyagi és szellemi boldogulás eszközeit és alkalmazásuk gazdasági és erkölcsi feltételeit ismerik s akiknek egész cselekvési ösztöne így a prevencióra s nem az utókezelésre van beállítva. Akadt a felszólalók között olyan aki ipari és gazdasági téren a mérnökökben látja azt az értelmiségi réteget, amelyből a gazdasági élet vezető egyéniségei rekrutálódhatnak, ha egyébként nevelésüket a főiskolán neve úgy irányítják, hogy a fától nem veszik észre az erdőt. Sajnos, a ma dívó részletekbe menő specializáló , az általánosabb összefoglaló, a gazdasági és üzemszervezési feladatokat teljesen elhanyagoló oktatási rend épp az ellenkező irány felé tereli a hallgatóságot s vajmi kevéssé teszi fogékonyá a vezetői feladatok felismerésére s önképzésének ilyen irányú kiépítésére. A felszólalók között akadtak olyanok is, akik a középiskola humán irányát tették kifogás tárgyává s a gyakorlatiasabb angolszász rendszerben látták a vezető állásokra való előképzés helyesebb útját. Mi éppen most adtuk fel a reál-irányt s tértünk rá középiskolai oktatásunkban egységesen a humán oktatási rendre. A vitasorozaton huszonheten szólaltak fel a tudományos és politikai, valamint gazdasági élet leghivatottabb képviselői közül. De szóhoz jutottak a fiatalabb nemzedék felkészült tagjai is. A felszólalások közül csak néhány adott határozott választ a feltett kérdésekre. A felszólalók túlnyomó többsége inkább általános szempontokból szólt hozzá a kérdéscsoporthoz. A hozzászólások mindegyikén megérzett a métter íze, de talán éppen ezért a vitasorozat a feladatot a legsokoldalúbb megvilágításban tárta fel. A társadalomfejlődéstörténeti szempont, sajnos, meglehetősen elsikkadt — erről legtöbbet maga a londoni kongresszus tehet — s a legtöbb felszólalás még mindig inkább a laissez faire, laissez passer határai között kereste a megoldási lehetőségeket, az egész kérdés megoldását inkább mechanikus oldaláról, mint a dolgok mélyére markoló organikus fogalmazásában ragadván meg. A felszólások méltatását Volcsik Lipót foglalta nagy tárgyismerettel és biztos ítélettel össze. A vitasorozat sikerült megrendezése Kelemen Móricz tagtársunknak a MAB ügyvezető igazgatójának érdeme. A nyomdai kiállításában is kifogástalan füzet értékes kultúrtörténeti dokumentum, sőt azt hisszük, hogy a jövő történészei is meríteni fognak belőle, úgy, amint a Felsőoktatási Kongresszus vaskos kötetei is sok súlyos adalékkal szolgálhatnak a magyar sorstragédia megfejtéséhez. —y— Magyar Műszaki Múzeum. 1921—1938. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede. IV., (ill .Hell-től kezdve I.XXXL) közlemény. A Magyar Műszaki Múzeum részére felajánlott és beérkezett adományok. (Az adományok a Múzeum, ill. a rovatvezető címére: I. ker., Mészáros utca II. küldendők.) 122. Gerenday Antal építészmérnök ajándéka. A M. Kir. József Műegyetemi Segítő Egyesület Bizottságának tagjai az 1882—83. tanévben (1 kartonlap 18 arcképpel és pedig Deák Péter, Kakulay Károly, Ujj János, Farkas Kálmán, Kruntorád Engelbert, Jász Dezső, Schaffer Lajos, Just Ferenc, Zielinski Szilárd, Gerenday Dezső elnök Zalka Zsigmond, Heves Nemző, Igaz Lajos, Cathry Ede, Waska Albert, Reviczky István, Tolnay Kornél és Bakó István arcképével). 123. Dr. Finály Gábor ny. kir. tankerületi főigazgató ajándéka: olasz, angol, román és magyar gyufadobozok (10 db). 124. A Stádium Sajtóvállalat R. T. és a Pallas Irodalmi és Nyomdai R. T. együttes ajándéka: Fűzőgépek (2 db) perforáló gép, Typograph Universal szedőgép és egy db Küstermann gyártmányú kézi betűöntőgép, összesen 5 db nyomdagép. 125. Dr. Fábián Gáspár építész, kormányfőtanácsos ajándéka: 1. A Prohászka Ottokár Emléktemplom gipszmodellje 080XT10 m alapterülettel. — 2. Tanulmány az új budapesti Szent Rókus plébániatemplomhoz (125X115 cm mérettel, szénrajz, 5 cm széles fekete takeretben). — 3. A budapesti IX. ker., Haller téri plébániatemplom (színes pasztell, 70X97 cm mérettel ,5 cm széles fekete takeretben). — 4. A székesfehérvári Ferenc József intézeti polgári iskola képe (szénrajz 138X145 cm mérettel, 5 cm széles fekete fakeretben). 126. Dr. Bresztovszky Béla műegyetemi ny. r. tanár ajándéka: 1. Bánki—Csonka-féle 3LE benzinmotorból átalakított 2LE világítógázmotor. — 2. Dinamometer szíjhajtáshoz. 127. Dr. Lechner Jenő képzőművészeti főiskolai és műegyetemi rk. tanár, kormányfőtanácsos ajánléka: 1. A Budapest Rezső téri, Tisztviselőtelepi plébániatemplom (Ferenc József-emléktemplom) gipszmodelljei 1:100 arányú léptékben (3 db). - - 2. A kassai Felsőmagyarországi Rákóczy-múzeum 1:100 léptékű gipszmodellje. — 3. A Királyi Várpalota dísztermének eredeti rajzai, homlokzatának sokszorosított részletrajzai és Lechner Ödön szénrajzai tanulóéveiből: az 1861—